Némán szövik a koszovói álmokat

Lavírozik a koszovói vezetés, Hashim Thaci miniszterelnök egyelőre nem jelentette be a függetlenség kikiáltásának időpontját, sejtelmesen annyit mondott, vannak terveik. Az [origo] helyi diplomáciai forrásból úgy értesült - és több más forrás is azt valószínűsíti -, hogy vasárnap kiáltják ki a koszovói függetlenséget. A tartományi parlament pénteken délután ezt elősegítő törvényt tárgyal.

A szerbek számára annak ellenére szimbolikus jelentősége van Koszovónak, hogy mára a tartomány lakosságának csak öt százalékát alkotják (92 százalék albán). Itt zajlott ugyanis 1389-ben a szerb történelem legtragikusabb ütközete, az első rigómezei csata. A mai Pristina mellett az I. Murat szultán által vezetett oszmán törökök megsemmisítő vereséget mértek a Lázár fejedelem által vezetett szerb, bosznyák, albán és havasalföldi csapatokra.

A rigómezei csata XIX. századi, romantikus ábrázolása

A vereség megpecsételte a középkori szerb állam sorsát, de a csata résztvevőire nemzeti hősökként emlékeznek a szerbek. A 19. században a rigómezei mítosz Szerbia felszabadításának, az egykori szerb birodalom helyreállításának, illetve a délszláv egység megteremtésének ideológiai alapja lett. Koszóvó elvesztését a szerbek tübbsége valószínűleg nemzeti tragédiaként élné meg, hiszen az a végső csapást mérheti a jugoszláv háborúkban már megtépázott nagyszerb eszmére.

A török hódoltság évszázadaiban a keresztény szerbek többsége elmenekült, helyüket albánok foglalták el. A szerb történelemfelfogás szerint az albánok segítették a török hatalomátvételt, cserébe azért, hogy a szerbek földjére költözhessenek. Ezzel szemben az albánok úgy tartják, hogy őseik már jóval a szerbek előtt a tartományban éltek, és az oldalukon harcoltak a rigómezei csatában.

Szerbia az 1912-es első balkáni háborúban foglalta vissza Koszovót, de hiába próbáltak szerbeket telepíteni a tartományba, a kísérletek az albán többség ellenállása miatt megbuktak. A II. világháború idején a megszálló olaszok Albániához csatolták, de 1944-ben a jugoszláv partizánok visszafoglalták a tartományt.

Jugoszlávián belül Koszovó 1945-től különböző szintű autonómiát élvezett, de 1981-ben a függetlenségpárti - halálos áldozatokat is követelő - tüntetések és zavargások miatt rendkívüli állapotot vezettek be, és bevetették a belügyi alakulatokat. Az albánok 1991-ben egy titkos népszavazáson a függetlenség mellett döntöttek, de az eredményt csak Albánia ismerte el.

Az albán elégedetlenség 1998-ra fegyveres ellenállássá változott - ennek egyik vezetője volt Hashim Thaci -, amire a szerbek fokozott terrorral reagáltak. A polgári lakosságot ért atrocitások miatt 1999-ben a NATO bombázni kezdte Szerbiát. 78 nap bombázás után Belgrád bejelentette, hogy kivonul a tartományból. Koszovót a KFOR nemzetközi erők szállták meg, az igazgatást az ENSZ vette át.