Kémanyuk és kémapuk

GPS, nyomkövető mobiltelefon, drótnélküli figyelő kamera, ruhába épített lokátorchip: ezek mind azok az eszközök, amelyekkel a szülők már "lekövethetik" a tinédzser gyerekeik mindennapi lépéseit. Amerikai őrület.

Szintén terjedőben van Amerikában a kémkedés egy másik módja is: az autóban elhelyezett GPS (Global Positioning System) navigációs rendszer, amellyel nem csak az autó helyét lehet ellenőrizni, hanem a sebességét is.

A Long Beach-i Lou Altman, amikor fia vezetni kezdett, mobiltelefonon rendszeresen nyomon követte, hogy a gyerek merre jár és milyen gyorsan vezet - ad egy másik példát a kémkedésre a PE. Az aggodalom odáig vezetett, hogy az apa kezdetben naponta, később pedig havonta ellenőrizte a fiát - természetesen titokban. A most 19 éves Daniel Altmannak fogalma sem volt róla, hogy megfigyelik.

Hiába azonban a túlzott elővigyázatosság. Ezt Nancy McBride, egy amerikai, az elveszett és kizsákmányolt gyerekek jogait védő szervezet, a National Center for Missing and Expolited Chlidren igazgatója is megerősítette a PE-nek. "Nincs olyan készülék vagy szerkezet, amely tökéletes garancia lenne a fiatalok biztonságára" - mondta.

"Sokan tévesen úgy gondolják, hogy 30 vagy 40 évvel ezelőtt nem fenyegetett ennyi veszély" - tette hozzá. - "De ugyanezek a problémák évek óta megvannak - csak most sokkal több nyilvánosságot kapnak."

Amerikai adatok

Friss amerikai kormányzati adatok szerint a keményebb büntetések, a közvélemény figyelmének a felkeltése és a javuló gazdasági helyzet hatására a gyermekek elleni szexuális zaklatások 39 százalékkal csökkentek 1993 és 2003 között az USA-ban.

Az elmúlt évtizedben visszaesett a gyermekrablások, a fiatalkorú szülések és az iskolai erőszakos események száma is. Ezzel szemben 1970 és 2003 között majdnem a duplájára emelkedtek az öngyilkosságok. Szintén nőtt az internetbűnözés a Crimes Against Children Research (a "gyerekekkel szembeni erőszak kutatás") szerint: egy év alatt ötből egy internet felhasználó fiatal kap szexualitásra felszólító vagy utaló üzenetet.

McBride hozzátette: sok személyes jellegű információ kerül fel a netre a MySpace közösségi weboldalon vagy a különféle chatszobákon keresztül, amelyek - nem úgy, mint a naplók - mindenki számára elérhetők.

Nem kérdés, hogy az ilyen jellegű megfigyelés - még ha szülők és gyerekek között zajlik is - számos etikai problémát felvet. A "megfigyelés" vagy kémkedés személyi jogokat sért, de nagyobb baj, hogy rendkívül káros lehet a szülő és a gyerek közti viszonyra. Gond van például akkor, ha a szülő a kémkedés során talál vagy felfedez valamit a gyerekénél, ám az "információt" titokban kell tartania, hogy a gyerek továbbra is megbízzon benne.

A Los Angeles-i egyetem (University of Southern California, USC) szociológiaprofesszora, Elaine Bell Kaplan egy kutatásából kiderült, hogy még a magukat szabadgondolkodásúnak valló szülők is elolvassák a gyerekeik e-mailjét, használnak drogtesztet vagy kémkednek a hálószobában - írta a PE.

A Kaplan kutatásában részt vevők közül sokan az 1999-ben, a Columbine középiskolában történt véres eseményekkel is indokolták a rendszeres "vizsgálódásukat". (Annak idején a két fiatal - akik 12 tanulót és egy tanárt megöltek, valamint 24 másik diákot megsebesítettek - több internetes nyomot, például egy, a "megölendők" listájával kiegészített blogot is hagytak.)

A felmérés válaszadói ezenkívül a kémkedés általános indokaként a drogtól való félelmet, a gyerekek elleni erőszakot és a különféle szexuális tartalmú dalszövegeket említették. Kaplan szerint ez a szülői generáció különösen aggódik a drog és a szex miatt, hiszen már megvannak a saját tapasztalataik, tisztában vannak azzal, hogy mi történhet a gyerekükkel - így a PE.

Japán módi

Japánban az aggódó szülők mostantól a mobiltelefonjaikon keresztül követik nyomon, hogy épp mit csinál a gyermekük. Mindez a csemeték iskolatáskájába vagy ruhájába beépített rádiófrekvenciás azonosítóchipeknek (vagyis az RFID-technológiának) köszönhetően lehetséges. A módszer egyszerű: amint a diák belép az iskola kapuján, az ajtóra szerelt vevőegység regisztrálja a ruhájában lévő chipből érkező jeleket, majd továbbítja az adatokat egy központi számítógépnek. Csalni nem érdemes, és gyakorlatilag lehetetlen is lenne. A kísérleti rendszer felállítását a szülők 70 százaléka támogatta. Első lépcsőben 334 japán diák kapott RFID-chipet.

A rendszer előnye az is, hogy az infravörös szenzor segítségével azonosít minden olyan személyt, aki az ajtón RFID-chip nélkül lép be, és azonnal riadót fúj. Erre azért van szükség, mert Japánban ugyan még mindig nagyon kevés a súlyos bűncselekmény - mint például a gyilkosság, a rablás vagy a testi sértés -, ám ennek ellenére a japánok több mint a fele mégis fél kilépni az utcára. Tény, hogy a gazdasági krízis a Felkelő Nap országában is érezteti hatását, és megnőtt a bűncselekmények száma, nem csak a felnőttek, de a fiatalok körében is. Egy évvel ezelőtt például egy japán kisvárosban egy 26 éves fiatalember elrabolt egy 15 éves diáklányt. A rendőrök a lányt csak 11 nap múlva tudták a fogságából kiszabadítani.

Bár a gazdasági elemzők úgy vélik, hogy az RFID-technológia segítségével milliókat spórolhatnának a vállalatok és az intézmények, az emberi jogi aktivisták és az adatvédelmi szervezetek szerint a technológiát fel lehet használni emberek megfigyelésére, nyomon követésére is. Mindezt a RFID-technológia jelenlegi technikai szintje miatt azonban elképzelhetetlennek tartja Robert Niedermeier, az Eicar információ-technológiai intézet szakembere. Szerinte ugyanis a jelenlegi passzív RFID-chipek jelének hatósugara túl kicsi ahhoz, hogy bármilyen nagyobb távolságra történő mozgást nyomon lehessen követni vele, ráadásul a készülékek elemei sem képesek ellátni egy ilyen feladatot.

A japán diákokat azonban mindez nem igazán érdekli, ők egy laza játéknak fogják fel az új azonosítási módszert.

Forrás: sg.hu