A vergődő Bush mellett bizonyítana Blair

Új közel-keleti időszámítást hirdetett Tony Blair brit miniszterelnök. Bár Blair lehetségesnek nevezte, hogy a nyugati hatalmak tárgyaljanak az eddig elutasított Szíriával és Iránnal, továbbra is kritikus volt mindkét országgal szemben. Nem tudott viszont elszakadni attól az elképzeléstől, hogy a térségben a nyugati országok részvételével kell rendet tenni, pedig idén is csak kudarcot kudarcra halmoztak a szövetségesek.

Érthetetlen ugyanakkor az is, hogy a kezdeményezést átvevő Blair még mindig a nyugati szövetségtől várja valamilyen formában a térség vitáinak rendezését, amikor az elmúlt években kudarcot kudarcra halmozott az amerikai-brit vezetésű koalíció. A legkényesebb terep Afganisztán és Irak, ahol a szövetségesek helyzete egyre tarthatatlanabbá válik.

Afganisztánban tegnap volt a tálibok elűzésének ötödik évfordulója, de a helyzet semmit nem javult azóta, sőt, az utóbbi időben egyre rosszabb. Eddig több mint 4000 emberrel végeztek a tálib lázadók, akiket eddig nem sikerült felszámolni. Továbbra is bottal ütik az állítólag a térségben bújkáló Oszama bin Laden al-Kaida-vezér nyomát is.

Irakban a kényes területeket folyamatosan adják át az iraki fegyveres erőknek (a héten Bagdad egyik legkeményebb negyede került iraki ellenőrzés alá), de ez sem csillapítja a véres merényleteket. Hiába likvidálták nyáron az iraki felkelés rettegett vezérét, Abu Muszab az-Zarkávit, az ellenállók ugyanolyan intenzitással folytatják a harcot, mint korábban. Ráadásul Irak megállás nélkül nyeli a pénzt, milliárdokat szippant fel az új, demokratikus kormány korrupciója egy tanulmány szerint.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az amerikai-brit szövetség diplomáciai szinten is kudarcot vallott. Irán ellen ugyan szankciókra készül az atomügy miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa, azt azonban a legtöbb szakértő megkérdőjelezi, hogy ezek a szankciók többet jelentenek-e majd egyszerű látszatintézkedéseknél. Ráadásul Irán miatt már többször meghátrálásra vagy korábbi álláspontja felülvizsgálatára kényszerült az Egyesült Államok.

Tehetetlenségüket bizonyították a nyugati hatalmak a nyári izraeli-libanoni válság idején is, ahol a térségben legfontosabb szövetségesüknek számító Izraelt és a radikális libanoni Hezbollahot sem tudták lebeszélni a vérengzésről és a főleg civilek életét kioltó küzdelemről. A nyugati beavatkozás - illetve be nem avatkozás - ebben az esetben is eredménytelen volt.

Sáling Gergő