Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ennek fényében, érdemes röviden áttekinteni, hogy maga az írott szabályozás mit is mond ezekről a kérdésekről:
A 2018-as (2022 júniusában módosított) dezinformáció-ellenes magatartási kódex vonatkozó rendelkezése szerint, az aláíró vállalkozásoknak 2023 elejére kellett benyújtaniuk az EU Bizottságának a kódex végrehajtásáról szóló első jelentéseket. Amint az kiderült, az időközben Musk tulajdonába kerülő Twitter ezt a kötelezettségét – a Bizottság közlése szerint – nem megfelelően (nem „teljes körűen”) hajtotta végre. Ezt, az ügyben megszólaló uniós tisztviselők viszont már a DSA megsértésének (is) tekintették.
Ezzel kapcsolatban jogosan merülhet fel elsőként az a kérdés, hogy az Európai Unió Bizottsága, mint az unió lefőbb végrehajtó szerve tulajdonképpen miért is foglalkozik ilyen, eredetileg magánvállalkozások által létrehozott és üzemeltetetett önszabályozási mechanizmusokkal? A DSA-ban lefektetett végrehajtási szabályokból hamar kiderül, hogy a legtöbb felhasználóval rendelkező és így legmeghatározóbb jelentőségű olyan (ún. „óriásplatform”) szolgáltatók tekintetében, mint amilyen pl. a Twitter, a Bizottság szinte az összes érdemi felügyeleti („hatósági”) jogkört fenntartotta magának, még az magatartási kódexek – látszólag – kisebb jelentőségű résztémájában is. A későbbiekben kiderül, hogy ez nem véletlenül alakult így.
De mi is a kapcsolat a 2022 júniusában keletkezett, - eredetileg 2018 óta létező önszabályozási magatartási kódexen alapuló - önkéntes szolgáltatói vállalás és a 2022 novemberében kihirdetett uniós Rendelet egyes rendelkezéseire hivatkozó szankciós fenyegetések között? Nézzük meg:
A DSA egyik fő szabálya értelmében a szolgáltatóknak fel kell tárniuk és értékelniük azokat a „rendszerszintű” kockázatokat, amelyek a szolgáltatásuk jogszerű működését, illetve a felhasználók jogait, érdekeit potenciálisan veszélyeztetik. Ezzel kapcsolatban a szolgáltatók által vizsgálandó olyan főbb témacsoportokat is meghatározza, mint a jogellenes (pl. „gyűlöletkeltő”) tartalmak terjedése a platformjukon, gyermekek védelme, személyes adatok biztonsága, az államok közéletét érintő információk helyzete, stb. Eme utóbbi témakör keretébe tartozik a félrevezető („dezinformatív”) tartalmakkal szembeni fellépés elvárása is.
A DSA további rendelkezései szerint, a szolgáltatóknak különböző érdemi intézkedéseket kell tenniük a fenti kockázatok kezelése (lehetőleg megszüntetése) céljából. A Rendelet és annak magyarázata számos olyan szolgáltatói intézkedés-lehetőséget említ, amelyeket alkalmasnak tart a kockázatok csökkentésére. (Ilyenek pl.: a szabályzataik módosítás, a tartalommoderálási munkatársaik továbbképzése, a felhasználóik irányába folytatott „tudatosságnövelő” kampányok, hatékonyabb szűrőalgoritmusok alkalmazása, a hirdetési rendszerek átalakítása, panaszbejelentési rendszereik továbbfejlesztése, együttműködés külső szakértőkkel, társadalmi szervezetekkel, stb.) Az ilyen, a DSA által nevesített kockázatkezelési intézkedések között szerepel, a magatartási kódexekhez való szolgáltatók általi önkéntes csatlakozás lehetősége is. Ugyanakkor, a lehetséges intézkedések közül alapvetően a szolgáltatók saját maguk választhatják ki azokat, amelyeket a maguk részéről alkalmazni kívánnak. Azaz, a jogszabály szövege nem írja elő egyik intézkedés-típust sem kötelező módon számukra.
Magukról, az ilyen önkéntes magatartási kódexekről azt írja a DSA, hogy a Bizottság előmozdítja és elősegíti az olyan uniós szintű önkéntes magatartási kódexek kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a Rendelet megfelelő alkalmazásához. A továbbiakban pedig úgy fogalmaz a jogszabály, hogy a Bizottság adott esetben „felkérheti” az érintett szolgáltatókat, hogy vegyenek részt magatartási kódexek kidolgozásában, többek között arra vonatkozó vállalások meghatározásával, hogy konkrét kockázatcsökkentési intézkedéseket hozzanak, illetve kidolgozzák a meghozott intézkedésekre és azok eredményeire vonatkozó rendszeres jelentéstétel keretrendszerét. (Ilyen magatartási kódexek nem csak a dezinformációs tartalmakkal szembeni fellépés vonatkozásában, de más témakörökben - pl. gyűlöletkeltő tartalmak, kiskorúak védelme, stb. - is léteznek.)
A DSA e rendelkezéseihez fűzött jogalkotói indokolás pedig azt a magyarázatot fűzi ehhez, hogy a potenciálisan kockázatos területek vonatkozásában megfelelő kockázatcsökkentési intézkedésnek minősülhet, ha egy szolgáltató csatlakozik egy adott magatartási kódexhez és betartja azt. Adott esetben, annak meghatározásakor, hogy az online platformot vagy online keresőprogramot üzemeltető szolgáltató megsértette-e az e rendeletben előírt kötelezettségeket, figyelembe lehet venni azt, ha az online platform, illetve az online keresőprogram megfelelő magyarázat nélkül elutasította a Bizottság arra irányuló kérését, hogy csatlakozzon egy ilyen magatartási kódexhez. Ugyanakkor az indokolás azt is hangsúlyozza, hogy önmagában a valamely magatartási kódexhez való csatlakozás vagy annak végrehajtása alapján nem vélelmezhető az e rendeletnek való megfelelés. Tehát a DSA, mintegy „integrálja” magába az érintett területeken, illetve tematikákban a korábbiakban létrejött ilyen önszabályozási normákat is.
De, vajon, hogy lesz az ilyen, fent említett „önkéntes szolgáltatói vállalásokból” meg bizottsági ajánlásokból és „felkérésekből” jogilag is számon kérhető, szankcionálható kötelezettség – amire az uniós illetékesek hivatkoznak?
Ez egy érdekes kérdés, ugyanis a DSA-nak, a Bizottság szankcionálási eljárására vonatkozó rendelkezéseit az alábbiak szerint lehet röviden összefoglalni:
Amennyiben a Bizottsághoz olyan információ érkezik (pl. egy tagállami hatóságtól, akiket a DSA „digitális szolgáltatási koordinátoroknak” nevez), amely felveti a szolgáltató általi jogsértés gyanúját, akkor a Rendeletben meghatározott cselekményekből álló formális kivizsgálási eljárást kell indítania a céggel szemben. Amennyiben ennek során bebizonyosodik a nem jogszerű magatartás, a Bizottság akkor sem élhet rögtön a jogi szankcionálási lehetőségével, hanem ilyenkor lehetőséget kell adnia az eljárás alá vont szolgáltatónak, hogy a konkrét probléma orvoslása érdekében önkéntes kötelezettségvállalást ajánljon fel. (Azaz, vállalja, hogy a bizottsági eljárás tovább folytatását elkerülendő, „saját hatáskörben” megszünteti a jogsértést.)
Ezeket a szolgáltatói vállalásokat azonban a Bizottság határozatával kötelezővé teheti. Amennyiben a szolgáltató ennek a határozatba foglalt – immár kötelezettségének - nem tesz eleget, csak akkor nyílik meg a Bizottság számára a lehetőség a szankcionálásra. Az alkalmazható szankció pedig alapvetően csak a pénzbírság kiszabását jelenti, amelynek a mértéke a szolgáltató előző pénzügyi évi teljes globális éves forgalmának legfeljebb 6 %-a lehet, amennyiben a cég szándékosan vagy gondatlanságból nem tett eleget a határozattal kötelezővé tett kötelezettségvállalásnak. (Ez pl. a Twitter esetében egyébként elérheti az 500 millió dollárt is.)
Ez az eljárási rend akár racionálisnak és méltányosnak is tekinthető, azonban a mostani Twitter-ügy kapcsán megszólaló uniós bizottsági tisztségviselők, illetve egyéb politikai szereplők, a DSA-nak ezt a szabályrendszerét úgy interpretálják és ennek fényében valószínűleg úgy is kívánják majd alkalmazni, hogy össze próbálják mosni a magatartási kódexekben tett korábbi (, azaz akár még jóval a DSA megalkotása előtt tett) önkéntes szolgáltatói kötelezettségvállalásokat, a Rendelet teljes hatályba lépése után, valamely szolgáltatóval szemben a jövőben esetlegesen megindításra kerülő bizottsági eljárás keretében az érintett cég által felajánlható és a Bizottság részéről határozattal kötelezővé tehető – azaz jellegében és funkciójában is – egészen más típusú kötelezettségvállalásokkal. Magyarul: az ügy kapcsán elhangzott fenyegetőzések arra utalnak, hogy a Bizottság terve az a DSA vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében, hogy az önszabályozás keretei között, magatartási kódexekben tett szolgáltatói korábbi vállalásokat a EU legfőbb végrehajtó szerve utólag majd határozatával jogi úton is számon kérhető kötelezettséggé „konvertálja”, abból a célból, hogy számára ideológia-politikai alapon nem szimpatikus cégeket kedve szerint szankcionálhassa!
Itt már fel is tehetjük azt a – költői – kérdést, hogy ez fajta jogértelmezés, illetve jogalkalmazási vízió, vajon, hogyan fér össze az EU által úton-útfélen emlegetett „jogállamisági elvekkel”?
Ennek az uniós „jogalkalmazási ötletnek” a fényében tulajdonképpen egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy a Twitter haladéktalanul kilépett a magatartási kódexhez csatlakozott vállalkozások köréből. (Breton uniós biztos azonban ezt követően rögtön kihangsúlyozta, hogy ezzel a lépéssel még nem úszta meg a cég a vizsgálatot és az eljárást.)
Ami pedig a Twitternek az „egész EU-ból való kitiltására” vonatkozó politikusi megnyilatkozásokat illeti, annak már gyakorlatilag semmi köze a jog világához: az már teljes mértékben az irracionalitás, illetve az ideológia buborékok szférájába tartozik. A DSA rendelkezései alapján, ugyanis erre egyszerűen nincsen lehetőség! A Rendelet csak arra ad lehetőséget, hogy amennyiben egy szolgáltató súlyos jogsértés esetén – az emiatt lefolytatott hatósági eljárásokat, illetve megtett intézkedéseket követően - sem cselekszik annak megszüntetése érdekében, akkor a jogsértéssel érintett tagállam hatáskörrel rendelkező szervei, illetve bíróságai elrendelhetik az adott tagállam felhasználóinak a kérdéses szolgáltatáshoz való hozzáférésének ideiglenes (először 4 hetes) korlátozását (amennyiben az technikailag lehetséges). De erre csak olyan kirívóan súlyos esetekben kerülhet sor, amikor a jogsértés más módon nem került orvoslásra, vagy az a továbbiakban is folytatódik, és súlyos károkat okoz, valamint a jogsértés valamely személy életét vagy biztonságát fenyegető bűncselekménnyel jár. De ilyen esetekben is csak egy hosszas, bonyolult, tagállami igazságügyi szerveket is bevonó procedúra alapján kerülhet sor a hozzáférés ideiglenes korlátozására egyes érintett országokban és nem „automatikusan” az Unió egész területén. Amennyiben ehhez azt is hozzátesszük, hogy ez az eljárási rend alapvetően csak a DSA egészének hatálybalépést követően válik majd egyáltalán működőképessé, az „akár már az idén nyáron kitiltjuk a Twittert az EU-ból” fordulatok egyértelműen a politikai blöff és a nyomásgyakorlási kísérlet kategóriájába tartoznak.
Mi lesz most? Elmondjuk a következő oldalon. Kattintson!
