Bushnak kellenének titkos börtönök

A CIA azt kéri az amerikai igazságügyi minisztériumtól, hogy indítson vizsgálatot, miként szivároghatott  ki az állítólagos kelet-európai titkos börtönökről szóló információ. A CIA kérése tovább erősítheti annak gyanúját, hogy mégis léteznek ezek a börtönök a térségben. Magyarország és a környező országok vezető politikusai a botrányt kirobbantó Washington Post múlt heti cikkét zsigerből cáfolták, ami három dolgot jelenthet. Nincsenek amerikai titkosszolgálati börtönök a térségben. Nem akarják bevallani. A politikusoknak nem is szóltak, hogy vannak.

Fotó: EPA

A térségünk politikai és stratégiai megfontolásból is szóba kerülhetett. A kontinentális Nyugaton (különösen a német-francia körökben, majd a madridi merényleteket követően Spanyolországban is) az iraki beavatkozással és következményeivel szemben már a kezdetekkor erős volt a politikai ellenállás. A kelet-európai újonnan csatlakozott EU-s országok a német-francia hegemóniatörekvésekkel szemben pedig úgy törekedtek kiegyensúlyozó politikára, hogy alkalmanként a transzantlanti szövetségesekre támaszkodtak. Az ezzel kapcsolatos leglátványosabb akció épp az Irak-levél volt a beavatkozás mellett, melyet magyar részről Medgyessy Péter miniszterelnök jegyzett. Így ha Európában valahol új titkos börtönt akartak volna létrehozni, az mindenképp inkább az egykori szovjet befolyási övezet területén lett volna megvalósítható, nem pedig Nyugat-Európában.

Különösebb infrastrukturális beruházásra sincs szükség: a szovjet hadsereg mindenütt épített ki föld alatti katonai bázisokat. A délkelet-európai hadműveleteket például Magyarországról irányították volna. A titkos börtönök létesítését ugyan térségünkben tagadták, de nemzetbiztonsági forrásunk szerint ez még nem jelenti azt, hogy nem léteznek ilyenek. Véleménye szerint az amerikaiak olyan kéréssel biztosan nem fordultak egyetlen közép-kelet-európai kormányhoz sem, hogy titkos börtönt szeretnének létrehozni foglyok kínzására. Ha mégis van ilyen telep, jóval valószínűbb, hogy egy már jóváhagyott titkos műveleti akció keretében valósították meg az elképzelést. Vagyis nem lehetetlen, hogy az ország politikai vezetőinek a tudta nélkül tartanak fent ilyen telepeket Kelet-Európában.

Akkor mit tudhatunk?

Az, hogy a politikusok ebben a kérdésben igazat mondanak, még akkor is elképzelhető, ha léteznek táborok, és a nemzeti hírszerzőink is jól dolgoznak. A kelet-európai transzformációs országokban, ahol ciklusként váltják egymást a kormányok, forrásunk szerint maguk a titkosszolgálatok gondolhatják úgy, hogy bizonyos információkat jobb, ha nem kötnek a politikusok orrára, mert csak elfecsegik.

A magyar katonai felderítésnek a délszláv háborúban hihetetlenül megnőtt az ázsiója. Az egész NATO-t a magyarok látták el hálózati személyektől származó információkkal, mint például hadászati cél-megjelölés, vagyis hogy mit hol érdemes bombázni. A katonai hírszerzés két vezetője magas CIA-kitüntetést is kapott. A magyarok hagyományosan erősek voltak a tudományos-technikai hírszerzés terén. Területileg pedig kiváltképp a Közel-Keleten, amely hagyományosan szovjet érdekkör volt, de a COCOM-listán kívüli terület.

A NATO az információk tekintetében biztonsági szinteket különböztet meg. A szervezet a kelet-európai szolgálatokat a KGB térségi befolyása miatt csak korlátozottan látja el információval, így egy művelethez tartozó részfeladatról sem feltétlenül tájékoztatja. Ennek ellenére nem valószínű, hogy magyar ügynökök ne tudnának ilyen börtönökről, ha azok valóban léteznek.

Lengyel-magyar két jó barát

A HRW washingtoni igazgatója név szerint Romániát és Lengyelországot említette mint érintett kelet-európai országot. Szakértők rajtuk kívül Bulgáriát és Észtországot valószínűsítették, mint ahol esetleg szintén lehetnek ilyen telepek. Vagyis hazánk lényegében megúszta a politikai bonyodalmat. A Fidesz kommentár nélkül hagyta a CIA-s fantomgép budapesti landolását, ami részben nemzetbiztonsági, másfelől pedig pártérdekkel is magyarázható. A pártok a kiegyensúlyozott amerikai kapcsolatokat láthatóan előbbre való célnak tekintik, mint a tisztázatlan okból berepülő CIA-járatok felhánytorgatását.

Lengyelországban a legnagyobb napilap, a Gazeta Wyborcza publicistája meglehetősen rossz néven veszi, hogy a Human Rights Watch valódi bizonyítékok hiányában, elhamarkodottan vont le az ország hírnevének ártó következéseket. A cikkíró szerint titkos börtönöket a gyakorlatban inkább csak olyan féldiktatórikus államban lehetne működtetni, ahol nincs valódi médiademokrácia, így nem is derülhet ki semmi.

Felteszi a költői kérdést, hogy miért épp Lengyelországot nevezték meg Románia mellett a kelet-európai állam közül. Az információ kiszivárgásában szakértőnk szerint szerepet játszhatott, hogy Lengyelország új kormánya és államfője az EU-val szemben egyértelműen az Egyesült Államokkal ápolt harmonikus viszonyra helyezi a hangsúlyt. Ami ennél is fontosabb: Lengyelország volt Irak sivatagi területeinek megszállója.

Bogár Zsolt