Ilyen előzmények után kezdődött meg az Autumn Forger 1983 hadgyakorlat Európában, amelyet az Able Archer 1983 nevű vezérkari hadijáték követett. Ezeket minden évben megrendezték, korábban mégsem okoztak félelmet.
És különös, hogy 1983-ban
nem a több tízezer NATO-katona részvételével szervezett óriáshadgyakorlat, az Autumn Forger váltotta ki a szovjet pánikot, hanem az utána megkezdett hadijáték.
Az Able Archer 1983 hadijáték alig 100 résztvevőjének térképen lejátszott „háborúja" volt az, ami majdnem kirobbantotta a harmadik világháborút.
A hadijáték fikciós forgatókönyve szerint egy közel-keleti válság elzárja az olajat a Szovjetunió elől. A szovjet vezetők attól félnek, hogy felbomlik a Varsói Szerződés, ami a kommunizmus bukásával fenyeget.
Az elképzelt háború hagyományos fegyverekkel indul, de a mivel a NATO vereséget szenvedne a létszámfölényben levcő Vörös Hadseregtől,
a nyugati vezetők egy korlátozott atomcsapásra adnak engedélyt Kijev ellen.
Ezzel az egyetlen rakétával azt akarják jelezni a szovjeteknek, hogy a NATO minden áron megvédi a szövetség tagállamait.
A hadijátékon a szovjetek válaszcsapást mérnek, az eseményeket nem lehet tovább kordában tartani, jönnek a tömeges csapások.
Városok ezrei pusztulnak el, több milliárd ember meghal, az emberi civilizációnak vége.
Amikor a NATO tisztek gratuláltak egymásnak a sikeresen levezényelt, és egyidjűleg kijózanító hadijáték után, majd hazamentek, senki nem sejtette, hogy a szovjetek valóban kilőni készülnek a saját, igazi rakétáikat.
A katonai hírszerzés, a GRU ugyanis követte a hadijáték eseményeit és gyakorlatilag
minden megfigyelésük Andropov illetve a Politikai Bizottság félelmét látszott igazolni.
A korábbi hadijátékokhoz képest megváltoztak a rádiós kódok, gyakran teljes rádiócsend volt az éterben,
egyes amerikai bázisokon valóban felszerelték az atomfegyver-imitációkat a repülőgépekre,
amelyek kigurultak a hangárokból – igaz, aztán visszataxiztak a fedezékekbe, ahol a bombákat leszerelték, tehát a bombázók nem szálltak fel, és a töltetek is csak gyakorló fegyverek voltak. Sőt,
a NATO országok vezetőinek is volt szerepe a hadijátékban,
mert egyes üzeneteket nekik juttattak el a brüsszeli NATO-központból, ők pedig ugyanúgy titkosítva válaszoltak és engedélyezték a forgatókönyv szerinti lépéseket, mint az egy valódi háborúban történt volna.
A szovjet vezetők mindezek alapján meg voltak győződve arról, hogy az Able Archer nem hadijáték, hanem a valódi világháború előkészítő fázisa.
Ezért készültségbe helyezték a hadászati rakétaerők (Ракетные войска стратегического назначения) 70 db. SS-20 interkontinentális ballisztikus rakétáját és megkezdték a nyugati célpontok kiosztását az egyes rakétás alakulatoknak. A Lengyelországban és az NDK-ban állomásozó szovjet frontlégierő gépeire felszerelték a bombákat és rakétákat.
A ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók kifutottak a Barents-tengerre, hogy a sarki jég alá rejtőzve várják a parancsot a rakéták indítására. A kormány leállította a polgári légijáratokat, és mozgásba hozták a polgári védelem szervezetét, hogy felkészítsék a lakosságot az atomháborúra.
Cikkünk folytatódik a következő oldalon!