A fáraó trónszékhordozója

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

A második álom

Egy kisebb kastélyban voltam vendég. Tudtam, hogy ez annak a férfinak az otthona, aki a fáraó trónszékhordozója. Korábban a sivatagban beszélgettünk, és akkor meghívott magához. Tehát itt lakik. Körülnéztem. Kiderült, az hogy ő rabszolga, az tény, de megbecsült státusz a trónteraszhordozó, így igen gazdag életet élhet. A családja igen előkelő. Ekkor már az 1920-as évek Angliájában voltunk talán, és ő maga is kifehérült.

A család, szolgálók korán keltek, mindenki nagyon elegáns ruhában jött le reggelizni, a nők sminkkel, frizurával, a szolgálók, inasok öltözéke kifogástalan volt. A reggeli után, úgy hét óra tájban a család és cselédség egyaránt felsorakozott a kastély főbejárata előtt a kocsifelhajtónál. Ekkor kiderült, hogy a házigazdámnak még nyitott tetejű automobilja is van. Azzal gurult elő, sapkában, autós szemüveggel, egy pillanatra megállt, hogy búcsút vegyen, majd elhajtott, miközben mindenki jó napot és munkát kívánt neki. Én a többiektől elkülönülve álltam, nekem nem kellett ezen a "szertartáson" részt venni, de irigyeltem azért a rendért, ami őt körülvette. Bárcsak az én családom lenne ilyen tipp-topp reggelente, és nem az álmos, gyűrött arcokat, reggeli vánszorgásokat, majd a munkába, iskolába rohanva a kapkodást élném meg! Ez ott jutott eszembe, ahogy a kastély előtt álltam a friss reggelben, én is már elkészülve, felöltözve.

Korábban kaptam ettől a férfitól ajándékba egy gyönyörű barna lovat. Vágtattam a mezőkön vele, majd láttam egy ábrát, ahogy a ló először poroszkál, majd üget, később fut, vágtázik. Alá volt írva a sebessége. És volt egy pont az ábrán, ami azt mutatta, hogy egy bizonyos pillanatban, a megfelelő sebesség elérésekor át kellett volna lényegülnöm a lovammal együtt, vagyis el kellett volna hagynom a fizikai valóság síkját, és át kellett volna lépnem valamiféle szellemi tartományba. Az ábrán a ló lassan láthatatlanná vált. De azt is mutatta az ábra, hogy a feladatot nem teljesítettem, ezért ettől a pillanattól fogva elindult az evolúció. Azaz ezt már csak így értelmeztem álmomban, mert a következő ábrák mintha egy darwini szemléletű könyvből lettek volna kimásolva, ahogy az egysejtű lét után megjelennek a bonyolultabb létformák, majd egy hal, egy teknős, később egy ló feje volt a rajzon, és még sok más, de nem emlékszem többre. Az egész ábra olyan volt, mint valami időszalag, még a suliból. És maga a helyzet is amolyan vizsgázós, hiszen nem teljesítettem egy feladatot.

A harmadik álom

A következő álomban már 2005-ben, a mában vagyok egy a kastélyhoz közeli fogadóban rózsaszín virágos ruhában fiatal lányként (úgy 17 évesen), és még egy alakban, mostani életkoromban (39 év). Tehát egyszerre vagyok két személy! Én vagyok én, és én vagyok a saját 17 éves lányom is. Mindenesetre azt érzékelem, hogy a 17 éves énem jött a kastélyból, ahol is igazi dámát faragtak belőle, de kihalt a lelkéből ezáltal minden természetesség, melegség, és már nem szeret engem. Elhidegült tőlem, és ez nagyon fáj. Ott van a szobában a saját édesanyám is, fejkendőben ül, 62 évesen, pont úgy néz ki, mint most a valóságban. Én odalépek hozzá,(lila a szeme, mint valami ördögé, ilyen lila a kendője is, mondom is magamban, hogy összeillik), és a fogaim között préselve ki a szót, fenyegetem, miközben rázom a vállait, majd lovagló ülésben vele szembe rá is ülök, és fojtogatni kezdem:
- Hogy én miért is hallgattam rád, hogy a lányomat, magamat a jobb anyagi körülményekért, a jó nevelésért idegenbe adtam, hagytam tőlem elszakadni! Most nézd, mit csináltál, mit csináltam! Soha többé nem hallgatok rád, megértetted?! Megértetted?! Mert ez borzasztó így.

Iszonyatosan dühös és elkeseredett vagyok. Lehet, hogy már soha többé nem sikerül a lányommal visszaépíteni a jó kapcsolatot. Mi lesz így velünk, az életünkkel? Velem? Az életemmel?

(Ebben a keserű hangulatban, ezekkel a kérdésekkel a fejemben ébredek.)

Gondolatok a második álomról

Már az álomsorozat első darabjából kiderült, hogy az álmodó elégedetlen a munkájával, érzelmileg sivárnak érzi, ráadásul a szelleme is csak "lébecol". Úgy tesz, mintha dolgozna, de a munka valójában inkább csak idegileg és fizikailag megterhelő. Szellemileg nem kihívás. Az első értelmezésünket tovább erősíti az angol elegáns környezetben játszódó második álom. Mutatja, hogy bár az álmodó anyagilag jól jár a munkájával (jó ház, új autó, szebb ruhák, jobb életszínvonal, "adja maga alá a lovat" a valóságban is), a szellemi átlényegülés nem sikerül (a ló-jelkép), túlságosan anyagba tapad (darwini világszemlélet).

A harmadik álom mögött egy 17 éves kori keserű, családi érzelmi válság, valamint az húzódik meg, hogy erre az érzelmileg sivár, szellemileg nem kielégítő munkára mintegy az édesanyja beszélte rá valaha az álmodót. Az álmodó olyan hivatásban dolgozik, ami az édesanyja félig titkolt vágya volt valaha, hogy ő váljék ilyen hivatásúvá, de az anya végül nem ezen a pályán indult el. Ha az álmodó így folytatja tovább az életét, elidegenedhet önmagától. Komoly szembenézés áll előtte. "Szerencsére" van annyira elkeseredett, hogy ezt muszáj legyen megtennie.

Tari Ildikó