Álom és valóság küszöbén

Vágólapra másolva!
Az álmot, a mesét, a mítoszt, a fantázia termékeit általában nem soroljuk be a szigorúan vett valóság elemei közé. Ó, azt csak álmodtad, az csak mese, kitaláció - nyugtatgatjuk a rémektől megriadt gyermekeket, olykor önmagunkat. Vagyishát, kimondva-kimondatlan, azt állítjuk az élményünkről, hogy nem valóságos, nem igaz.
Vágólapra másolva!

Ami bent készülődik a lélekben, kigyűrűzik, pontosabban kigyűrűzhet az úgynevezett valóságba. Álmok százát, ezrét vizsgálva felvetődik a kérdés, hogy miért maradnak bizonyos álomelemek az álmok másvilágában, és miért kerülnek át egyes álomtörténések egy az egyben, mások pedig variációsan a hagyományosan valóságnak tekintett síkra? Az úgynevezett jósálmokról van itt szó. Azokat az álmokat, amelyek később lejátszódnak a szó hagyományos értelmében vett valóságban, jósálmoknak nevezzük. Az álmok jósló szerepére már az ókoriak is felfigyeltek és ügyeltek.

Tán működik valamiféle valóságszűrő, és ha egy hosszú hajú, kreol bőrű férfival álmodom, akkor ez a férfi besétálhat az életembe két hét múlva a "kinti" világomból is, mert valószerű, de ha egy háromfejű, repülő sárkánygyíkkal találkozom az álmomban, mégsem jön velem szembe pár nap múlva az utcán, mert ez az álomelem még a valószínűség határát sem súrolja?

Gyakran álmodunk azonban olyan dolgokat, amelyek teljes nyugalommal átjuthatnának az ébrenlét síkjára, azaz a nappali tudat sem találna bennük semmi extrémet. Mégsem történnek meg. És vajon az, ami nem tud megtörténni az úgynevezett valóságsíkon, de megtörténik álomban, például a fentebb említett szép szerelmes ölelés, miért nem képes átalakítani a hétköznapi értelemben vett valóságot is úgy, hogy ez az ölelkezés amott is végbe menjen?

A tudatunk olykor mindenhatónak, teremtőnek tűnik, melynek segítségével átvarázsoljuk a kinti világot, olykor pedig jelentéktelen erőnek.

Azt álmodtam, hogy a barátnőm a munkahelyére igyekezvén frontálisan összeütközik egy piros kamionnal. Ő is, gyermeke is meghalnak. Elmondtam ezt a rémálmot a barátnőmnek, aki megnyugtatott, hogy nem szokta bevinni a gyereket a munkahelyre. Aztán egy nap mégis így alakult, a gyerekkel együtt autózott a munkahelye felé, amikor jött a piros kamion, beléjük is ütközött, de nem haltak meg, hanem súlyos sérülésekkel kórházba kerültek.

Hol mozdul meg a váltó, hol kattan egy másik vágányra a történés menete? Az álomban meghalnak, a "valóságban" nem, de mindkét síkon jött a piros kamion, megtörtént a tragédia.

Úgy tűnik, vannak dolgok, amiknek muszáj megtörténnie minden síkon, vannak, amiknek nem. Az álom a lehetőségtartományt mutatja be képiesítve, amiben minden előfordulhat, semmi nem kizárt. Ebből a tartományból aztán ténylegesen manifesztálódnak erők - ezt nevezzük valóságnak. A hétköznapi tudat, ahogy belebólint az álmok által jelzett lehetőségtartományba, megengedi a létrejöttét bizonyos erőknek az úgynevezett valóságsíkon, de ebben a pillanatban kizárja, hogy a létrejövő ugyanabban az időben valami más is legyen.

Tar Ildikó