Maoistából lett konzervatív az Európai Bizottság új elnöke

Az Európai Bizottság új elnöke minden bizonnyal a portugál miniszterelnök, Durao Barroso lesz. Az Európai Unió legmagasabb méltóságát betöltő politikus még a Salazar-diktatúra éveiben egy szélsőbaloldali szervezethez csapódott, majd amerikai tanulmányai után konzervatív politikus lett. Nehezen kiválasztott személye kompromisszum az európai nagyhatalmak között: támogatta az iraki háborút, de nem angol.

Durao Barroso 1956-ban született Lisszabonban. Jogi egyetemre járt, és a fasiszta Salazar-diktatúra éveiben illegális szélsőbaloldali szervezetekben volt aktivista. Mint később mondta, akkor vált radikális diákvezérré, amikor a diktatúra titkosrendőrei megverték kedvenc egyetemi tanárát, mert túlságosan demokratának találták nézeteit. Kezdetben egy maoista körben tevékenykedett, majd egyik vezetője lett a PCTP-MRPP nevű szervezetnek, mely rövidítés magyar feloldása így hangzik: Portugál Munkások Kommunista Pártja - Portugál Proletárok Forradalmi Mozgalma. Az 1974-es portugál forradalom idején még e szervezet vezetőségében politizált.

Barroso

A jogi diploma megszerzése után viszont külföldi tanulmányutakat tett: Genfben, majd New Yorkban és Washingtonban politológiát tanult, és PhD-vizsgát tett. 1985-ben tért vissza Portugáliába, és akkor lépett be a Portugál Szociáldemokrata Pártba. A párt neve kicsit megtévesztő, ugyanis egy konzervatív jobbközép erőről van szó, mely ugyanannak az Európai Néppártnak a tagja, melyben a Fidesz és az MDF képviselői is helyet foglalnak. Portugáliában a nagy baloldali pártot szocialistának hívják.

Barroso már 1985-ben parlamenti képviselő lett, ráadásul a választáson pártja győzedelmeskedett. Egy év múlva már belügyi, majd a következő évben külügyi államtitkár lett. Utóbbi tisztségében a volt gyarmatokkal való kapcsolattartás volt a feladata. Ebben a minőségében ő vezette az akkor már évtizedek tartó angolai polgárháborút felfüggesztő tűzszüneti tárgyalásokat. Közvetítésével minden korábbinál stabilabb megállapodás született, bár a konfliktus nem zárult le véglegesen. 1992-ben már külügyminiszter volt, és ismét komoly nemzetközi válságban közvetített: ő készítette elő azokat a tárgyalásokat, melynek végén Kelet-Timor, a volt portugál gyarmat elnyerte függetlenségét Indonéziától.

1995-ben pártja elvesztette a választásokat, azonban az ellenzékben töltött időben is tovább ívelt a karriere: a szociáldemokraták pártelnökké választották. 2002-ben vezetésével győzött a párt, és azóta tölti be a miniszterelnöki pozíciót. Nős, három gyermeke van.