A gazdagok nem boldogabbak

Ősi bölcsesség, hogy a pénz nem boldogít, amivel különösen pénzszűkében élőket lehet felbosszantani. Amerikai pszichológusok most utánajártak, hogy igaz-e a régi mondás. És egyáltalán, mitől leszünk boldogok, kinek mit jelent a boldogság?

Az anyagi jólét nem szükségszerűen ellentétes a felsorolt minőségekkel. A pszichológiai kutatások eredménye azonban úgy értelmezhető, hogy az anyagi jólét előtérbe helyezése kedvezőtlen személyiségi vonásokat erősít meg, ugyanakkor csökkenti a hagyományos közösségi összetartozás erejét. Erre egy magyarázat lehet, hogy azok, akik bedőlnek a korlátlan fogyasztás boldogító hatásáról szóló reklám-blablának és életüket ehhez igazítják, tulajdonképpen egy tévedés áldozatai. A megvásárolható dolgokkal ugyanis olyan belső, pszichológiai folyamatokat próbálnak meg helyettesíteni, amelyek nélkül elvesznek az örömképességhez és a belső egyensúlyhoz szükséges feltételek.

A fogyasztási cikkek sokféle lelki funkciót tölthetnek be számunkra. Fontos ezek közül annak megerősítése, hogy kik és mik vagyunk. Ez magyarázza pl. a márkák fontosságát. Egy márka-tudatos fogyasztó számára döntő fontosságú információt jelent, hogy üzleti vagy szerelmi partnere milyen márkájú nyakkendőt, milyen illatszert használ, milyen autóval jár és így tovább. A közösségi megítélés is egyre inkább ilyen külsődleges ismérvekhez kötődik. A személyes fontosságot, az erő érzését is biztosítják a megvásárolható dolgok. Mint tudjuk, kapcsolatokat, megbecsülést, sőt szerelmet is lehet vásárolni. A hangsúly itt nem az üzleti tranzakción van, hanem azon, hogy a közvetlen személyes érintkezésben létrejövő lelki építmények helyébe egyre inkább árucikkek kerülnek. Emiatt a fogyasztás jelentősége messze túlmegy az alapvető szükségletek kielégítésén. A fogyasztáshoz pénz kell, így a pénz megszerzése is a lelki egyensúly fenntartásának eszköze lesz. A személyes kapcsolatok pedig alárendelődnek a tárgyaknak, maguk is olyan dolgokká válnak, amelyekre a tárgyak megszerzése miatt van szükségünk. A tárgyak egyre fejlettebb és nagyobb tömegű előállítása, amit gazdasági fejlődésnek hívunk, köztudottan környezetromboló folyamat. Így a lendületes fogyasztó akaratlanul is gondatlan és destruktív környezeti folyamatokat támogat. Saját testéhez való viszonya a vásárlással megvalósított önkényeztetés, illetve riadt igyekezet, hogy alakját, haját és más részeit a tv-ben és magazinokban látható mintákhoz igazítsa, mert jó érzését egyre inkább csak ezen az úton tudja biztosítani. Mindez persze jó adag bizonytalansággal, szorongással jár.

Az egyszerű élet nem jelent szegénységet, hanem azt, hogy a megvásárolható dolgokra csak olyan mértékben van igényünk, amennyiben azokra elsődleges felhasználhatóságuk miatt szükségünk van. Tehát az ételekre az egészséges táplálkozás miatt, a ruhákra a célszerű öltözködés miatt, az elektronikus cikkekre az információhoz és a kulturális termékekhez jutás, valamint emberi kapcsolataink ápolásának biztosítása miatt - és így tovább. Ebben a felfogásban emberi kapcsolataink önmagukért fontosak, és feltétlenül elsőbbséget élveznek a tárgyakkal, árukkal szemben. Az élő környezetet pedig óvni való értékként, nem pedig nyersanyagforrásként látjuk.

Lust Iván