Hinni kell a gyógyulásban!

Régi vita, hogy a rákos megbetegedésekben szerepet játszanak-e a lelki tényezők, és ha igen, hogyan. A vitába sok tudományon kívüli szempont is beszüremlett az évtizedek során. Sokan hisznek a független, önzetlen, objektív tudomány létezhetőségében. Ilyen valószínűleg sosem létezett, de manapság, amikor a tudomány egyre szorosabban fonódik össze piaci érdekekkel, ezt egyszerűen el is lehet felejteni. A tudomány halad előre, de nem egyforma elánnal vizsgál minden kérdést: amire adnak pénzt, azt vizsgálja. Így a pénzügyi források fölött rendelkezők gondolkodása alapvetően meghatározza, hogy ne mondjam, torzítja az orvostudományt.

Mások több száz ilyen "csodás" gyógyulást gyűjtöttek össze és elemezték ki. A közös egyedül az volt bennük, hogy a betegeket egy erős, gyógyulásba vetett hit jellemezte.
Egy patkánykísérletben tumorsejteket ültettek be a kísérleti állatokba, és vizsgálták a stressz hatását sejtek szaporodására. Az egyik patkánycsoport elkerülhetetlen áramütéseket kapott, esetükben mindössze 27%-nál tapasztalták a tumorsejtek kilökődését, vagyis az állat gyógyulását. A stresszmentesen tartott patkányok esetében a gyógyulási arány már 54%-os volt. Az elkerülhető (kontrollálható) áramütést kapó patkányok esetében a gyógyulási arány azonban 63%-os volt. A vizsgálat felveti azt a gondolatot, hogy a "megküzdés", a "kontroll érzése" nem jár-e olyan biológiai következményekkel, melynek a végeredménye egy sokkal aktívabb immunrendszer.
Greer 5, 10, majd 15 éves követéses vizsgálatában azok a nők mutattak rövidebb túlélést, akik tehetetlenséget és/vagy reménytelenséget éreztek, szemben azokkal, akiket egyfajta megküzdési szellem vagy a betegség tagadása jellemzett.
Pettingale és munkatársai mellrákkal műtött betegek 10 éves követéses vizsgálatában azt találták, hogy a műtét után reménytelenséget mutatók 90%-a, míg a "küzdőknek" csak 30%-a halt meg.
Jól tudjuk az agy, a stressz és az immunrendszer kapcsolatának kutatásából, hogy egyrészt a bal félteke serkenti, a jobb félteke elnyomja az immunrendszer működését, másrészt a sikeres megküzdés (másként kontrollálható stressz) a bal féltekét aktiválja, míg a reménytelenség a jobb féltekét. Máris előttünk áll egy lehetséges magyarázat a megküzdés immunserkentő hatására!
Mások azt találták, hogy a rákbetegek visszaemlékezéseikben szüleiket sokkal gyakrabban írták le elutasítónak, hidegnek, formálisnak. Vagyis a rákbetegek személyisége sajátos családi légkörben alakul ki?
Lassan megfogalmazódott az a feltevés, hogy kell hogy legyen egy személyiségtípus, ezt nevezték cancer prone (rákra hajlamos) vagy C típusú személyiségnek, amely hajlamosít a tumoros betegségekre. Legtöbb kutató egyetértett abban, hogy ezt típust a fokozott megfelelni vágyás, konfliktuskerülés, a negatív emóciók (pl. harag) elfojtása jellemez. Mások ezt úgy fogalmazták meg, hogy ez az antiemocionális és túlzottan racionális gondolkodás.