Legfeljebb elválunk!

Minden házasság valójában két házasság: az egyik a férfi, a másik a nő fejében lakozik. Amikor válásra kerül a sor, gyakran nem is az a kérdés, miért válnak el a felek, hanem az, hogy miért házasodtak össze.

Mindezek ellenére, a házasságnak nincs alternatívája. Sokak megriadnak szüleik példáján, és élettársi kapcsolatot választanak inkább, ami sajnos az elkötelezettlenség biztos jele. Az embergyereket pedig úgy tervezte a természet, hogy akkor lesz egészséges, ha harmonikus családban nő fel, s a megelégedett házasság sok vizsgálat szerint védőfaktor mindenféle testi és lelki betegséggel szemben.
A reális házasság olyan, mint egy jól megépített tengerjáró hajó. Nem luxusjacht, de nem is törékeny halászbárka. Tépázhatja vihar, derékba törhet az árboca, megfenekelhet zátonyon, de mindig kijavítják, befoltozzák, és megy tovább kijelölt útvonalán. A reális házasság arra épül, hogy a felek reális szükségleteiket várják kielégülni a házasság által. Az igazi házassági szerződés nem mítoszokra, hanem valódi emberi szükségletekre épül. Minél patológiásabb és irreálisabb valakinek az a rejtett szükséglete, amelyre a Másiktól vár kielégülést, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a házasság kudarcba fullad. A nárcisztikus személy örök ifjúságot, szépséget és csodálatot vár. A dependens személyiség irreálisan nagy biztonságot és kizárólagosságot követel a Másiktól. A diktátor hajlamú ember mértéktelen alázatot és szolgálatot vár el társától. A paranoid személyiség a hűség megfellebbezhetetlen bizonyítékait keresi örökké.

A reális házasság hajójának "legénysége" tudja, mit bír ki a hajó. Nem tűznek ki irreálisan nagyra törő terveket, mert tudják, hogy abba majd belerokkannak és lassan elhidegülnek egymástól. Nem teszik ki magukat olyan kísértésnek, aminek aztán nem tudnak majd ellenállni. Mindig karbantartják a hajót, hisz a vizeken bármikor rájuk törhet valami veszély. A házasság karbantartása azt jelenti, mindig törekszünk arra, hogy a másikban meglássuk a becsülhető, tisztelhető, szerethető embert. Mindig szem előtt tartjuk a kapcsolat igazságosságát, kiegyensúlyozottságát. Ha a házasságért az egyik fél éveken, évtizedeken át aránytalanul többet áldoz munkában, figyelmességben, lemondásban, az előbb-utóbb benyújtja a számlát. A jó házasságban a felek mindig fel tudják sorolni a Másik sok-sok pozitív vonását, mert gondolkodnak rajta, mert nap, mint nap átélik a Másik iránti elismerésüket. A jó házasság mindig megoldás-centrikus és nem az üres tekintély vagy hatalomérzet megőrzésére tör. A jó házasságban a kapcsolat mindig fontosabb, mint a vélt "igazság". A jó házasság nem konfliktusmentes. A konfliktusok mindenáron való megoldása sok házassági tanácsadó mítosza is. Nem lehet minden konfliktust megoldani, de attól még lehet együtt élni.
A reális házasság során sorban felszámolódhatnak a mítoszok, s mégis megmarad a házasság belső magja, a barátság. A jó házasságok egyben mindig nagy barátságok. És ahogy a barátoknak, úgy a Másiknak is kijár a bocsánat sok botlásért, tévedésért.
A jó házasságban az emberek nem kérik számon saját mítoszaikat a Másikon, hanem csendben beismerik, hogy ezek csak az ő mítoszaik, és lehet nélkülük is élni.

Szendi Gábor