Az élet vize, a fény és az özönvíz

Vannak olyan álmaink, amelyek a mesék és a mítoszok elemeivel mutatják fel a lélek élő voltát. Ilyenek a vízzel és tisztulással, a fénnyel kapcsolatos álmok, valamint az apokaliptikus, a régi világ pusztulását és új világok létrejöttét tartalmazó álmok.

Érdemes figyelnünk álmainkban a fénylő tárgyakra, emberekre, váratlanul megtalált kincsekre.

Télen a legsötétebb időszakban karácsonykor gyertyát gyújtunk. Az új fényt ünnepeljük. A fény a gyermek. A gyermek az élet. Az újjászületés. A fény a tudás. A fények az eligazító pontok az életünkben. Gondoljunk csak a Napra és a Holdra, mint fővilágosítókra, és a csillagokra, melyek a tájékozódást jelentették az éjszakában!

A fénylő tárgyak, emberek, kincsek mutatják az álmodó saját hiteit, lelkének a kincseit, a tájékozódási pontjait, melyeknek a segítségével képes eligazodni életútján, a saját tudatlanságaiban és a világ lelki sötétségeiben számára a megtartó erőket jelentik.

Vannak olyan álmodók, akik egyszer-egyszer, vagy kisebb-nagyobb időközökkel rendszeresen megálmodnak János apostol Jelenések könyvéhez hasonló apokalipsziseket, kataklizmákat, özönvizeket, a Föld darabokra hullását, régi világok pusztulását, új világok születését, és mindezeknél szellemi lények bábáskodását. A kezdet és a vég örök egymásbaolvadását mutatják fel ezek az álmok, tartalmukban, hatásukban a szent iratok szövegeit, hangulatát idézik fel.
Ezeknek az álmodóknak az álomanyagából újra lehetne teremteni az emberiség ősmítoszait, ha azok írott formái (Szent könyvek, ékírásos kőtáblák, hieroglíf jelekkel telerótt pergamenek, rajzok) valami ok folytán egyszercsak hirtelen elvesznének.

El lehet gondolkodni azon, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz azért van benn az emberek álomanyagában mindez a sok őstörténet, mert évezredről évezredre szóbeli és / vagy írott formában átörökítjük generációról generációra ezeket a tudásokat, és azok ilyen mélyre hatolnak az emberi lélekben, vagy az élő emberi mélylélekből születtek az ősmítoszok élőszóbeli, majd később írott formái. Ez utóbbi nézet arra is enged következtetni, hogy nem feltétlenül kell például egy özönvíz-mítosz esetén történelmi eseményre következtetni, mert lehet, hogy soha nem is ezen a létszintéren játszódott le, hanem belül a lélektájakon, mutatva azt, amit álomban mind a mai napig jelez: erőteljes tudati módosulásokat. Az álomgazda régi világának halálát, pusztulását, de egyben egy új, szűzi, tiszta világ keletkezését is. Nem zárván ki ezzel azt, hogy átnyomulhattak a matéria, a hétköznapi értelemben világnak mondott világ síkjára is kisebb-nagyobb áradások. Minthogy olybá tűnik az álmok vizsgálatakor, hogy a belső, lelki folyamatok nyomulnak kifelé a matéria síkjára. A hermetikus világkép axiómáját - Ahogy fenn, úgy lenn - kicsit módosítva fogalmazhatunk úgy is, hogy: Ahogy "benn", úgy "kinn". Bár a "kint" megfelel a "lent"-nek, és a "bent" a "fent"-nek, merthogy ezeknél a világoknál nyugodtan eldobálhatjuk hagyományos iránytűinket, mert haszontalanokká válnak, ez már a minden Egy világa, ahol minden azonos mindennel, úgy ahogy a tenger egyetlen cseppje bár különálló, mégis magában hordja az egész óceánt kémiai összetevőiben.

Carl Gustav Jung, valamint e sorok írója is talált olyan álomeseteket, amikor az álomgazda tudatában nem volt ott egy adott mítosz, nem hallott, nem olvasott, nem tanult róla, és mégis álmodott az adott mítosz elemeivel. Ez arra enged következtetni, hogy az ember mivolt génjeiben nemcsak a fiziológiás törvényszerűségek vannak tárolva, hanem - mintegy lélekgének formájában - a szellemi alapok, az ősminták is.

Tar Ildikó