Iránban otthon lehet csak bulizni

Iránban elkobozzák a határon a zenei CD-ket, miközben a fél ország a Kaliforniából közvetített perzsa zenetévét nézi otthon. A rendőrség a legújabb Mercedeseket használja, de az autópark nagy része teljesen lerobbant ősrégi járgányokból áll. Irán különös diktatúra: vallási kormányzás és a modern műveltség sajátosan keveredik benne. Pénteken konzervatív elnököt választottak az irániak, így a tiltásokkal és kiskapukkal teli furcsa világ egyelőre változatlan marad.

Ikarus iráni díszben

Irán hatalmas ország, hetvenmillió lakosa van. Erős a nyugati kultúrára szomjazó középosztály, akik a PMC előadóit és az amerikai NBA sztárjait bálványozzák, Schwarzenegger képével díszített sportboltban veszik a súlyzóikat, és egy Peugeot 206-osról álmodnak, ami a helyi gyártású Parkan és a koreai KIA mellett a harmadik autómárka, amit kapni lehet az országban. De a Peugeot megszerzése a többségnek teljesen irreális vágy. Az átlagos életszínvonalat jól jellemzi, hogy a rizs savanyúsággal egy komplett ünnepi vacsorának számít, amit a földön, vastag szőnyegen ülve szokás elkölteni. Vidéken alig vannak éttermek, Teheránon kívül a fiatalabb nők is sokszor csadorban járnak.

Rengeteg a szegény ember, százezer fölött van a nomádok száma, és a városok peremén, a falvakban sokan a napi szükségleteikért küzdenek. Ők azok, akik megválasztották pénteken elnöknek a két konzervatívnak számító jelölt közül a vaskalaposabbat, a 49 éves teheráni polgármestert, Mahmud Ahmenidzsadot.

Ahmenidzsad az 1979-es iszlám forradalom erkölcsiségének a megtestesítője. Szerényen él, buzgó síita, és a vallási erkölcsöt, a tiszta életet többre tartja a demokráciánál. A forradalom annak idején éppen a szegényekre és a radikális diákokra támaszkodott. Ahmenidzsad maga is munkás családból származik, és politikai karrierjét a forradalom idején kezdte. Egyike volt azoknak a diákoknak, akik megostromolták az amerikai nagykövetséget és túszul ejtették az ott dolgozó diplomatákat. (Az volt a bűnük, hogy segítették a hatalmától megfosztott nyugatbarát sah menekülését.) A diákok most már inkább reformokat követelnek, de az alsóbb rétegek továbbra is bíznak a 79-es eszményekben. Akkor jutott hatalomra az addig francia emigrációban élő Khomeini ajatollah, aki sajátos vallási kormányzást vezetett be Iránban. Az állam élén azóta egy 12 fős tanács áll, az úgynevezett Őrök Tanácsa. Ők a parlament és az elnök rendelkezéseit megvétózhatják, a választások előtt a nekik nem tetsző jelölteket kizárhatják. Irán tulajdonképpen teokrácia, az egyház irányítása alatt áll.

A vallási menet tagjai láncokkal verik magukat

A vallási kormányzás erényessége és terrorja egyszerre érezhető lépten-nyomon az iráni városok utcáin. Iránban nem lehet úgy megtenni száz métert, hogy zöld postaládaszerű perselyekbe ne ütközzön az ember. Ezekbe jótékony célra lehet pénzt bedobni, amiket vallási szervezetek osztanak ki a szegények között. Az iszlám által előírt adakozás hatalmas és szervezett formában történik, az emberek valóban használják a dobozokat. A mecsetek az ünnepekkor tömve vannak. A legfontosabb síita szent, Ali halálának évfordulóján pedig ezrek vonulnak fel fekete inget és zöld fejpántot viselve az utcán, miközben láncokkal rituálisan verik magukat, és a mecset mellett birkát áldoznak. A meneteket rendre az ajatollah hatalmas portréi kísérik.

Feltűnő az utcákon az erős rendőri jelenlét. Miközben az országban az autók többsége elképesztően leszakadt, több évtizedes tragacs, addig a rendőrség kizárólag a legújabb, sportos Mercedeseket használja. Minden város minden ki- és bevezető útjánál megállítják az utasokat, de az országutak közepén és a városok utcáin is rendszeresek az ellenőrzések. Khomieni és a mostani ajatollah képei hatalmas freskókon szinte minden nagyobb téren figyelik a járókelőket, politikai szlogenből alig van kevesebb, mint a falakra graffitizett reklámszövegekből. Az állami tévében pedig rendszeresen hazafias-vallási összeállítások mennek két műsor között: ezekben jellemzően tankok robognak a homokban vagy mecsetek magasodnak a városokban.