Szupernők anyaszerepben

A sztár kismamákról szóló hírek mind arról számolnak be, hogy pár hónappal a szülés után már fittek, fotózásra alkamas a testük, szoptatás közben forgatnak filmeket, és persze teljesen boldog házasságban élnek. A legújabb őrület szerint már nemcsak szülés előtt, de utána is tökéletes alakkal kell rendelkezni, egy személyben kell tökéletes nőnek, feleségnek és anyának lenni. Ennek a nőtípusnak a megvalósítása sokkal nehezebb feladat, mint gondolnánk.

Már hazánkban sem ritka, hogy a várandós anya, különböző okora hivatkozva, császármetszést "rendel" orvosától. Az indokok közt gyakran szerepel a szüléstől való félelem, a programozhatóság, a nagyobb biztonság, a félelem attól, hogy a hüvely és a gát olyan igénybevételnek lenne kitéve, hogy az zavart okoz a szexuális életben.
Külföldön az sem ritka, hogy a has izmainak túlzott megnyúlását úgy kívánják megelőzni, hogy a kiírt időpont előtt egy hónappal végzik el a császármetszést. Talán nem kell sokat magyarázni, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában a csecsemő számára. Persze az sem biztos, hogy az anya jobban jár ezzel a megoldással.

Akármennyire is gyakori, szinte rutineljárás, a császármetszés akkor is nagy hasi műtét, amelynek minden mozzanata komplikációval járhat. Az anyai oldalon felmerülő veszélyekkel - az altatástól a sebgyógyulásig - általában mindenki tisztában van, ám sokan azt hiszik, hogy a gyermeket kevésbé viseli meg a műtétes születés, mint a hüvelyi szülés. Az adatok nem ezt mutatják: Amerikában, ahol az anya ez irányú igénye elég indok a műtéthez, azt tapasztalták, hogy a kérésre császárral született gyerekeknél gyakrabban találtak oxigénhiányos állapotot, gyakrabban mértek alacsonyabb Apgar-értéket, mint a hüvelyi úton született babáknál. Ennek oka a következő: vajúdás és szülés közben a méh összehúzódásai és a szülőcsatornán való áthaladás hatására a magzatban kifejezetten erre a célra kialakult mirigyekből (paraganglionok) olyan hormon szabadul fel, ami az életfontosságú szervek vérellátását megnöveli. Így biztosítja be a szervezet a túlélést, és az alkalmazkodást az új és szokatlan körülményekhez. (A paraganglionok a csecsemőkor során felszívódnak, nincs többé szükség rájuk.) Ezt a folyamatot az utóbbi évtizedekben ismerte fel az orvostudomány. A hormon termelését a gyermekben a méh összehúzódásai által teremtett szorongatott helyzet váltja ki. Ez az oka annak, hogy a tervezett (tehát nem sürgősségi) császármetszés esetén a baba érdekében kivárnak némi vajúdási időt, vagyis a műtétet csak az aktív méhtevékenység megindulása után hajtják végre. Az orvosnak tehát a döntés meghozatalnál mérlegelnie kell: a császármetszés rizikója nagyobb, vagy a hüvelyi szülésé, és minderről tájékoztatnia kell az anyát vagy a hozzátartozókat.

Sokan azért kérnének inkább császármetszést, mert félnek a szüléstől. Ezt a problémát nagyon komolyan kell venni, mert maga a félelem is okozhat szülészeti komplikációkat. A megzavart vadnak leáll a szülése, és akkor indul újra, ha az állat biztonságos helyre húzódott. Ugyanez érvényes az emberre: az ijedség, a szorongás, a nem megfelelő körülmények lassíthatják a vajúdást, leállíthatják a szülést, ami az anya túlságos kifáradását, a magzat állapotának romlását eredményezheti. A szüléstől való rettegés azonban nem szükségszerű. Ma már szerencsére minden asszony számára elérhetők a szülésfelkészítő programok. A tanfolyamon való részvétel oldja az ismeretlentől való félelmet, lehetővé teszi a szülésnél segédkező személyzettel való kapcsolatteremtést, és a szülés helyszínének megismerését. A szülőszobák is barátságosabbá váltak, különböző szülési lehetőségeket biztosítanak, és - ha erre a szülő nőnek valóban szüksége van - lehetővé teszik a fájdalomcsillapítást is.

Sződy Judit