A szegények atyja eteti a brazilokat

Lecövekeltek az álomvilágban a brazilok. A cipőpucoló fiúból elnökké lett Luiz Inácio Lula da Silva újabb elsöprő választási győzelemre készül vasárnap. Lula elsősorban a szegények szavazataira számíthat, akiket nem érdekel, hogy mi mindent nem tartott be négy évvel ezelőtti igéreteiből és az sem, hogy a gazdaság kedvező helyzete a legtöbb elemző szerint mese. Lula szavazóit sokkal jobban érdekli, hogy a rizs olcsó és rendszeres állami támogatást kapnak már akkor is, ha csak iskolába járatják gyereküket. De nem mellékes az sem, hogy olyasvalakit láthatnak az ország élén, aki sokak szerint maga Brazília egy személyben.

Az Economist szerint a költségvetési politikát a nagy állami osztogatások mellett konzervativizmus jellemezte, Lula nem szívesen nyúlt hozzá a nagy elosztó rendszerekhez. A kamatszint magas, a nyugdírendszer reformjához jóformán hozzá sem kezdtek, és Lula programja szerint nem is nagyon van ötlet rá, hogyan lehetne hozzányúlni, pedig a hatalmas kiadást jelentő nyugdíjak hamarosan a brazil állam körmére égnek. A helyzetet súlyosbítja a megemelt minimálbér, a tovább duzzasztott állami segélyalapok kiadása. Az állami kadások az elmúlt 3 évben a GDP 16,9 százalékáról 19 százalékára nőttek.

A gazdasági elméletek azonban nem sokat érnek, ahogy a Lula kampányát megelőző és végigkisérő botrányok sem tudták megrendíteni pozícióját. Pedig a korrupciós ügyekbe belebukott már pénzügyminisztere és kabinetfőnöke. Bár négy éve egyik legfontosabb ígérete a korrupció visszaszorítása, a politikai élet etikai megújítása és az átláthatóság megteremtése volt, az Economist szerint Brazíliában soha nem látott mélységeket ért el a zsarolás, a csúszópénzek fizetése, a fejesek megkenése.

Alig két hete kényszerült távozni Lula kampányfőnöke is, mert kiderült, hogy 80 millió reált ajánlott olyan dokumentumokért, amelyekkel be lehet sározni a Lula pártjának (Munkáspárt - PT) jelöltjével szemben induló kormányzójelöltet a legnagyobb államban, Sao Paolóban. Lula ellenfelei próbálták azt a képet erősíteni az emberekben, hogy ha Lula tudott a korrupciós esetekről, akkor gonosz, tehát mennie kell, ha nem tudott róla, akkor pedig hülye, tehát alkalmatlan és ezért kell mennie.

Teflon

De Lulán nem fog az átok. Az emberek csak úgy emlegetik, a "teflonjelölt", ami feltehetően arra utal, hogy sértetlen, soha nem ég le. Ha pedig korrupciós ügyben támadják, akkor támogatói szemében ez nem más, mint a középosztályból és a felső tízezerből kikerült jobboldali politikusok ármánykodása a nép fia ellen. Az elnök magabiztosságát mutatja, hogy gondolkodás nélkül lemondta azt a csütörtök estére tervezett tévévitát, ahol legfőbb ellenfeleivel kellett volna szembenéznie. Lula csak annyival indokolta a lépést: összehangolt támadásra készültek ellene és ebben nem kívánt közreműködni.

Magabiztossága érthető, egy héttel a választások előtt a brazil közvéleménykutatók azt mérték: Lula nem csak toronymagas esélyese az elnökválasztásnak, de feltehetően az október 29-i második fordulóra sem lesz szüksége, hogy megszerezze a szavazatok 50 százalékát. Lula most 50 százalék környékén egyensúlyoz, míg két legerősebb ellenfele, a Sao Paolo-i kormányzóként sikeres, de országosan nem nagyon ismert, Geraldo Alckmin 28 százalékon áll, míg a PT egykori szenátora, a Lulát kíméletlenül támadó és gengszternek tartó, Heloisa Helena alulról nyaldossa a 20 százalékot.

Éhség

Az Economist szerint azonban a várhatóan lehengerlő Lula-győzelem után észbe kell kapnia az elnöknek és pártjának is. "Erős kézzel lehet csak letörni Brazília éhségét az állami pénzekre" - fogalmaz a lap, márpedig a PT várhatóan veszíteni fog támogatottságából országos szinten, ami gyengíti helyzetét a törvényhozásban. Hiába pedzegette az elmúlt hetekben a gazdasági miniszter, hogy Lula újraválasztása után reformok jönnek, kérdéses, hogy ezeket mennyire lehet keresztülvinni, illetve az is kérdés, hogy mennyire marad meg Lula lelkesedése.

A korrupció visszaszorítása mellett másik nagy ígérete négy éve a földek és a közvagyon társadalmi igazságosságon alapuló újraelosztása volt, előbbiből azonban szinte semmi nem valósult meg. Maga Lula is kilátásba helyezte, hogy a korábbinál jobban ösztönzik a külföldi befektetéseket, leszorítják a kamatokat, felelősen kezelik a nyugdíjrendszer által felvetett problémákat, programjából azonban világosan látszik, hogy nincsenek konkrét elképzelései ezeknek a megvalósítására: egyszerű választási szlogenekről van szó vagy pártja áll ellen annak, hogy konkrét formába öntsék az adakozó állam várhatóan sokakat kényelmetlenül érintő megnyirbálását.

Lula egyik kedvenc mondása, hogy "visszatettük Brazíliát a sínre", sokan azonban többet vártak a harcos elnök négy évétől és a beígért békés forradalomból. A Guardian által megkérdezett vidéki brazilok szerint Lula a reménység embere: amikor négy éve beindította nagy fejlesztési programját, minisztereivel járta végig az ország legszegényebb térségeit. Szívesen vetette oda a kényeskedőknek, hogy a szegényeknek kell segíteni, nem a gazdagoknak.

A híressé vált kormánykörúton látványos beruházások kezdődtek mindenfelé, ahová csak betette a lábát Lula és kabinetje. Útépítések indultak, házak épültek, lázasan zakatolt a munka. Egészen egy hétig. Ahogy a kormány tagjaival a tévékamerák is eltűntek, minden épp olyan hirtelen abbamaradt, ahogy elkezdődött. A brit lapnak nyilatkozó helyiek szerint pont ez jellemzi Lulát és az elmúlt négy évet. "Álomvilágban élünk, nem a valóságban" - mondták.

Sáling Gergő