Mint-a-szülők

A jó szándék, hogy a lehető legjobban neveljük gyermekeinket valószínűleg mindenkiben ott van, mégis sokszor - rendszerint akaratlanul - mi tanítunk meg nekik olyan dolgokat, amiktől valójában magunk is a falra mászunk. Ennek oka, hogy a szülői házból hozott viselkedésminta rendkívül meghatározó az ember önálló, felnőtt életének kialakításában - akár úgy is, hogy nem követendő, hanem elkerülendő példaként tekintünk felmenőink viselkedésére.

Mindkét szakember számtalanszor találkoztak olyan esettel, amikor a szülők azt mondták, "egy biztos: nem úgy fogom nevelni a gyerekemet, ahogy engem neveltek"

Soltész Krisztina szerint azonban tagadásra nem lehet építeni. "Van, amire nehéz, mégis igent kell tudni mondani, ugyanis csakis így, az elhatározások mentén leszünk képesek valós változásokat elérni, és felülírni a beidegződéseket."

Alpár Zsuzsa azt mondja "ellenazonosításnak" hívják azt, amikor valaki úgy dönt, csak azért, hogy nehogy úgy éljen, mint a szülei, teljesen ellentétes életet kezd élni.

"Serdülőkorban az ember elkezd azon gondolkodni, hogy milyen is valójában ő maga. A szülőkkel való összeolvadást már rossznak érzi, mert egyéniségnek, különálló személynek tartja magát. Van olyan gyerek, aki ezt különböző apróságokban valósítja meg, mint például az öltözködés, a másik pedig nem folytatja a családi hagyományt és valami egészen más foglalkozást választ, mint amit mondjuk a családja generációkra visszamenőleg űzött. Ez tudatos váltás, mert csak így tudja megélni, hogy ő önálló személyiség."

"Később aztán megtalálja a saját neveltetésében a jót. Nem egy olyan anyuka jött el hozzám, aki azt mondta, hogy annyira elhatározta, hogy másként csinálja majd, mint ahogy vele tettek, mégis sokszor azon kapja magát, hogy édesanyja szavait hallja a saját szájából."

Azok a tulajdonságok vagy viselkedésformák, amiket valaki sosem szeretett a saját családjában, időnként előjöhetnek belőle is, hiszen ezek a generációról generációra öröklődött minták beleivódnak az emberbe.

"Ezeket csakis tudatosan, és komoly erőfeszítések árán lehet leküzdeni" - mondja a gyerekpszichológus.

"A különböző szenvedélybetegségeknél is megfigyelhető, hogy például az erős dohányos szülők gyerekei, vagy soha életükben nem gyújtanak rá, vagy ugyanúgy füstölnek, mint a szülők; és ugyanígy nagyon sok gyermek szenved attól, hogy anyja, vagy apja iszik, mégis később, hacsak tudatosan nem tartja magát távol az alkoholtól, könnyen a pohár után nyúlhat, mert annak feszültségoldó hatásába menekül - csak úgy, mint a szülei tették. Láttam már olyat is, hogy láncdohányos szülők letették a cigarettát a gyerekek nyomására, majd felnőve mindkét fiú dohányos lett, s a mai napig nem tudnak leszokni" - mondja Alpár.

Változó világ

Soltész Krisztina szerint is nagyon fontos a tudatosság, a magunk, és a gyermekeink életének kialakításában egyaránt.

"Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ma már nem élhető módszer az, ahogy annak idején mi nevelkedtünk, hiszen azóta sokat változott a világ" - hívja fel a figyelmet az életvezetési tanácsadó egy fontos különbségre.

"Például a tévézési lehetőségek és szokások is nagyot változtak, hiszen 20 évvel ezelőtt, hétköznapokon a gyerekműsor kimerült a csupán 15 perces esti mesében, hétfőnként pedig még adás sem volt. Ma pedig, bár a hét minden napján, a nap 24 órájában van adás, sőt vannak kizárólag gyerekműsorokat sugárzó csatornák is, a tévé előtt"felejteni" a gyereket egyszerűen bűn, mert a minden napszakban láthat olyat is, ami egyáltalán nem válik a javára."

Soltész Krisztina szerint a legjobb alternatíva erre a rendszeres sport, a testmozgás - de csak úgy, ha a gyerek látja, hogy ez a szüleinek is beépült a mindennapjaiba.

"Ha csak mondja az ember, hogy sportolni kell, de mindezt a fotleben tespedve túlsúlyosan prédikálja, akkor a gyereknek ez nem egy követhető magatartásforma. Ha azonban a család elmegy együtt kirándulni, az egyrészt jó hatással van a család hangulatára, így emlékezetes, pozítív élmény marad, másrészt követendő példa lesz a gyerekek számára. Fontos, hogy folyamatosan megmutassuk, melyek az általunk jónak ítélt dolgok, így ugyanis a gyermek beépíti azokat értékrendjébe, magatartásába, életébe."