Olyan jól sikerült a NATO-hadgyakorlat, hogy majdnem kitört az atomháború

Amerikai páncélosok az NSZK-ban, az Able Archert megelőző hadgyakorlaton.

A közhiedelemmel ellentétben nem az 1962-es kubai válság idején volt a legnagyobb veszélye a harmadik világháborúnak, hanem 1983-ban, amikor a szovjet vezetés félreértett egy NATO-hadijátékot. Az Able Archer nevű manővert a Politbüro tagjai a Szovjetunió elleni atomháború előkészítéseként értékelték, ezért a megelőző csapást fontolgatták. A világot két kém, egy brit-szovjet kettősügynök és egy Stasi-hírszerző mentette meg a nukleáris téltől.

CIA: csődöt mondtunk

Ezeket a válaszlépéseket egy évvel később egy 1984-es bizalmas szovjet dokumentum részletezte.

A dokumentumot a CIA megszerezte, és 1990-ben elkészítette a maga, szintén titkos tanulmányát Szovjet háborús félelem címmel,

a hét évvel korábbi hadijátékról és a szovjet reakciókról. Ehhez a CIA-dokumentumhoz csak az információszabadság-törvény alapján, sok év pereskedés után 2015-ben sikerült történészeknek hozzájutniuk.

A 2015-ben végül kiadott, 1990-ben készült, titkos CIA-jelentés fedőlapja. Forrás: National Security Archive

Súlyos hiba, hogy nem észleltük a szovjet lépéseket. Az európai amerikai parancsnokok nem kaptak információt a nagyhatalmi feszültségről és a helyzet súlyosságát csak akkor érzékelték, amikor a hadijátéknak vége lett,

állt a CIA-jelentésben. A hírszerzők elismerték a saját hibájukat és így fogalmaztak:

Az amerikai felderítő és hírszerző szervezetek nem helyeztek kellő hangsúlyt a lehetséges szovjet reakciók elemzésére, és arra, hogy a szovjet kormány félelmei valóságosak lehetnek. Ennek eredményeképpen az elnököt nem tájékoztatták megfelelően az Egyesült Államokat fenyegető kockázatokról.

A brit-szovjet kettős ügynök

Az amerikaiak tehát nem ismerték fel a hadijáték okozta helyzet súlyosságát, de a brit kormány komolyan vette a fenyegető helyzetet. Ebben segítségükre volt Oleg Gorgyijevszkij erzedes, a KGB londoni rezidentúrájának vezetője, aki kettős ügynök volt.

Oleg Gorgyijevszkij, a KGB ezredese a dán titkosszolgálat egyik fotóján. Forrás: Haaretz

Gorgyijevszkij az Able Archer alatt sürgős jelzésű táviratot kapott Moszkvából, amely szerint a szovjet felderítés észlelte, hogy az amerikai hadsereg riadókészültségbe helyezte a bázisait és laktanyáit. Az ezredes parancst kapott, hogy azonnal jelentse, hány nagy-britanniai bázison rendelték el a riadót.

Forrás: flickr

Gorgyijevszkij ekkor értette meg, hogy

a Kremlben már biztosra veszik a NATO atomtámadását,

és ezt

a megelőző atomcsapással akarják kivédeni.

Gorgyijevszkij a KGB-nek küldött jelentésében nyomatékosan leírta, hogy semmilyen jele nincs a NATO vélt támadásának. Mint később mondta,

a jelentés legépelésekor remegett a keze a félelemtől,

hogy napokon belül kitör a harmadik világháború.

A Kreml Moszkvában. Forrás: Wikipedia

Gorgigyevszkij azonnal jelzett a brit titkosszolgálatnak, az MI6-nek is. Robert Armstrong védelmi miniszter hitt a szovjet kémnek és személyesen tájékoztatta Margaret Thatcher brit miniszterelnököt az Able Archer veszélyességéről.

A Vasladyt annyira megijesztette a jelentés, hogy kiadta az utasítást, azonnal értesítsék az amerikaiakat a szovjet félreértésről.

Ennek nyomán a brit kormány később azt javasolta a Fehér Háznak, hogy a jövőben előzetesen tájékoztassák a szovjet vezetést a különböző hadgyakorlatokról.

Reagan elnök és Oleg Gorgyijevszkij, a KGB volt ezredese a Fehér Házban, 1987-ben. Forrás: Wikipedia

Topaz, a Stasi sztárja

A harmadik világháború kivédésében nagy szerepet játszott Rainer Rupp keletnémet kém is, aki a NATO brüsszeli központjában dolgozott, és számtalan titkos dokumentumot adott át a Stasinak.

Rainer Rupp, az egykori Topaz. Forrás: Wikimedia

Rupp fedőneve Topaz volt. Olyan sok és értékes irathoz jutott hozzá, hogy az NDK kémfőnöke a Rupp által lefotózott titkos dokumentumokat bőrkötésben, karácsonyi ajándékként küldte tovább a KGB központjába.

A német férfi meggyőződésből kémkedett,

és ő is megkapta azt a parancsot az Able Archer alatt, hogy igazolja a nyugat-németországi NATO-bázisok riadókészültségét. Rupp is jelentette, hogy ez tévedés, de

a szovjet hírszerzők egészen addig nem hittek neki, amíg az utolsó pillanatban nem sikerült egy megszerzett titkos NATO-dokumentummal bizonyítania, nincs atomháborús készülődés az NSZK területén.

A majdnem katasztrófa után újra enyhülés

A brit kormány megosztotta Gorgyijevszkij jelentését és az MI6 elemzését a Fehér Házzal.

Ronald Reagant annyira sokkolták az információk, hogy azonnal eldöntötte: muszáj személyes kapcsolatot kiépítenie a szovjet vezetőkkel.

Reagan a hivatali idejének első két évében még visszautasította, hogy részt vegyen a Pentagon atomháborús hadijátékain és vezérkari tájékoztatóin, de az 1983-as feszültség után már maga kereste a megfelelő tájékozódás lehetőségét az atomháború következményeiről. Caspar Weinberger hadügyminiszter így nyilatkozott erről:

Kijózanító volt számára az első ilyen tájékoztató. Ekkor kezdett abban hinni, hogy az atomháborút nem lehet megnyerni.

Maga Reagan ezt mondta:

Sokan úgy gondolják, hogy a vezetők majd hideg fejjel, megfontolt döntéseket hoznak. De ha csak hat percük van arra, hogy eldöntsék, a radarok ellenséges rakétákat mutatnak vagy valami mást, van élő ember, aki hideg fejjel tud gondolkodni? Ebből lesz az Armageddon.

Reagan és Gorbacsov. Orange County Register

1985-ben Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov először találkoztak személyesen Genfben, amelyet még négy csúcstalálkozó követett.

Egyetlen amerikai elnök sem találkozott ennyiszer szovjet vezetővel.

1987-ben aláírták a közép- és kis hatótávolságú rakéták leszereléséről szóló szerződést Washingtonban. A két vezető barátságát jelzi, hogy még egy ilyen alkalommal is vicceltek a kamerák és a közönség előtt.