Aki nem rohangál, nem is tanul

Inkább a lányoknak kedvez az iskola és a számonkérési rendszer, mert nem engedi, hogy a fiúk - biológiai szükségleteiknek megfelelően - rohangásszanak, versenyezzenek - állítja egy brit nevelési szakember. A magyar pedagógus osztja a brit szakember véleményét, sőt, szerinte a magyar követelmények - amelyek jóval szigorúbbak - még inkább béklyóba kényszerítik a fiúkat. Mi lehet az oka mindennek; és mit tehet a szülő, hogy megkönnyítse a fia helyzetét?

A cikk egy edzőt is idéz, aki szerint nagyon fontos a srácoknak, hogy maguk rendezzék vitáikat. Az edzés kötött, szükséges, de csak az idő 20%-át kellene kitennie - kötetlen 80%-ban tanulják a legtöbbet, felnőtt felügyelete mellett. Ezért kampányt folytat, hogy kerüljön vissza a verseny az iskolai sportba, mert szerinte a fiúknak versenyezniük kell, hogy biztosítsák helyüket a hierarchiában: ez alapján kötnek barátságokat, kapcsolatokat akár az óvodától kezdődően.

Sue Palmer ezt úgy kommentálja: "Hagyjuk, hogy a fiúk, fiúk legyenek - s ez nem csak számukra döntő, hanem a lányoknak számára is, akiket gyakran agyondicsérik a jó viselkedésükért. A fiúk igenis vállaljanak kockázatot. Én szeretném, ha ez így lenne."

Az angol pedagógus szerint az is káros, hogy a gyerekek túl korán kezdik az iskolát.

"Egy szeptemberben életbe lépő okatatási szabályozás értelmében a gyerekeknek már 5 éves korukban már mondatokat kellene írniuk, s ezek közül némelyik összetett legyen. Ez még egy 7-8 évestől is figyelemre méltó teljesítmény. Inkább vissza kéne állítani a kibillent egyensúlyt a fiúkkal való bánásmód terén, de ehelyett megint leültetjük és tanítani akarjuk őket. Ezt én államilag irányított visszaélésnek tartom a gyermekkel szemben."

A magyar sulik még keményebbek

Bár a cikk a brit példákat idéz, itthon sem sokkal jobb, sőt, bizonyos szempontból még rosszabb is a helyzet az iskolákban. Márti jelenleg Londonban él, férje angol, fiuk, a most 10 éves David Budapesten és Londonban is járt iskolába.

"Az első két évet Magyarországon végzete el a fiunk, mert a magyar iskolák sokkal keményebbek. Ott ezalatt a két év alatt tanul annyit egy diák, mint Angliában az első négy évben. A fegyelmezés tekintetében nagyon nagy különbség nincs a két iskolarendszer között, inkább a tanárok hozzáállása más Londonban. Itt, én azt tapasztaltam, hogy a tanárok sokkal türelmesebbek, jobban odafigyelnek arra, hogy megértette-e a gyerek az anyagot, vagy sem. Az nem teljesen igaz, hogy klasszisokkal modernebb, vagy jobban felszerelt lenne az iskola, viszont tény, hogy több lehetősége van a gyereknek az iskolában kikapcsolódni, sportolni."

Az édesanya szerint a fia "szerencsés természet", így nem okozott gondot a beilleszkedés az osztályközösségbe, egyik országban sem. A tanulás viszont, már ha az érdemjegyeket nézzük, jobban megy a brit suliban, mint a magyarban.

"Az a gyanúm, hogy itt sokkal kevesebbet követelnek, és sokkal lágyabb szívvel értékelnek a tanárok" - állapítja meg Márti.

Nem fekszik a teszt a fiúknak

Heinrichné Csiszár Mária tanítónő szerint is nagyon hasonló a magyar iskolarendszer ahhoz, amit a Times cikkben felvázol a szerző. A pedagógus úgy látja, a fiú diákok agresszivitása is azt mutatja, hogy nem való nekik ez a fajta iskolarendszer.

"Valóban nagyon kevés a testnevelés óra, és az egyéb mozgáslehetőség" - mondja a tanító. "Emellett rengeteg teszt jellegű dolgozatot kell írniuk a gyerekeknek. Ez a típusú számonkérés pedig nem nagyon fekszik a fiúknak, amit több vizsgálat is igazolt."

Csiszár Mária tapasztalata szerint igaz, hogy lényegesen több fiú szenved valamilyen tanulási nehézséggel, rész-képességzavarral, és több a hiperaktív fiú, mint a lány.

"A mindennapok során kiderül, hogy amikor a gyereknek van lehetősége ideje a mozgásra, kirándulásra, fára mászásra, sokkal jobban teljesít az iskolában is."

A tanárnő szerint 7-8 éves korban még valóban előfordul, hogy a bunyó nem más, mint kiskakas-viadal, ami tényleg hozzájárul, hogy a fiúk egészséges férfivá cseperedjenek, de - úgy látja - egyre hamarabb abba a korba érnek a gyerekek, amikor a verekedésnek már komoly következményei lehetnek.

"Nem értek egyet az angol kollégával abban, hogy hagyni kell a fiúkat bunyózni - mert egy verekedésnél soha nem lehet tudni, hogy hová fajul. Nem ritka az ilyen esetekben, hogy valamelyik szereplő vérző orral, vagy csúnya zúzódással távozzon a helyszínről."