Q-láz és lépfene - madárinfluenza kicsiben

Számos olyan, emberre is veszélyes betegség létezik, amelyet a madárinfluenzához hasonlóan háziállatok terjesztenek. Ezek között van olyan, amelyik elterjedtebb, mint a madárinfluenza emberre is veszélyes H5N1 törzse, van olyan, amelyik halálosabb és van olyan is, amelyet járványügyi szakemberek a jövő egyik lehetséges fenyegetésének tartanak. Hiába pusztítottak azonban emberek és állatok között is, a világjárvány eddig elmaradt. Vagy azért, mert nem olyan rámenősek, mint a madárinfluenza, vagy pedig azért, mert eddig elzárva maradtak.

Az influenzajárványokat az emeli ki a többi állati eredetű betegség közül, hogy a kórokozó nagyon sokféle változatban jelenik meg, gyorsan alkalmazkodik és módosul, így az influenza-vírus elleni felkészülés is bonyolultabb és nehezebb, mint más állatról emberre terjedő betegségek esetében. Az OIE is az "A" kategóriás kórokozók közé sorolja, a számok pedig önmagukért beszélnek: az elmúlt 10 évben a madárinfluenzához köthető messze a legtöbb kényszervágás és az állatállomány legnagyobb arányú megsemmisítése.

Az OIE adatai szerint a legsúlyosabb következményeket a 2004. januári kitörés után okozta a madárinfluenza. Vietnamban 45 millió, Thaiföldön 15 millió, Kanadában 13 millió, Indonéziában 7 millió, Japánban pedig 60 ezer szárnyast kellett egészen egyszerűen megsemmisíteni a betegség terjedésének megfékezése érdekében. Hollandiában egy évvel korábban 30 millió csirke bánta a kór felbukkanását, míg 2002-ben Hongkongban 1 millió madár végezte a máglyán.

Bár 1959-2001 között csak 21 olyan esetet számoltak össze, amikor a madárinfluenza embert fertőzött meg, a vírus tavaly januári megjelenése óta körülbelül 150 fertőzésből 67-en vesztették életüket, ami közel 50 százalékos halandósági arány jelent. Igazán azért aggasztó a madárinfluenza, mert ha vírusa az ember (vagy egy más állatfaj, például sertés) szervezetébe kerülve találkozik egy emberi influenza-vírussal, akkor a kettő kombinációjából (géncsere) kifejlődhet egy új emberi vírus, amellyel immunrendszerünk még nem találkozott, de már emberek között is képes terjedni. A legutóbbi eredmények alapján ez történhetett meg az 1918-as spanyolnátha-járvány esetén is.

1918-ban a Föld népessége megközelítette a 2 milliárdot. A feltételezések szerint közel 1 milliárd ember, azaz a népesség fele tüsszögött, küzdött lázzal és fájlalta fejét, azaz a fertőzés elérte az 50 százalékot. A halottak aránya - ha a legrosszabb, 40 milliós adatot vesszük figyelembe - 2 százalék volt, egyes sűrűbben lakott vidékeken azonban elérte a 3,5 százalékot is. A legnagyobb pusztítást pedig a 25-34 éves korosztályban, illetve az újszülöttek körében végezte.

Ha egy ilyen súlyos járvány ismétlődne meg most is, akkor reális lenne a 120-150 millió halottról szóló becslés, amivel a WHO egyik illetékese állt elő, igaz, a világszervezet ezt gyorsan finomította. Ami érthető is, hiszen egy ilyen súlyos járványhoz az kellene, hogy a világon mindenhol gyorsan terjedjen el a betegség. A helyzet azért is kedvezőbb, mert 1918-ban nem voltak felkészülve az egészségügyi szervek a járványra, és nem volt kidolgozva a védőoltás előállításának technológiája. Ráadásul 1918-ban végül nem az összehangolt védekezés vetett végett a járványnak. Az influenzavírus egy év után egészen egyszerűen eltűnt.

Sáling Gergő