Főszereplők

Tony Blair, a többszörösen is rekorder munkáspárti vezér Nagy-Britannia iraki háborúban való részvételén csúszhat el. Kemény retorikájú konzervatív kihívója, Michael Howard önmagában nem jelent komoly fenyegetést Blairnek, akinek pártjától főként az egykori BBC-újságíró, liberális demokrata Charles Kennedy lophat el szavazatokat.

Miközben Tony Blair és pártja második ciklusát tölti ki, fő ellenfelük, a Konzervatív Párt is egyfajta rekordot állít fel azzal, hogy a nyolc év alatt négy elnöke volt a pártnak. Az 1997-es súlyos választási kudarcot követően John Major, William Hague és Iain Duncan Smith után a 64 éves Michael Howard vezeti a torykat. Pedig 1997-ben úgy tűnt, hogy a jogász Howardnak elúsztak ilyen irányú álmai, amikor utolsó lett a Major távoztával megüresedő elnöki posztért folytatott küzdelemben. 1999-ben pedig, amikor lemondott árnyék-belügyminiszteri posztjáról, már azt rebesgették, hogy vissza is vonul a politika első vonalából. Iain Duncan Smith elnöksége alatt azonban elvállalta az árnyék-pénzügyminiszteri posztot, amivel sikeres visszatérést tudhat magáénak. Másfél éve csendes pártpuccsal szerezte meg az elnöki posztot.

Az 1941-ben egy romániai zsidó bevándorló fiaként született Michael Howard ügyvédnek tanult, és Blairrel egy időben - 1983-ban - lett ő is képviselő.

Sokan még mindig úgy emlékeznek rá, mint az 1990-es évek szigorú belügyminisztere (állítása szerint 18 százalékkal csökkentette a bűnözést), és a párt jobbszárnyát képviselő, kemény retorikájú konzervatív. Howard kevés kétséget hagy hallgatóságában szándékai felől, hiába hangoztatja újabban, hogy "középről" akarja vezetni a pártot, és hogy rájött: a szívek és a lelkek megnyerése legalább annyira fontos, mint felülkerekedni egy vitában.