Bushnak kellenének titkos börtönök

A CIA azt kéri az amerikai igazságügyi minisztériumtól, hogy indítson vizsgálatot, miként szivároghatott  ki az állítólagos kelet-európai titkos börtönökről szóló információ. A CIA kérése tovább erősítheti annak gyanúját, hogy mégis léteznek ezek a börtönök a térségben. Magyarország és a környező országok vezető politikusai a botrányt kirobbantó Washington Post múlt heti cikkét zsigerből cáfolták, ami három dolgot jelenthet. Nincsenek amerikai titkosszolgálati börtönök a térségben. Nem akarják bevallani. A politikusoknak nem is szóltak, hogy vannak.

Fotó: EPA

A nemzetközi hírszerzést közelről ismerő forrásunk szerint a sajtóhírek az egyszerűség kedvéért beszélnek a CIA-ről, ám a titkosszolgálatok polgári-politikai szárnya hiába a legismertebb, a külföldi operatív tevékenységet nem maga végzi. Az Egyesült Államok határain kívül a védelmi minisztérium (department of defense) szervezetéhez kötődő védelmi szolgálatok, illetve a hadsereg - a fegyvernemek közül legnagyobb számban a haditengerészet - hivatásos tisztjei dolgoznak.

Afganisztánban és Irakban általában a hadsereghez tartozó elit vadász alakulatok ejtettek foglyokat, amelyek aztán átadták őket a védelmi szolgálatoknak. A világot bejárt, a bántalmazásokról készült képeken lévő foglyokat tengerészgyalogosok öltöztették rikító narancssárgába. A Devon, amely az említett fantomgép tulajdonosa, megkérdezett szakértőnk szerint a védelmi szolgálatokat koordináló, a beérkező információk alapján elemzéseket készítő Nemzeti Biztonsági Ügynökséggel (National Security Agency, NSA) áll szerződéses kapcsolatban, vagyis az sem pontosan a CIA fedőcége.

Mindez nem jelenti azt, hogy a dánoknak ne lehetett volna elegük abból, hogy az amerikaiak egy általános műveleti felhatalmazással olyan tevékenységet folytatnak az országuk területén, amiről nekik nincs is pontos tudomásuk vagy amire egyetlen uniós ország se adná az áldását. A dán kormány egy utas nélküli járatot dobott be a köztudatba a szupertitkos charterek közül. Arra elég volt, hogy a vircsaftról értesüljön a közvélemény, viszont az árnyékgépek szállítmányáról lényegében nem tudhattunk meg semmiféle biztosat.

Más kérdés, hogy Dánia aligha árulta volna be így az USA-t, ha még ma is nukleáris rakéták merednének Nyugat-Európára - például 200 km-re Koppenhágától. A kétpólusú világ felbomlása miatt elváltak az európai és az amerikai NATO-érdekek, ami a terrorizmus elleni világméretű harcban már többször is nyílt érdekütközéshez vezetett a szövetséges felek között.

Szabad kéz a CIA-nak

A botrányt mégsem a dánok, hanem egy Washington Post-cikk robbantotta ki, ami jelzi, hogy a világméretű hullámok ellenére kőkemény belpolitikai ügyről van szó. George Bush elnököt az utóbbi időben egyre hevesebb kritika érte, hogy miközben úton-útfélen a szabadság és a demokrácia terjesztését nevezi az Egyesült Államok küldetésének, az emberi jogokat súlyosan sértő eszközöket támogat a terrorizmus elleni harc nevében. Emberjogi szervezetek, mint az Amnesty International vagy a HRW már régóta mondják, hogy a guantánamói katonai támaszponton vagy az Abu Graib-i börtönben történt és nyilvánosságra került kegyetlenkedések csak a jéghegy csúcsa.

Busht most már nemcsak a politikai ellenfelei, hanem a republikánusok és a hadsereg soraiból is nyíltan bírálják. A közvetlen ok a 2006-os katonai költségvetéshez fűzött törvényi kiegészítéssel kapcsolatos, amit a szenátus elsöprő többséggel fogadott el. A kiegészítés megtiltaná az amerikai őrizetben lévő fogva tartottakkal szembeni bármiféle "megalázó, kegyetlen és embertelen bánásmódot", és a Genfi Konvenciót tekinti minimális zsinórmértéknek.

Bár Bush a nyilvánosság előtt már többször hitet tett amellett, hogy a hadseregben nem tűri el a testi és lelki bántalmazást, a titkosszolgálatokat a Fehér Ház kivonná e törvény hatálya alól. Ez azt jelenti, hogy Bush változatlanul fenntartaná azt a szükségállapotot, ami a WTC elleni támadás után kialakult. A védelmi szolgálatok ugyanis megkapták azt a jogot, hogy külön engedélyeztetés nélkül több mint nyolcvan országban tetszőleges akciót indítsanak. Elkövethetnek túszejtéseket, emberrablásokat, gyilkolhatnak és kínozhatnak, ha az információ megszerzése érdekében szükségét érzik. A HRW szerint az Egyesült Államok a világ egyedüli országa, amely a fogvatartottakkal szembeni visszaélést törvényileg lehetővé tenné.

Minek ez a kínzás?

Titkosszolgálati informátorunk szerint az Egyesült Államok hírszerzése az Al-Kaidával kapcsolatban kényszerpályán mozog. Mivel a terroristasejtek laza hálózatáról van szó, melyben a csoportok kevéssé kommunikálnak egymással, így nem lehet őket lehallgatni. Az USA takarékossági okokból tíz évvel ezelőtt lényegében felszámolta az iraki ügynökhálózatát. Ma a foglyok fenyítése az információhoz jutás szinte egyetlen módszere. Az viszont vitatott, hogy a kényszervallatás révén szerzett információ végül mennyire válik be.

Az emberjogi szervezetek általában az 1949-es Genfi Konvencióra hivatkozva tiltakoznak, amit a Fehér Ház és a szolgálatok nem ismernek el irányadónak, mert a terroristák véleményük szerint nem minősülnek hadifogolynak, mivel nem háborús körülmények között kerültek fogságba. Ehelyett a vonatkozó szövetségi törvények számítanak, amelyek szintén tiltják a kínzást, de csak a joghatósági területen belül hatályosak. Így bukkant fel a külföldi börtönök ötlete.

Az Unióban az alapvető jogokkal foglalkozó EU-charta és az alkotmánytervezet is tiltja a foglyok bántalmazását. Ellenben a titkosszolgálat a már említett felhatalmazással lefoglalhat magának objektumokat különösebb indoklás nélkül.