Aki nem rohangál, nem is tanul

Inkább a lányoknak kedvez az iskola és a számonkérési rendszer, mert nem engedi, hogy a fiúk - biológiai szükségleteiknek megfelelően - rohangásszanak, versenyezzenek - állítja egy brit nevelési szakember. A magyar pedagógus osztja a brit szakember véleményét, sőt, szerinte a magyar követelmények - amelyek jóval szigorúbbak - még inkább béklyóba kényszerítik a fiúkat. Mi lehet az oka mindennek; és mit tehet a szülő, hogy megkönnyítse a fia helyzetét?

A magyar tanító abban is egyetért az angol cikkel, hogy komoly problémát okoz a pedagógusi szakma elnőiesedése.

"Az egyik legfontosabb oka annak, hogy ma a pedagógia sikertelen, az, hogy hiányoznak a pedagógus férfiak." A tanító néni szerint viszont fontos különbség magyar és az angol iskolák között, hogy itthon felhígult a tanári szakma, kevés az igazán jó tanár.

"A tanárok között már nagyon kevés az olyan, akinek valóban fontos, hogy a gyerek számára érdekessé tegye a tananyagot, megszeretesse vele a tanulást."

Heinrichné Csiszár Mária úgy véli, nagyon nehéz helyzetben van az a fiús szülő, akinek a gyereke nem képes idomulni az oktatási rendszerhez.

"Sajnos a szülő szinte tehetetlen. Megtehetné, hogy elviszi a gyereket egy más szemléletű iskolába, mondjuk egy Waldorf rendszerűbe, de sokaknak nincs elég pénze, hogy megfizessenek egy alapítványi iskolát, de, akinek ez nem gond, az sem biztos, hogy talál megfelelőt a lakóhelye környékén."

"Ha már nagyon elmérgesedik a helyzet, akkor bármilyen iskolaváltás jelenthet megoldást, hiszen az új közösségben tiszta lappal nyit a gyerek. Ilyenkor viszont érdemes inkább pedagógust, és nem iskolát keresni: vigyük magunkkal a csemetét, hogy kiderüljön, az számára mennyire rokonszenves a közeg. Enyhíti a gondot, ha a fiút sportolni küldjük, ott a mozgás és a versengés iránti igényét is kielégítheti."

A tanárnő szerint ugyanakkor a tanár és a szülő sokszor egymást okolja a sikertelenségért - és legtöbbször mindkét fél érveiben van valami igazság.

"Nem egyszer a tanár is számon kérhetné a családon, miért nem neveli úgy a gyereket, hogy megüljön a fenekén, és rendesen viselkedjen az órán. A gyerek persze ilyenor arra hivatkozik, hogy unalmas az óra, elviselhetetlen a tanár. Végül már nem lehet tudni mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás - vagyis a rendetlen gyerek, vagy a fásult tanár. Az biztos, hogy akár fiúról, akár lányról beszélünk, ha nem teszik érdekessé számára az órát, felhagy a tanulással."

A tanító néni végül kitartásra bíztatja a szülőket: nem kell az egyetemi évek végéig szorongani a "büdös kölök" miatt. Általános tapasztalat, hogy a fiúk előbb-utóbb megkomolyodnak. Legkésőbb a középiskolás korára majd minden gyerek összeszedi magát, és vagy megtalálja az örömet a suliban, vagy legalább belátja, hogy a tanulás szükséges rossz."

Előbb szorakozás, aztán a munka

Azzal, hogy végül szinte minden fiú megkomolyodik, Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus is egyetért. Az EGO klinika munkatársa, csak úgy, mint az angol cikk szakértője, Sue Palmer, úgy véli: az olyan környezet, ami nem engedi a szaladgálást, fára mászást, egyebet ügyefogyott gyerekeket eredményez. Úgy véli, egy fiúnak muszáj a megélnie a testi ügyességet.

"Ugyanakkor nem az egyetlen fiú korban felvett férfias vonás" - teszi hozzá. "Versengenie kell a többiekkel, sőt időnként arra is szüksége van, hogy tudjon verekedni, vagy ha nem verekszik, akkor is képes legyen olyan szerepet betölteni a gyerektársaságban, az iskolai osztályban, a sportkörben, vagy bárhol másutt, ami egyedivé teszi. A fiúknak ki kell vívni a helyünket a hierarchiában. Erre szolgál a verekedés, és a versengés."

A pszichológus úgy gondolja, kisebb korban még nem annyira fontos a gyerek társaságban, hogy ki a jó és ki a rossz tanuló, hiszen a szellemi dolgokra még nincs akkora lehetőségük.

"Majd a középiskolában fontos lesz, hogy ki a legjobb történelemből, vagy matekból, de addig el kell fogadni, hogy a fiúkat nem izgatja, ha "sikertelenek" az iskolában, maximum a szülőre tekintettel erőltetik a tanulást."

Emellett a gyermekpszichológus azzal is egyetért, hogy a probléma egyik sarkallatos pontja a pedagósusi pálya elnőiesedése.

"Ma már alig van férfi tanár, és ez gond. A férfi tanár ugyanis érti, hogy mit és hogyan kell egy fiútól kérni. Igaz, a tanagyag mindenkinek egyforma, de a közvetítésen sok múlik. Ráadásul az sem igaz, hogy a lányokat meg csak nők tudják tanítani, egyrészt mert egy kislány eleve szorgalmasabb, másrészt mert a lányok szerelmes természetűek, és már csak ezért is iparkodnának megfelelni."

Alpár Zsuzsa is osztja azt a véleményt, hogy a számonkérési rendszer inkább a lányoknak kedvez. "A lányoknak inkább 'van fenekük' a tanuláshoz. Tudnak ülni és magolni, legtöbbször szorgalmasak, és képesek a bemagolt tananyagot visszaadni. Viszont, ha van egy tanár, aki nem a bebiflázott tankönyvet kéri számon, hanem kreativitást követel, rögtön a fiúknak kedvez vele, mert a fiúknak más a felfogóképességük, másképpen gondolkodnak. Ezt kellene erősíteni, ahelyett, hogy egyfoma gyerekeket nevelünk."

Kovács M. Veronika