Megfizették a sokkterápiák árát a megreformált országok

Bolíviában titokban dolgozták ki a brutális megszorítások részleteit, Nagy-Britannia nagyjából tudta, mire számíthat, Oroszországnak pedig nem is nagyon volt választása. A korábbi tapasztalatok alapján a gazdasági sokkterápiák rövid távú céljukat jellemzően elérik, hosszú távon azonban súlyos társadalmi hatásokkal járnak. Megnéztük, hogyan működtek a híres sokkterápiák.

Az orosz rendszerváltást követő sokkterápia szó szerint halálos volt az orosz nép számára - ez a fő megállapítása a Lancet című amerikai orvosi lap januárban megjelent tanulmányának. A Lancet a posztkommunista országok halálozási arányait vizsgálta 1989 és 2002 között, és azt állítják, a rendkívül gyorsan és széleskörűen végrehajtott privatizáció a kilencvenes évek elején 13 százalékkal növelte a halálozási arányt ezekben az államokban. 1991 és 1994 között öt évvel csökkent az orosz férfiak várható élettartama, míg például Lengyelországban ugyanebben az időszakban még emelkedett is a várható életkor.

A Lancet ezt a privatizáció sebességével magyarázza, mely Oroszországban volt a leggyorsabb, és amely a munkanélküliség 56 százalékos növekedéséhez vezetett. "A privatizációval nem csak az állását veszítette el többmillió ember, hanem ezzel együtt az egészség-, és társadalombiztosítását is, vagyis az eszközeiet is, melyekkel túlélhetnék a válságot" - írja az orvosi lap.

A tanulmány írói - köztük oxfordi és cambridge-i professzorok - személy szerint Jeffery Sachs-t is kritizálják, aki tanácsadóként dolgozott az orosz kormánynak a privatizáció ideje alatt. Szerintük a sokkterápia megtervezői nem számoltak az emberi áldozatokkal, és ha fokozatosabban hajtották volna végre a privatizációt, sok élet megmenthető lett volna.

A Financial Times hasábjain Sachs azt írta, a tanulmány megállapításai tévesek, az orosz egészségügyi problémáknak nem volt köze a privatizációhoz, mert a folyamat a 1960-as évek óta tart, az egészségtelen táplálkozás és az egészségtelen életmód következménye. Sachs szerint egy privatizáció sikere nem függ attól, hogy gyorsan vagy lassan hajtják végre.

Az Economist is hatvanas évek óta stabilan romló orosz egészségügyi adatokat állította a Lancet tanulmányával szembe. A lap szerint elsősorban a szegényes étrend, a dohányzás és az alkoholfogyasztás jelentett problémát. A nyolcvanas években Gorbacsov ugyan fellépett az alkoholfogyasztás ellen, 1992-ben azonban végleg megszűnt az állam alkoholmonopóliuma, a következmények pedig halálosak voltak - az Economist szerint gyakori volt, hogy az emberek a privatizáció során nekik juttatott utalványokat egyenesen alkoholra váltották.

Az Economist szerint nem az volt a baj, hogy túl gyorsan zajlott a privatizáció, hanem az, hogy a nyugat rosszul mérte fel az orosz viszonyokat: először túlságosan szorította Jelcin kormányát, hogy minél előbb fizesse ki az ország tartozásait, később pedig éppen, hogy túlságosan megengedő volt, amikor elkezdődött az ország vagyonának kifosztása.