A szaloncukorcsenés művészete

Az embereknek két csoportja van. Az egyik, aki csen szaloncukrot a karácsonyfáról, a másik, aki nem vallja be, hogy csen szaloncukrot a fáról. De mindenki tudja, hogy a szaloncukorcsenés létezik. Hogy az a karácsonynak éppolyan elengedhetetlen tartozéka, gyönyörű dísze, mint a csillogó üveggömbök a fán, ugyanolyan ünnepi rítusa, mint az esti gyertyagyújtás. Ami a szívnek az ajándékozás, a léleknek az ünnepi béke, az a szellemnek nem lehet más, mint a szaloncukorcsenés. És ez olyan biztosan így van, mintha legalábbis a brit tudósok állítanák. 

Az általános szabályok mellett ott vannak az egyéni stratégiák. Én ebben az évben az elterelő, megtévesztő hadviselést választottam. Ehhez úgy kell játszanom, mint akit nem csigáz fel a játék. Pókerarc! Már novemberben álca-diétába kezdtem. Csak egészséges ételek, abból is kevés, semmi cukor, csokoládé, marcipán. Vállaltam a zugcsokievést, a répapudingot, a céklalevet, a fogyást, a szájösszeszorítást, csak hogy elhitessem ellenfelemmel, ebben az évben teljesen hidegen hagy ez a "gyerekes, szánalmas" kis vetélkedés. A fára díszítésnek szánt szaloncukrokat is jó látványosan kikészítettem a nappaliba, de olyan közönyösséggel megyek el mellettük minden nap, hogy azt nem lehet nem észrevenni. Ellenfelem arcára a csalódottság telepedett advent vége felé. Nem fogja tudni olyan vehemenciával belevetni magát a játékba, mint korábban. És ez jó. Ez már fél győzelem számomra! Szóval a látszólagos közönyösség - remélem - remek stratégia (csak el ne olvassa ezt a cikket, míg el nem kezdünk játszani J.

Aztán ott a kivárás. Nem szabad rögtön a fadíszítés utáni órákban elkezdeni lelopkodni a szaloncukrokat. Az kispálya. Csak a harmadik, negyedik napon jó támadásba lendülni. A kapkodást megérzi a másik, és könyörtelenül lecsap ránk, megsemmisít. Az igazi, nagy vadászatokkal várjuk meg az éjszakát! Nemcsak azért, mert olyankor láthatatlanok vagyunk, hanem azért is, mert a zsákmány is láthatatlan a számunkra. A csend viszont nagyobb a lakásban, könnyebben meghallani, ha akcióban vagyunk. Nagyobb esélyünk van hibázni, de éppen ez a szilveszter közeledtével egyre növekvő kockázat jelenti a vadászat szépségét, a szaloncukor-csenés igazi értékét.

A verseny közbeni elterelő hadműveleteken rengeteg minden múlik. Ellenfelünket néha muszáj kicsalogatni a fenyőfa tövéhez szögelt foteljéből, vagy ki kell használnunk azt a néhány percet, amíg zuhanyozik. Ha úgy érezzük, nagyon vesztésre állunk, figyelemelterelő mondatokat is bedobhatunk, és az így őr és figyelem nélkül maradt fenyőfáról szerezhetünk magunknak egy-két zsákmánycukrot. Ha ellenfelünk csak egy-két ponttal vezet, próbálkozzunk meg ezzel a mondattal: Szex? Oké, de előbb moss fogat! Tudod, a halászlé miatt!
Ha az ellenfél tíz ponttal vezet, dobjuk be a verbális könnyűlovasságot: Drágám, kész a karácsonyi pulyka, gyere, mert kihűl!
Vagy: Szól egy riasztó. Nem a mi autónk, szívem? Megnéznéd?
Ha már körülbelül 20 ponttal vagy többel vezet ellenfelünk, nincs mese, be kell vetni a nehéztüzérséget. Például így: Hallod! Most mondja Julcsi a telefonban, hogy valami gólparádé megy a tévében, Bélát fél órája nem lehet a tévé elől elrángatni. Te tudsz erről?
A figyelem elterelődése biztosan megtörténik, onnantól már csak rajtunk múlik, mit kezdünk helyzeti előnyünkkel.

Azt hiszem, épp eleget írtam a szaloncukorcsenésről, ideje lenne a tettek mezejére lépni. Végre itt a karácsony, újra taktikázhatok a fa és a szaloncukrok körül. És ami a lényeg benne: együtt vagyunk, egymásra figyelünk, örülünk, játszunk, cselezünk és csenünk. És a végén -bárki nyer is - mindenki boldogabb ember lesz.

Boldog karácsonyt, sikeres szaloncukorcsenést kívánok!

Dukát Csilla