Kötődés és házasság

Mondhatnánk egyszerűen azt, hogy van jó házasság és van rossz, de akkor ebből kimarad a "miért jó" és a "miért rossz", na meg a "kinek jó" és a "kinek rossz". Mert túl egyszerű volna a világ, ha volna abszolút biztos receptje a jó házasságnak. Éppen az a baj, hogy ami jó az egyik embernek, az elviselhetetlen a másiknak. A válasz tehát csak egyénre szabott lehet. Sok házasságelmélet született már, kezdve az "ellentétek vonzzák egymást"-tól a "minden zsák megtalálja a foltját" típusig bezárólag. Az egyik legtöbbet ígérő megközelítés a kötődési stílusokra koncentrál.

Egy házasságot két ember csinál. Mindkettő a maga kötődési elvárásait és mintáit hozza be a kapcsolatba, s a házasság a két kötődési stílus interakcióját jeleníti meg.
A biztonságosan kötődő a házasságban az, akiről mindenki álmodik. Rendes, megbízható, hűséges, jó szülő stb. A biztonságosan kötődök ritkán válnak, kapcsolataik, házasságuk stabil, szeretetteljes, bizalomra épülő.
A kötődést elkerülő típus ritkábban házasodik. Ha mégis, külön életet rendez be magának, nem nagyon érdekli a másik fél igénye, éli a maga életét, gyakran külön kasszán van, külső kapcsolatai vannak, gyerekeivel nem nagyon törődik. Leginkább férfiakra jellemző, mert a férfi társadalmi státusa inkább lehetővé teszi ezt.
Az ambivalens ember a házasságban állandóan szorong a másik elvesztésén, csimpaszkodik, birtokolni akar, mindig bizonytalan a kapcsolatban. De éppen bizonytalansága miatt megannyiszor elutasítónak éli meg a másikat, s rejtett harag támad benne a másikkal szemben. Az egyik megoldás a "mazochista" élet a másik mellett; szenved, tűr és gyűlöl. A másik megoldás a külső kapcsolatba menekülés. A másikkal szemben érzett harag és csalódottság alapozza meg azt, hogy hirtelen megváltásként élje át a külső kapcsolatban felismert szerelmet, amely éppen azért oly vonzó, mert ideálisan tökéletesnek tűnhet. A külső kapcsolat és szerelem belső megerősítés ("nem velem van a baj") és bosszú a másikon, aki "nem szeretett eléggé" és akire "rááldozta ifjúságát".

Hogy ki kivel kerül össze, az sosem véletlen, kötődési tapasztalataink irányítanak minket, s a gyermekkori sérelmek gyakran megismétlődnek felnőtt korunkban is. Amíg fel nem ismerjük a hibás "programot" és át nem írjuk.

A folytatásban az "átprogramozás" lehetőségeiről olvashattok hamarosan.

Szendi Gábor