Így akarja Brüsszel elhallgattatni a jobboldalt

Press Conference By President von der Leyen, Commissioner Breton And Commissioner Reynders On The Commission’s Response To SARS-CoV-2. Brussels the 16/03/2021. Conférence de presse de la Présidente von der Leyen, du Commissaire Breton et du Commissaire Reynders sur la réponse de la Commission au SRAS-CoV-2. Bruxelles le 16/03/2021. (Photo by Thierry Monasse / Pool / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)

Az elmúlt hetekben-hónapokban ismét rendszeresen az újságok címlapjára került az – immár Elon Musk tulajdonában lévő és azóta megreformálás alatt álló – egyik legnépszerűbb globális közösségimédia-szolgáltatás, a Twitter. A hírek mostanában éppen a szolgáltatás „EU-ból való kitiltásának” lehetőségéről szólnak. A következőkben betekintünk a hangzatos főcímek mögé és röviden összefoglaljuk, hogyan és miért is jutott idáig a helyzet.

Ahhoz, hogy láthassuk, hogy mi is valóság a hangzatos és fenyegető politikusi megnyilatkozások mögött a Twitter-ügyben, a következőképpen lehet összefoglalni az eset és a vonatkozó jogi szabályozás legfontosabb körülményeit:

1. A dezinformáció elleni (2018-ban, azaz a DSA megszületése előtt létrehozott, majd 2022-ben, szintén még az uniós rendelet elfogadása előtt módosított) dezinformáció elleni magatartási kódexhez való csatlakozás egy önkéntes vállalás volt a szolgáltatók részéről.
2. Az időközben kihirdetett DSA értelmében az ilyen magatartási kódexekhez való csatlakozás egyik - nem kötelező - módszere annak, hogy a szolgáltatók fellépjenek az olyan „rendszerszintű kockázatokkal” szemben, mint pl. a dezinformációs tartalmak terjedése. A szolgáltatók más intézkedéseket is tehetnek az ilyen nem kívánt tartalmakkal szemben. Az ilyen magatartási kódexekhez való csatlakozásra a Bizottság – a DSA szövege szerint - csak „felkérheti” a szolgáltatókat.
3. A fentiek ellenére, a Twitter-ügy kapcsán megszólaló EU bizottsági tisztségviselők, illetve más politikusok, félrevezető módon próbálják interpretálni a DSA vonatkozó rendelkezéseit. Szerintük, a Bizottság az ilyen – korábban a magatartási kódexekhez való csatlakozással vállalt – önkéntes szolgáltatói kötelezettségvállalásokat utólag (!) saját határozatával mégiscsak jogi (és így akár nagy összegű bírsággal is szankcionálható) kötelezettséggé teheti a kódexhez csatlakozó vállalkozások számára! Azaz, egy jogintézményt próbálnak saját ideológiai-politikai céljaikra, mintegy „bunkósbotként” felhasználni. A dolog kockázatát az jelenti, hogy mivel uniós biztosok nyilatkoztak a DSA rendelkezésének ilyen értelmezéséről, de ugyanakkor a Bizottság a Rendelet legfőbb végrehajtó szerve is, így fent áll annak a veszélye, hogy a valóságban majd ténylegesen is a fenti (félre)értelmezés alapján próbálják majd alkalmazni a jogszabályt.
4. A DSA szakaszos hatálybalépése miatt, a jogszabálynak a Bizottság által lefolytatható hivatalos vizsgálatot, illetve az annak alapján történő szankcionálást lehetővé tévő eljárási mechanizmusai még nem is működőképesek! (Lásd: a megszólaló politikusok fenyegetőzéseiben visszatérően emlegetett 2023. augusztus végi határidőt!) Azaz, a Bizottság hivatalosan még nem is állapíthatta meg, hogy a Twitter máris megszegte az EU előírásokat. Ennek ellenére az EU érintett tisztségviselői már most prejudikálnak és szankciókkal fenyegetnek.
5. A DSA és magatartási kódex előírásaihoz képest, új elemként jelent meg Thierry Breton uniós biztos nyilatkozatában az a „vád”, hogy szerintük Musk „önkényesen” állított vissza, a Twiterről korábban (, azaz a Musk előtti időkben a Twitteren alkalmazott cenzúra keretében) letiltott felhasználói fiókokat! „Önkényes visszaállítási tilalom” tényállást nem ismer jelenleg a vonatkozó uniós jog, azaz valószínűleg itt is csak egy politikai nyomásgyakorlási kísérletről van szó.
6. Végül, az is számos következtetésre okot nyújtó információ, hogy, miután tavaly ősszel Musk megvásárolta a Twittert, elsők között nem valamelyik – feladatkörében érintett – uniós tisztségviselő kezdte meg az „EU-ból való kitiltással” való fenyegetőzést, hanem egy tagállamnak, Franciaországnak a távközlési minisztere.

Elon Musk

A fentiek alapján elmondható, hogy önmagában az a tény, hogy több évtizedes vajúdást követően megszületett a DSA és így létrejött egy jogi szabályozási keret Európában is napjaink meghatározó online szolgáltatásainak tekintetében, előrelépésnek tekinthető a korábbi állapothoz képest. Az uniós biztosoknak a Twitter-ügy kapcsán tett megnyilvánulásai alapján kirajzolódó kép, a jövőre nézve azonban jelentős aggodalmakat vet fel a jogszabály alkalmazásának, szerepének tekintetében. Vajon, a Rendelet a gyakorlatban alkalmas lesz az érintett kommunikációs platformok esetében tapasztalható krónikus problémák kezelésére? Emellett, viszont elősegíti majd a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését is az ilyen szolgáltatások felületein? Vagy csak politikai-gazdasági érdekcsoportok bunkósbotja lesz a velük egyet nem értőkkel szemben?

Thierry Breton a versenyjogért felelős biztossal, Marghrete Vestagerrel

Eme felvetések nem megalapozatlanok. A Twitter-ügy kapcsán a fentiekben elmondottakon túl, látható, hogy

a DSA további rendelkezései is számos kérdést, aggodalmat felvetnek annak tekintetében, hogy a jogszabály a jövőben mennyire lesz képes biztosítani, „garantálni” a szólásszabadság tényleges érvényesülését ezeken a nyilvános kommunikációs platformokon.

Álláspontunk szerint a Rendelet e téren számos hiányossággal rendelkezik. Ezzel kapcsolatban – többek között – érdemes megemlíteni olyan problémákat, mint pl., hogy a jogszabály a „jogellenesség” fogalmát gyakorlatilag kizárólag a jogellenes tartalmaknak az online felületeken való közzétételére, továbbítására korlátozza, azonban a nem jogsértő felhasználói tartalmak (pl. közélettel kapcsolatos vélemények) szolgáltató általi „önkényes” eltávolítását (, cenzúráját), vagy éppen a felhasználónak a szolgáltatásból való „kitiltását” alapvetően nem tekinti annak. Ezzel összefüggésben, azok az előírások, viszont rendkívül elnagyoltak, amelyek az olyan - szolgáltató által törölt - tartalmak visszaállítási kötelezettségének a részletszabályait tartalmazzák, amelyek utóbb nem bizonyultak jogsértőnek, azaz amelyeket jogilag indokolatlanul sújtott a vállalkozás ilyen szankcióval. Ezzel összefüggésben, a DSA nem rendezi megfelelően a szolgáltatók saját „szabályzatainak” a szolgáltatásuk célországainak jogszabályi előírásaihoz való viszonyát sem. Azaz pl. nem tiltja a szolgáltatók számára olyan szerződéses kitételek alkalmazását, amely szűkíti, korlátozza a felhasználó számára a saját országa által biztosított alapvető jog (mindenekelőtt a szólásszabadság) gyakorlásának lehetőségét az adott platformon. A továbbiakban, a Rendelet ösztönzi a szolgáltatóktól és az államoktól – formálisan – független különféle szervezetek részvételét is a „tartalommoderálási” folyamatokban. Az ezzel kapcsolatos szabályok azonban szintén túl általánosak és homályosak ahhoz, hogy előre lehessen látni, hogy pontosan mi is lesz a gyakorlatban a szerepük és befolyásuk az ilyen mindenféle civil és álcivil szervezeteknek. (Az eddigi tapasztalatok nem feltétlenül csak jót ígérnek e téren.) Végül, utalni szükséges arra is, hogy a DSA rendszerében, a jogszabály végrehajtásáért, - a legnagyobb szolgáltatók tekintetében – alapvetően a Bizottság felelős. Jelentősebb érdemi feladatai vannak még azon tagállam érintett hatóságának is, amelyben a multinacionális szolgáltató az európai képviseletét működteti. (Ez az ágazatban meghatározó cégek esetében jelenleg Írország.) Ennek fényében, a Rendeletből eredő felügyeleti, hatósági tevékenységek, lehetőségek java része a Bizottságnál, illetve egyetlen EU tagállamnál összepontosul majd, így a szolgáltatással érintett többi tagállam számára meglehetősen korlátozottak a cégekkel szembeni jogérvényesítési lehetőségek, illetve relatíve bonyolult és hosszadalmas procedúrákat igényel majd a nemzeti érdekek érvényesítése egy-egy konkrét jövőbeli ügy kapcsán is.

Az elmondottakból következően, a tagállamoknak, - így hazánknak is - indokolt lenne élni azzal a lehetőséggel, hogy a DSA rendelkezései által le nem fedett (és így a tagállami jogalkotás szempontjából még „szabadon hagyott”), egyes – a szólásszabadság szempontjából is jelentős - részkérdések tekintetében, valamint a Rendelet által konkrétan biztosított részletszabályozási felhatalmazások alapján,

nemzeti szintű jogi szabályozás keretében próbálják – legalább részben – pótolni,

orvosolni az új uniós normarendszer egyes hiányosságait.

Béky Zoltán

a Századvég jogi szakértője