Patthelyzet Németországban

Kevesebb mint egy százalékkal győztek a konzervatív pártok a német választásokon, de kormányzóképes többségre nem sikerült szert tenniük. Egyelőre bizonytalan, hogy milyen összetételű kormány alakul, a konzervatívok és a szociáldemokraták is kijelentették, hogy minden párttal hajlandók tárgyalni, csak a Baloldali Párttal nem. Az eredményeknek külföldön egyedül a törökök örülnek, az európai sajtó kormányozhatatlan Németországtól tart.

A politikusokat és a szavazókat is zavarba hozta a vasárnapi német választások eredménye. Senki nem tudja, kik és miféle kormányt alakíthatnak, de hétfőn a koalíciós puhatolózásokkal párhuzamosan megindultak a találgatások is.

A szociáldemokraták azzal vindikálják maguknak a győzelmet, hogy a kormányalakítási tárgyalésok nem frkaciók, hanem pártok között zajlanak, így külön kell választani a CDU/CSU szövetséget. A CSU 7,4 stázaléka nélkül ugyanakkor a CDU jóval gyengébb eredményt szerzett, mint az SDP.

A két konzervatív pártnak ugyanakkor együtt 3 mandátummal van többje, mint Schröderéknek. Utóbbiak azonban - elméletileg - még be is hozhatják ezt, ha a később szavazó drezdai körzetben nyernek.

A kormányalakítással kapcsolatban az az egy biztos, hogy senki nem akar koalíciót kötni a keletnémet szocialista múlttal rendelkező Baloldali Párttal. Az Oskar Lafontaine, Gregor Gysi és Lothar Bisky vezette formáció ugyanakkor maga sem akar nagyon szövetségre lépni a többiekkel, a munkapiaci reformok, a szociálpolitika és a külpolitika kérdéseiben túl nagy a szakadék közöttük. A Baloldali Párt nem küldene például német katonákat sem külföldre.

A Baloldali Párt bajorországi csúcsjelöltje, Klaus Ernst kijelentette, hogy a Baloldali Párt minden körülmények között ellenzékbe vonul, még akkor is, ha az uniópártoknak és a szabaddemokratáknak a jelek szerint nem lesz meg a kormányzáshoz szükséges többségük.

A szociáldemokraták hétfői elnökségi ülésén "minden" lehetőséget nyitva hagytak, ami tulajdonképpen két opciót jelent: egy szociáldemokrata-liberális-zöld koalíciót, amit a pártszínek - piros, sárga, zöld - miatt közlekedési lámpa-koalícióként is emlegetnek, a másik lehetőség a a nagykoalíciót az SPD-vezetésével. Schröder ugyanakkor ebbe csak úgy menne bele, ha ő maradna a kancellár, jóllehet a német sajtóban olyan elképzelés is felbukkant, hogy a ciklus feléig Merkel, utána Schröder lenne a kamcellér, vagy fordítva.

A liberálisok hétfőn is megerősítették, hogy csak a CDU/CSU-val lettek volna hajlandók koalícióra lépni, másokkal nem óhajtanak tárgyalni.

Nyitottabb ugyanakkor a Zöldek, akik nem zárkóznak el véglegesen egy CDU/CSU/FDP/Zöldek koalíció, a pártszínek alapján Jamaika-koalíciónak (fekete-sárga-zöld) elnevezett felállástól. Joschka Fischer külügyminiszter ugyanakkor kizártnak tartotta, hogy miniszteri posztot vállaljon egy Merkel-kormányban, mert ez arra kényszerítené, hogy annak az ellenkezőjéhez adja szavát, amit a választási kampányban hirdetett.

Schröderhez hasonlóan Angela Merkel is magának, illetve CDU/CSU-nak igényli a kormányalakítás jogát, és változatlanul kancellár akar lenni. Edmund Stoiber, a CSU elnöke szerint a konzervatívoknak számos elméleti lehetőséget meg kell vizsgálniuk, még ha a lehetőségek némelyike e pillanatban elképzelhetetlennek tűnik is. A CDU/CSU-ban felbukkantak az első, közvetve Merkelt érintő bíráló hangok. Michael Glos, a CSU tartományi csoportjának elnöke elhibázottnak tartja azt, ahogy a kampányban az adópolitika kérdésével foglalkoztak.