Te vagy a legügyesebb, kicsim!

Hogyan segíthetünk egy szorongó, önmagában állandóan kételkedő kislányon? Erőltessük a bili használatát vagy várjuk meg, amíg a kicsi meg akar szabadulni a pelenkától? Milyen altatási módszereket javasolnak a szakemberek és melyik a célravezetőbb? Benda Viktória pszichológus válaszol.

Most négy hónapos a kisfiam. Három hónapos koráig szépen el tudtuk altatni mondókákkal, dalokkal a kiságyában. Aztán elkapott egy vírust, nagyon gyenge volt a szopáshoz, mindig perceken belül elaludt a mellemen. Hiába ébresztgettem, illetve ébresztettem fel, pár perc múlva már megint aludt.

Valószínűleg ekkor jött rá, hogy milyen jó is a cicin elaludni. Azóta csak így hajlandó. Engem különösképpen nem zavar, csak megoszlanak a vélemények az altatási szokásokról.

A La Leche Liga maximálisan támogatja ezt az elalvási módot, hivatkozva arra, hogy ez így természetes, minden kultúrában elfogadott dolog. Beszéltem szoptatási tanácsadóval is, ő is hasonlóan vélekedett. Már-már meg is nyugodtam, míg a napokban a Kossuth rádión egy alvásklinika egyik orvosával hallottam egy riportot. Ő homlokegyenest az ellenkezőjét javasolta, miszerint nem szabad a gyermeket hagyni, hogy az anyamellen aludjon el, nem szabad ringatni, stb., mert meg kell tanítani őt önállóan elaludni. El is mondta, hogy hogyan: tegyük le a babát még éber állapotban a kiságyába, menjünk ki a szobából, és ha sír, csak akkor menjünk be, nyugtassuk meg szóval, majd menjünk ki megint, és így tovább, míg el nem alszik.

No, gondoltam, kipróbálom. Az én gyermekem már akkor bömbölt, de torka szakadtából, amikor beraktam a kiságyba, ergo kimenni nem is tudtam. Csak sírt és sírt, nem lehetett megnyugtatni, sőt, egyre csak hergelődött. Persze 15-20 perc múlva nem bírtam tovább nézni a kétségbeesett arcocskáját, így felvettem, mellre tettem, pár perc múlva már békésen szunyókált.

Kérdésem a következő: melyik utat javasolja? Hogyan lehet leszoktatni a gyermeket erről az elalvási módról, illetve szükséges-e a leszoktatás? Milyen korban kell a gyermekeknek képessé válnia az önálló elalvásra?

Az altatási módszerekkel kapcsolatban a szakemberek (védőnők, orvosok, pszichológusok, pszichiáterek) véleménye két pólus között oszlik meg.
Az egyik végén az az álláspont helyezkedik el, miszerint a csecsemőknek, kisbabáknak meg kell tanulniuk megnyugtatni saját magukat. A szülőknek nem javasolja, hogy ringatással, ölben vagy szoptatás közben altassák el gyermeküket, mert ezzel akadályozzák a tanulási folyamatot. (Ez kezdetben hosszabb, később egyre rövidülő sírással jár, és ha a szülő rendszeresen magára hagyja a babát, előbb-utóbb megtanulja, hogy hiába sír, nem kap segítséget, így aztán le is mond róla, nem is fogja kérni.)

A pólus másik végpontján lévő álláspont ezzel ellentétben azt mondja, hogy a kisbabáknak szükségük van a szülői közelségre, testkontaktusra, ez megnyugtatja őket. Segíteni kell az elalvásukat ringatással, járkálással, sőt az sem baj, ha szopás közben alszik el a baba. Ha sír a baba, az anya nyugodtan vegye őt az ágyába, bújjanak össze; ez még a tejtermelődésre is serkentőleg hat. Az "önmagát lenyugtatni tudás" képessége az idegrendszer érésének eredménye, melyet lehet ily módon segíteni.

Valahol középtájon helyezkedik el az a nézet, miszerint valahányszor sír a baba - miután letették aludni -, mindannyiszor menjenek oda hozzá (esetleg vegyék fel) és nyugtassák meg. Mindezt addig, amíg végleg el nem alszik. Valószínűleg erről hallhatott a Kossuth rádióban.

Azt gondolom, mindenkinek saját magának kell eldönteni - nevelési "elveit", kisbabáját és személyiségét tekintve -, hol helyezkedik el a két pólus között, melyik módszert alkalmazza. Az a fontos, hogy döntése határozott és következetes legyen.

Pszichológusként (és anyaként) nem tudom elfogadni a "sírni hagyást" mint módszert. A baba ősbizalommal fordul a szülei felé, tőlük várja a segítséget, hogy kellemetlen érzései megszűnjenek. Ha ezt következetesen nem kapja meg, előbb-utóbb feladja a próbálkozást; rájön, hogy környezetétől hiába vár segítséget.

Szerintem fontos, hogy minél előbb megtanuljuk érteni a csecsemő/kisgyermek jelzéseit, és arra megfelelő választ tudjunk adni. Ahogy növekszik a baba, egyre inkább ki tudja fejezni, hogy milyen állapotban van, mit szeretne. Annyi külső és belső inger éri őt folyamatosan, hogy bizony nehéz lehet azokat kizárni és lenyugodva elaludni. (Sokszor még egy felnőttnek is.)

Jól teszi, hogy hallgat az ösztönére és mellre teszi kisfiát, ha nem tud másképp elaludni. Ha úgy könnyebb elaludnia, hogy a cici a szájában van - és önt ez nem zavarja - akkor nyugodtan altassa úgy őt el! Teljesen természetes a részéről, hogy ezt igényli, hiszen a szopizás megnyugtatja, és alvásba segíti. Erről az elalvási módról nem kell leszoktatni a gyermekét, mert majd ő fog róla leszokni saját magától egy kicsivel idősebb korában.

Kislányomnál (10 hó) már előfordul, hogy hiába kínálom meg esténként a cicivel, nem kéri. Beteszem a kiságyába, eléneklem neki az esti altatóját, kicsit gőgicsél magában, majd elalszik. Vagyis megtanult egyedül elaludni. (Nagyobb fiaimnál sokáig az esti mesélés volt az, ami alváshoz hangolta őket.)

Vagy egy másik gyakori napközbeni eset: elérkezik az alvás idő, és látom is rajta, hogy álmos, de nem alszik el a cicin, és már nem is kér többet. Beteszem a kiságyába, kis idő múlva elkezd sírni, mert mégsem tud elaludni. Felveszem, megpuszilgatom, mondogatom neki, hogy: "aludj, aludj" és visszateszem a kiságyába, kijövök a szobából. Ritkán előfordul, hogy ezt a "rítust" 3-4-szer meg kell ismételni (esetleg megint megkínálom cicivel), mire el tud aludni. Ezt a tanulási folyamatot tudjuk segíteni azzal, hogy határozottak és következetesek vagyunk (minden esetben ugyanazzal a mozdulatsorral és szavakkal ragaszkodunk az elalváshoz) - azt hiszem, ez a két dolog a legfontosabb.

Az utolsó kérdésére válaszként azt tudom mondani, hogy nincs életkorhoz kötve, hogy a gyerekek mikor tudnak önállóan elaludni. Ennek az összetett képességnek a kialakulása fokozatos érési és tanulási folyamat eredménye. Legyen nyugodt, és bátran segítse ebben kisfiát!

Üdvözlettel:

Benda Viktória