Huszonöt éve robbant ki az afgán háború

Vágólapra másolva!
Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött Afganisztánban az a háború, amelynek hatását mára az egész világ érzi. A szovjet csapatok, amelyek annak idején "rendet teremteni" vonultak be a sokadik puccsot megért országba, tíz évig maradtak. A megnyerhetetlen gerillaháború hozzájárult a Szovjetunió meggyengüléséhez.  A rommá lőtt Afganisztánban tűntek föl először azok a fanatikus muzulmán harcosok, akik ellen jelenleg George Bush elnök vívja globális terrorellenes háborúját. Az [origo] az afganisztáni szovjet bevonulásról készített összeállítást.
Vágólapra másolva!

Huszonöt évvel ezelőtt, 1979. december 29-én lépték át a szovjet csapatok az afgán határt, hogy "rendet tegyenek" az újabb puccs után. A szovjetek már korábban is megpróbálták kiterjeszteni a hatalmukat Afganisztánra az után, hogy 1973-ban megbukott a monarchia.

1978-ban támogatták Nur Mohamed Taraki kommunista puccsát. Taraki Afgán Demokratikus Köztársasággá (ADK) nevezte át az országot, és szovjet mintára a kommunista Népi Demokrata Párt kezébe adta a hatalmat. Az országba szovjet katonai tanácsadók érkeztek.

A szovjetekkel szoros gazdasági és katonai együttműködési szerződéseket kötött, ezek közül azonban sok nem valósult meg, mert 1979-ben, szintén puccsal Hafizullah Amin került hatalomra. A szovjetek úgy érezték hatalmi pozícióik jelentősen meggyengültek a térségben a kommunista vezető kiiktatásával, ezért Brezsnyev, a párt főtitkára a beavatkozás mellett döntött.

A KGB rettegett Alfa kommandója megtámadta a kabuli elnöki palotát, és végeztek Amin elnökkel. Ezt követően megindultak az afgán határon felsorakozott szovjet egységek, és megszállták az országot. Afganisztán élére bábállamfőt ültettek, Babrak Kamal személyében. Az országban elvileg helyreállt a rend, a kommunista hatalomátvételt sikeresnek minősítették.

Mudzsahed ellenállók

A szovjet megszállással egy időben azonban kemény és jól szervezett gerillamozgalom kezdett kibontakozni az országban. A magukat mudzsahedeknek nevező antikommunista afgán harcosok a hegyekben rejtőzve csaptak le az ADK és a Vörös Hadsereg egységeire.

afgan.ru
Szovjet katonák Afganisztánban

A szovjet megszállás kibékíthetetlen ellenfeleket tömörített egy táborba a nemzetközi küzdőtéren: a mudzsahedek harcát pénzzel, fegyverrel és felszereléssel az Egyesült Államok, Pakisztán, Kína, Irán és Szaúd-Arábia is támogatta. Az USA felszólítására több nyugati ország bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát.

Az ENSZ Közgyűlése 1982-ben kivonulásra szólította fel a szovjeteket. Az országból megindult a háború elől menekülők áradata, elsősorban Iránba. A harcok miatt több millió ember menekült hosszabb rövidebb időre a környező országokban felállított táborokba, sokan közülük máig ott élnek, nyomorúságos körülmények között.

A mudzsahedek, külföldi harcosokkal kiegészülve a tehetséges és karizmatikus Ahmed Sah Maszúd, a "Pandzsír oroszlánja" vezetésével vívták harcukat a Vörös Hadsereg ellen. 1986-tól kezdve a Reagan kormányzat döntése nyomán egy igen hatékony fegyver került az afgán harcosok kezébe, az akkor már százezer főt számláló szovjet haderő ellen.

Az amerikaiak hőkövető stinger-rakétákat adtak a mudzsahedeknek, amelyekkel azok eredményesen vehették fel a harcot a szovjet harci helikopterekkel. Korábban a Vörös Hadsereg helikopterei a völgyekben valóságos hajtóvadászatot folytattak a mudszahedek harcosokra.

Gorbacsov hozta haza a katonákat

1986-ban került hatalomra Mihail Gorbacsov. Noha az SZKP Központi Bizottságának dinoszauruszai mást vártak tőle, Gorbacsov reformokat hirdetett, és ígéretet tett arra, hogy a szovjet csapatokat kivonja Afganisztánból. 1988-ban az ADK, a Szovjetunió, az USA és Pakisztán békemegállapodást írtak alá.

Forrás: [origo]
Tizenötezer embert veszítettek a szovjetek

A szovjet csapatok kivonása egy évvel később fejeződött be. Az utolsó szovjet katona 1989 február tizenötödikén hagyta el az országot. Maszúd mudzsahedjei tovább nyomultak a főváros felé, és 1992-ben megbuktatták az akkor már Mohamed Nadzsibullah vezette kommunista rezsimet.

Afganisztánt szörnyű veszteség érte a háború alatt: több mint egymillió ember vesztette életét a harcokban. Az ország gazdasága romokban hevert, a szovjetek tulajdonképpen a középkorba bombázták vissza az iparilag amúgy sem fejlett országot. Emberek milliói menekültek el a harcok elől, a többség Iránban talált menedéket.

A szovjetek tizenötezer embert vesztettek a harcokban, a sebesültek száma harmincezerre tehető. Mivel időközben a Szovjetunió összeomlott, a hazatérő veteránok már nem találták meg azt az országot, amely harcba küldte őket. Az átalakulás során senki sem törődött a háború fiatal veteránjaival, az utódállamokban más és más a háború megítélése. Afganisztán ebben a veteránokkal szembeni fásultságban is a vietnami háború szovjet párjának tekinthető.