A szeretet és a gyűlölet forrása

Az álmok szférájára nem hat a szocializációs folyamat. Míg a nappali életünkben megtanuljuk érzelmeinket eltitkolni a külvilág és önmagunk elől, addig az álmokban sokkal őszintébben éljük meg azokat. Az álmainkban az érzelmek nagyon nagy, tiszta és nyers erejével kell szembesülnünk. Szeretet, gyűlölet, idegesség, félelem, düh, gyilkos pusztítási vágy titáni erővel tombol. De honnan fakad a gyűlölet és honnan a szeretet?

De mit jelent ez valójában? Ha én pl. Kovács Pista vagyok, akkor az önbizalomhiány egészen tisztán annyit jelent, hogy Kovács Pista nem bízik önmagában, azaz Kovács Pista nem bízik Kovács Pistában. De hol és mikor tettem olyat, ami miatt ennyire végletesen elveszítettem a bizalmat ez iránt a Kovács Pista iránt, aki történetesen éppen én vagyok?

Nos, ezek már érdekes, önismeret, világismeret felé vezető kérdések.

Nézzük a gyűlölet ellentettjét! Akit olyannyira szeretek, hogy meg tudnám ölelni, bár esetleg nem is tudatosul bennem a vágyam, azt álmomban meg is ölelem. Nincs szocializáció, nincs erkölcsi dilemma, hogy "majd akkor ölelem meg, ha...", hanem azonnal és egyértelműen létezzen a kedves, virágozzék a föld színén, éljen és viruljon! Miért is? Mert valahol valamiben kielégít, lendít engem. Még azt is érezhetem, hogy szeret. Pedig a másik csak halad a saját életrendszere szerint. Ha én például szeretem, ha valaki érdeklődik a magánéletem legapróbb bugyra iránt is, akkor egy nem érdeklődő embert kódolhatok úgy, hogy "nem szeret engem", míg egy nagyon kíváncsi ember folyamatos - végtére is önző, hiszen saját magát elégíti ki - kíváncsiságát érzékelhetem úgy, hogy a másik "szeret engem". Ahogyan a másik halad a saját belső lélekrendszere szerint, az éppen harmonizál az én rendszeremmel. Úgy kódolom: "Ahá, te lendítesz rajtam, azt akarod, hogy én én legyek, te szeretsz engem!" Pedig, ami biztos, az annyi, hogy én szeretem őt. Miért? Mert bízom. Kiben, miben? A másikban? Talán igen. De mélyebben abban bízom, hogy bátran lehetek az, aki vagyok. Mi van a szeretet mögött? Bizalom. És mi bújik meg a bizalom mögött? Önbizalom.

Ismerős ez régről valahonnan: "Szeresd barátodat, mint tenmagadat" - mondta Jézus. Szeretni másokat az tud, akinek ehhez önereje van. A gyűlölethez is önerő kell. Aki mérges, az erős mérgekkel van teli. Nem odakint van a gyűlölet eredete, hanem belül, abban, aki mérges. Az ún. kintről jövő érzelem, szeretet, gyűlölet, csak tükre annak, ami odabent van.

Szeretet, gyűlölet, önbizalomhiány-önbizalom: ellentétek világa még ez is, ébren és álomban egyaránt. Csak néhány istenemberről tudunk, aki túlemelkedett jón és rosszon, kikerült az érzelmek fogságából, egy olyan állapotba átlépvén, ahol a jó és a rossz egymást kioltja. Egyesülnek ezek az erők és feloldódnak.

A jó és a rossz világában hatalmas lépéseket tehetünk az önismeret útján, az álmaink segítségével, ha azokat az álomalakokat, akiket gyűlölünk, illetve szeretünk, saját belső erőinkként ismerjük fel.

Az álmok tükrébe nézve, és a megfelelő kérdéseket feltéve, fejlődhet az önismeretünk, nőhet az önbizalmunk. Fel kell ismernünk a saját felelősségünket az életünk alakulásában.

Tar Ildikó