Egyesek szerint az angol dominánssá válása, a többi nyelv teljes kiszorulása magát az EU-t is veszélyezteti. Egy minapi konferencián az Európai Bizottság egyik vezető tisztségviselője, Pierre Defraigne azt hangoztatta: ő maga nem pusztán a francia nyelv miatt aggódik, hanem amiatt is, mert ezzel egyetlen gondolkodási séma jut uralomra.
Persze amikor a XVIII. században még a francia volt Európa első számú nyelve, s mindenki a párizsi elveket, elképzeléseket visszhangozta, amikor Voltaire-t nagy ünnepléssel fogadták a porosz királyi udvarban, Diderot pedig II. Katalin orosz cár vendégeként járt Szentpétervárott, ezen szellemi kisugárzás ellen nem tiltakoztak a franciák... Manapság viszont a nyugat-európai fiatalok Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tökéletesítik angoltudásukat, s ezzel párhuzamosan óhatatlanul átveszik az itteni, angolszász gondolkodásmódot. A helyzet ma már odáig jutott, hogy Defraigne nyíltan megkérdőjelezi: "vajon lehet-e angolul beszélni úgy, hogy közben ne amerikaiul gondolkozzunk?"
A francia vezetők ugyan elkeseredett harcot vívnak saját nyelvük pozícióinak erősítésére (Románia EU-felvétele mellett például többek között azért kardoskodott annyira Párizs, mert ez a frankofón országok csoportját erősítené a nemzetközi szervezeten belül), a realistább francia politikusok elismerik: nincs esélyük a győzelemre. "Ez igazi trauma a franciák számára" - szögezi le Dethomas, hozzátéve: "legfeljebb az jelent némi kárpótlást nekünk, hogy sok külföldi tragikusan rosszul beszél angolul, s így szinte felismerhetetlenné teszik ezt a nyelvet..."