A valóság olyan amilyennek akarod

Nincs múlt és nincs jövő, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy szorongani szoktunk tőle. Viszont van a jelen, amitől szintén remekül lehet szorongani. A szorongás forrása a "valóság", vagyis életünk, viszonyaink, veszteségeink és győzelmeink. A valóság fogalma azonban meglehetősen kocsonyás állagú dolog, nem csoda, hogy annyi filozófusnak kicsúszott a keze közül. Bizonyára hajmeresztő volna most azzal előrukkolnom, hogy valóság sincs, mert akkor aztán igazán csüngenénk a semmiben. Ezért aztán nem hamarkodnám el a dolgot, legjobb lesz a végén szavaznunk.

Robert Rosenthal és Kent Fode 1963-ban kimutatták, hogy ha ugyanabból a - genetikailag azonos - patkánytörzsből két csoportot kétféle instrukcióval adnak át kísérleti asszisztenseknek, az egyik csapatról azt állítva, rendkívül intelligensek, a másikról, hogy nagyon nehezen tanulnak, akkor az asszisztensek valóban könnyen illetve nehezen tanulónak fogják találni a patkányokat.
De a dolog nemcsak patkányokkal működik.
Rosenthal egy másik vizsgálatában általános iskolás osztályokban véletlenszerűen kiválasztott gyerekekről azt állították, hogy a mérések szerint szuperintelligensek és nagy fejlődés várható náluk. Nyolc hónappal később ismét felmérve az osztályt, a kijelölt gyerekek kiugró képességekről tettek tanúbizonyságot, függetlenül korábbi tanulmányi eredményeiktől. Amilyennek látjuk a világot, olyanná tesszük?
Egy vizsgálatban fiúkat és lányokat úgy "hoztak össze", hogy mind a fiúnak, mind a lánynak azt mondták, a másiknak nagyon szimpatikus. Ebben a hitben mindkét fél úgy kezdett viselkedni, hogy a végén tényleg szimpatikusak lettek egymásnak. A fordítottja mindennapos banális történet: a Férfi vagy a Nő házasságban élve azt hiszi, őt nem szereti a másik. Persze tényleg van ilyen, de sokakban a tények ellenére már gyermekkorukban beleivódik, hogy "ő nem szerethető". Így aztán a kész ítélethez már csak bizonyítékokat kell gyűjteni, majd elválni.
A Rosenthal-effektus az alapja az önbizalomnak, amikor hinni tudunk abban, hogy pozitív hatásunk van a dolgokra és az emberekre. És a "valóság" visszaigazolja ezt. Ahogy belenézünk a "valóságba", úgy néz az vissza ránk.
Így aztán semmi akadálya annak sem, hogy szürke, érdektelen, jelentéktelen, csúnya és ellenszenves embernek higgyük magunkat, és ezt be is bizonyítsuk.

A tudományba a Pygmalion-effektus az Okos Hans nevű ló tanulmányozásával vonult be. Okos Hans tudott összeadni, kivonni, szorozni, osztani, kérdésekre válaszolni, és az eredményt patadobogással jelezte. Számos tudós tanulmányozta Okos Hansot, de titkát nem tudták megfejteni. Végül Oskar Pfungst kutató jött rá arra, hogy Okos Hans valóban nagyon okos ló, mert képes az emberek apró mozgásait, izomfeszülését észlelni, és ezekből megérteni, meddig kell patájával dobbantani. Mivel a kérdező tudta az eredményt, és arra várt, vajon a ló helyesen válaszol-e, a megfelelő számú patadobbantásnál akaratlan izomellazulással vagy mozdulattal öntudatlanul jelzett a lónak, hogy "elég".
A Pygmalion-hatás rokona a Rosenthal effektusnak: láss bele valakibe valami jót vagy rosszat, és az hamarosan megvalósítja.
Az amerikai Illionis állambeli Hawthorne Nyugati Villanyerőműben a munkások munkakörülményeit próbálták úgy változtatni, hogy növekedjék a termelékenység. Itt a munkások tudatában voltak annak, hogy mi a célja a vizsgálatnak, és bármilyen változtatásra teljesítményfokozással válaszoltak. A vizsgálatokat 1924 és 33 közt végezték. Vizsgálták pl. a műhely megvilágítottságát, és meglepő módon, ha növelték, ha csökkentették a megvilágítást, a munkások mindig nagyobb teljesítménnyel reagáltak. Ha a pihenési szünetek hosszát változtatgatták, az is minden verzióban fokozta a teljesítményt. Kiderült, pusztán elég a munkásoknak hinni abban, hogy teljesítményüket a változtatás fokozni fogja.

Ennek az oldalnak az alcíme Arthur Schopenhauertől származik. Úgy tűnik, lélektani értelemben a "valóság" az emberi akarattól és vágyaktól áthatott lelki képződmény, amely önigazoló módon folyton visszahat elgondolójára.
Már látom előre, dühödt olvasók fognak levelekben tiltakozni, hogy teljesen szubjektivizálom a "valóságot". De nem jó szokás leölni a rosszhírt hozót. Aki azt hiszi, az ő valósága "objektív", hát legyen neki az.