Hazafiak erőszakolják meg a történelmet

Önkényesen írja át országa történelmét több kormány. Törökországban börtön jár azért, ha valaki népirtásnak minősíti az örmények 1915-ös megtizedelését, míg Franciaországban azért jár büntetés, ha valaki tagadja ezt. Az ausztrálok őslakóikat felejtik el, a japán állam pedig az atombomba túlélőinek és áldozatainak járó bocsánatkérést. Az [origo] által megkérdezett történész szerint nehéz szembenézni egy-egy történelmi traumával, de a véleményszabadságot még erre hivatkozva sem szabad törvényekkel csonkítani.

"Nem vagyok híve annak, hogy történelmi kérdésekről törvényekben döntsenek" - mondta az [origo]-nak Rainer M. János, az '56-os intézet igazgatója. A fő kérdés: illetékes-e bármilyen törvényhozás, hogy előírjon vagy tiltson valamilyen nézetet - állította Rainer, aki szerint, ha valaki tagad valamilyen nyilvánvaló tényt, azt vitában, érvekkel kell meggyőzni, nem pedig törvényekkel.

Rainer szerint egyedül a zsidó holokauszt számít kivételnek, ebben az esetben érthető, hogy törvényt hoznak az események megítéléséről. A törökországi örmény népirtás és a holokauszt közötti jelentős különbség - mondta a történész -, hogy előbbi nem egy nép mindenestül való kiirtását célozta, hanem "egy genocídium a sajnálatosan sok közül".

Hasonló eset volt az észak-amerikai indiánok vagy a kisázsiai görögök megtizedelése. Azt pedig Rainer szerint a mérvadó török vélemények sem tagadják, hogy az események megtörténtek, elismerik, hogy örményeket bántottak, és hogy az etnikai villongásoknak sok százezer - nem csak örmény, hanem török - áldozata volt. A törökök az események dimenzióit vitatják.

A háttérben a modern török nemzetállam megteremtése húzódik, amely etnikai homogenitásra törekszik, és a mai török nacionalizmus ennek megteremtésének áraként, szükséges áldozataként fogja fel az eseményeket. Az üldözés és a diszkrimináció ugyanakkor a mai értékek szerint elfogadhatatlan, ebben rejlik a kérdés megítélése körüli feszültség - mondta Rainer.

"Nincs mit csodálkozni" azon, hogy két állam másként lát egy-egy történelmi eseményt - mondta Rainer. Ez egyrészt része volt mindig is a politikai küzdelmeknek, másrészt a múlt bármilyen feldolgozása traumák feldolgozása, amelyeket lehet okozni és elszenvedni. Az ezekkel való szembenézés mindig nehéz, de különösen az a traumát okozók esetében.

A fő probléma azonban Rainer szerint az, hogy a törököket aligha fogja a francia törvény rákényszeríteni arra, hogy szembenézzenek a múlttal. A szembenézés leginkább belülről fakadhat, hogy ez milyen módon kényszeríthető ki politikai eszközökkel, "kétkedő vagyok" - fogalmazott.