Üdvözöljük a falanszterben!

Vágólapra másolva!
Soha nem látott mértékben népesednek a városok a fejlődő országokban. A megapoliszokban mérhetetlen gazdagság koncentrálódik, hétköznapi közlekedési eszköz a helikopter, egymást érik a felhőkarcolók. Fentről is látni azonban, hogy a puccos negyedeket szutykos nyomortanyák szorongatják. Bár a bűzös sikátorokban felnövő nemzedék nem tudja, de a jövő városát nem az égbe szökő paloták, hanem a földhözragadt bádogviskók jelentik. Járja be a világ négy megapoliszát, ahol a többségnek a városi lét egyet jelent a csatornabűzzel, a bűnözéssel, a koszos odúkkal és a guberálással! Merüljön el a modern utópiában!
Vágólapra másolva!

Hol van?

Indonéziában, Jáva szigetének északkeleti partján.

Mekkora?

Területe 3108 négyzetkilométer, összesen 18,2 millió ember él itt, népsűrűség 5850 fő/négyzetkilométer (2005).

Mikor alapították?

A mai Jakarta területén álló várost a 4. században említik először. A portugálok 1513-as ideérkezésekor Sunda Kempalaként ismert települést a század közepén muszlim hódítók foglalták el, és ők adnak először a maihoz hasonló elnevezést neki: Jayakarta ('nagy tett' vagy 'teljes győzelem').

Hogyan nőtt a lélekszám?

A város lakossága már 1948 kétmilliós, a '80-as évek elején lépi át az ötmilliós határt, 1990-ben pedig már 8,2 millió fő.

Mennyi szegény lakik benne?

Becslések szerint a jakartaiak 20-25 százaléka él kampungokban, és további 4-5 százaléknyi szegény táborozik elhagyott telkeken, folyópartokon, vagy a város omladozó csatornahálózatának árterein. Hivatalos adatok szerint 12,5 százalékos a szegények aránya a városban - Jakarta térsége Indonézia gazdagabb térségeihez tartozik - olvasható a Londoni Egyetem (UCL) által 2003-ban elkészített globális nyomornegyed-kutatás Jakartáról szóló résztanulmányában A tanulmány ugyanakkor elismeri, a hivatalos adatok - a szegénységi küszöb megállapításának módszertana miatt - feltehetően elmaradnak a valóságtól.

Ragyogás

Indonézia pénzügyi és politikai fővárosa nem kimondottan ragyogásáról híres, jóllehet a gazdagság itt is nyilvánvaló: a menő negyedekben sötétített ablakú legújabb BMW-k állnak a Gucci boltok előt, a városban több mint 100 hatalmas bevásárlóközpont épült. A nedves trópusi klíma miatt azonban a levegő nehéz és párás, az élénken pulzáló város alultervezett főútjain folyamatosan a dugók és emiatt hatalmas a szmog.

Annál inkább ragyogónak mondott a várostól északra fekvő "Ezer sziget" térsége. A 342 tagú szigetcsoportot tiszta vizéről és jó levegőjéről híres, az idelátogatók kedvükre válogathatnak a korallokkal borított lagúnák, vagy a homokos strandok között. A város gazdagjainak itt vannak a nyaralói, sőt a legtehetősebbek egy-egy egész szigetet is magukénak tudhatnak a nemzeti parkban.

A város honlapja a főbb látnivalók közé sorolja a Jaya Ancol Dream Landet, "Ázsia legösszetettebb szabadidőparkját". Állatkert, vidámpark, strandok, művészeti piac, halastó található az 522 hektáros területen. Indonézia legmagasabb épülete a Wisma 46 is itt áll.

Forrás: EPA

Szutyok

A kampungok felét az utóbbi 20 évben felszámolták, és a benne lakókat a város peremére szorították az égbe szökő ingatlanárak miatt minden lehetséges területet beépíteni kívánó befektetők.

A kampungokban uralkodó viszonyokat jól jellemzi Pak Yogi és, Pak Maulana sorsa. A lecsúszó, aluliskolázott, betawi kisebbséghez tartozó Pak Yogi ugyan középiskolát végzett de soha nem talált biztos munkát, végül sírásóként és gondnokként helyzkedett el a negyeddel szomszédos temetőben. Felesége virágot árul, legnagyobb fia piacozik. A hattagú család egy 18 négyzetméteres két apró szobából álló lakásban él, amelyet a szülői házban alakítottak ki. A 44 éves férfi főként attól tart, hogy elveszti munkáját az egyre erősebb verseny miatt. Azt ugyan tudja, hogy gyermekei csak magasabb iskolázotsággal tudnának jól elhelyezkedni, ám ezt nem tudja finanszírozni. Mégis valamennyire biztos hátteret jelent neki a hasonló nemzetiségű szomszédai közötti összetartás.

Pak Maulana nála is rosszabb helyzetben van. Felesége ötödik gyermeküket várja, ám nem tudja honnan teremtse elő a bábaasszony 38 dollárnak (7 ezer forintnak) megfelelő tiszteletdíját, feltehetően a helyi uzsoráshoz kell fordulniuk. Pedig a férfi szinte mindent megpróbált, amit képzettség nélkül lehetett: volt építőmunkás, utcai ételárusító, virágárus, becak(riksa)sofőr. Végül sikerült egy kis viskót összedobnia egy építkezésen megsimert munkatársa telkének végében. A hulladékfából és bádoglemezekből álló kunyhóban a legnagyobb érték egy televízió, amire ráment öszes, még falujában összekuporgatott java. Az általános iskolából kihullott és fiai kilépését is elnéző férfi mégis elégedett: "A falumban nem volt földem, és néha csak napjában egyszer ehettünk. Biztos vagyok benne, hogy szerzek egy jó állást egy építkezésen. Akkor minden rendben lesz."

Forrás: EPA

Sok nehézséggel kell szembenéznie annak, aki Jakarta szegénynegyedeiben él. Ezek többnyire alacsonyabb területeken fekszenek, amelyeket az esős évszak idején rendszeresen víz áraszt el. Idén különösen magas volt a vízszint, a szokásos térdig érő helyett nyakig ért a víz, vagy annál is magasabb ár borította be a kampungokat. A kampung melletti temető sírjai között egymás kerülgették az ár elől ide menekülő családok fel-alá szaladgáló gyerekei és a gyászmenetek.