Lásd, ki vagy te!

Vágólapra másolva!
Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.
Vágólapra másolva!

Az első álmodó: harmincnyolc éves, férjezett nő, három gyermekkel, hivatással

Az álmomban egy kórházban jártam. Valamiféle kivizsgálásra mentem, de nagy meglepetésemre kiderült, hogy éppen az az orvos beteg, akinél jelentkeznem kellett volna. Valahogy az is kiderült ezzel párhuzamosan, hogy én viszont végtére is egyáltalán nem vagyok beteg.

Elhatároztam, hogy meglátogatom az orvost. A kórteremben, ahogy beszélgettünk, a férfi az ágyában feküdt, kialakult közöttünk valami furcsa, évődős hangulat. Ugratott engem, viccelődött velem.

Kilépve a teremből a mosdóba siettem, visszanézve az ajtó résén még láttam, hogy utánam sietett a folyosóra, és az ott álldogáló emberektől kérdezgette, hogy merre láttak engem elmenni. Éreztem, hogy azért érdeklődik ennyire utánam, mert belém szeretett. És láthatólag már nem is beteg ettől annyira. Gondoltam, jó lesz megnézni magam, hogy rendben van-e a frizurám, a sminkem. Belenézve a tükörbe egy homlokpántot vettem észre magamon, amelyről bal és jobb oldalon vékony ezüstláncon apró kis formák csüngtek. Közelebb hajolva láttam, hogy nap, hold, csillagok, és egyéb ábrák azok. (Ezzel a látvánnyal ért véget az álom, ahogy magamat bámulom meglepetve a tükörben.)

A második álmodó: negyvenkét éves, elvált nő, két kamaszkorú gyermekkel.

Egy utcán megyek álmomban. Fáradt vagyok, és hazafelé tartok. Ahogy elmegyek egy kirakatüveg mellett, meglátok abban egy üres kocsit húzó igáslovat. Körülnézek az utcán, sehol senki és semmi rajtam kívül. De a tükörkép mutatja, hogy ott van. Elindulok, és ekkor látom, hogy a ló is nekiindul a szekérrel. Nem tudok másra gondolni, minthogy ez az igás ló én vagyok.

Gondolatok az álmokról

Mind a két álomban közös jegy a tükör. Az álomban megjelenő tükör hasonlatos a varázsmesék, filmek tükreihez: belenézve meglepő dolgokat láthatunk magunkról.

Az első álmodó beteg férfialakja azt jelezte, hogy kissé válságba jutott az álmodó hölgy a hivatását illetőleg. De az is kiderült, hogyha felvállalja nyiladozó érdeklődését az asztrológia iránt, akkor újra egyensúlyba, harmóniába kerülhetnek lelke erői, a férfi-nő egyensúly újra képes lesz beállni. A hölgy egy év elteltével valóban asztrológiai tanulmányokba fogott, és érdeklődése nem csökkent, hanem egyre inkább csak nőtt a hónapok során. Úgy érezte, ez a legjobb iskola, amibe csak járhat, pedig már két felsőfokú diplomát tudhatott a háta mögött.

A második álmodó, egyedül nevelvén két gyermekét, közalkalmazotti fizetésből, az évek során hozzászokott ahhoz, hogy mindig csak a gyerekeire áldoz pénzt, figyelmet, önmagára nem. Egy idő után azonban kellemetlen és erős szorongást keltő pánikrohamokat élt át. Az álma szembesítette azzal, hogy az élete olyannyira monoton, mint egy igáslóé, és pont annyira szemellenzős a látásmódja, ahogy egy ilyen munkára fogott lóra is szemellenzőt tesznek, hogy ne nézegessen se jobbra, se balra, csak robotoljon egész nap. Ez azonban annál, aki nem erre született, visszacsap, és betegséget okozhat.

A hölgy vett néhány új holmit magának is, sőt beiratkozott az egyetemre tanulni, megtanulta becsülni önmagát is, a saját igényeinek is figyelmet szentelni. Kellemetlen szorongásai, tünetei négy hónap alatt végleg megszűntek.

Tari Ildikó