Vágólapra másolva!
Számos érdekes intézményi és döntéshozatali reformot vezet be a február elsején életbe lépett Nizzai Szerződés. A legendásan kínkeservesen kialkudott dokumentum a bővítés utáni időkre érvényes intézményi rendelkezéseken túl számos új területen korlátozza a tagállami vétó lehetőségét, pontosítja a megerősített együttműködés fogalmát, igyekszik segíteni a túlterhelt közösségi bíróságokon, és intézményesíti a tagállamokkal szembeni fellépés módját, amennyiben valamelyikük megszegné polgárai alapvető jogait. Az alábbiakban a Bruxinfo uniós hírügynökség áttekintését közöljük a Nizzai Szerződésről.
Vágólapra másolva!

A szavazati súlyok újraelosztása

Nizzában a legádázabb viták a hatalom és befolyás fokmérőjének számító szavazati arányok újraelosztása körül dúltak a jelenlegi tagállamok között. A végleges megoldás a következő koordináták mentén alakult ki: először is a szavazati arányokat a nagy országok javára kellett módosítani, hiszen a bővítés tovább javítaná a kis tagállamok pozícióit, amelyek már jelenleg is az utóbbiak számára kedvezőek és nem tükrözik kellőképpen a demográfiai arányokat. Másodszor Franciaország ragaszkodott ahhoz, hogy az új rendszerben sem rendelkezhet kevesebb szavazattal a nálánál több mint 20 millió fővel népesebb Németországnál. Ez a francia magatartás azután más tagállamok álláspontján is tükröződött (például a belga-holland páros egymástól való elszakításának kérdése). Végül a kis tagállamok számára fontos volt a szavazati arányok és szabályok olyan mértékű módosítása, hogy egy döntés blokkolásához ne legyen elég három nagy tagország szövetségre lépése. Íme a jelenlegi (15 tagország) és a jövőbeni helyzet (27 tagállam):

A szavazati súlyok ma (szavazatok országonként)
Németország 10
Nagy-Britannia 10
Franciaország 10
Olaszország 10
Spanyolország 8
Hollandia 5
Belgium 5
Portugália 5
Görögország 5
Svédország 4
Ausztria 4
Dánia 3
Finnország 3
Írország 3
Luxemburg 2
EU-teljes 87

Minősített többség - 62 szavazat - 71,26% - 8 ország (53%) - 58,16%-os népességarány
Blokkoló kisebbség - 26 szavazat - 29,89% - 3 ország (20%) - 12,38%-os népességarány

A nizzai alku (2005 január 1-től)

Németország 29
Nagy-Britannia 29
Franciaország 29
Olaszország 29
Spanyolország 27
Lengyelország 27
Hollandia 13
Görögország 12
Csehország 12
Belgium 12
Magyarország 12
Portugália 12
Svédország 10
Ausztria 10
Írország 7
Litvánia 7
Szlovákia 7
Dánia 7
Finnország 7
Lettország 4
Szlovénia 4
Észtország 4
Ciprus 4
Luxemburg 4
Málta 3
EU-teljes 321

Az új, 2005 január 1-től érvényes szavazati rendszer lényeges eleme, hogy a Tizenötök Németországnak szánt garanciaként elfogadták: csak az a minősített többséggel hozott döntés lesz érvényes, amely maga mögött tudja az unió népességének legalább 62 százalékát. A demográfiai biztosíték beemelése növeli a németek súlyát, hiszen bármilyen demográfiai alapon szerveződő blokkoló formációnak szüksége van a német részvételre. Másrészt a kis országoknak szánt biztosítékként azt is elfogadták Nizzában, hogy csak olyan döntés lesz érvényes, amely élvezi a tagállamok többségének támogatását. A minősített többségi döntés elfogadásához szükséges szavazatszázalék kezdetben kevesebb lesz, mint a jelenlegi 71,26 százalék és fokozatosan 73,4 százalékra emelkedik majd, mire az EU taglétszáma eléri a 27-et. A minősített többségi döntésekhez a 321-ből legalább 232 szavazatra lesz szükség.

Az Európai Parlament a 25 tagú Unióban

A Nizzai Szerződés 27 tagra készülve újraosztotta az egyes országokra jutó mandátumok számát az Európai Parlamentben. A jelenlegi tagországok képviselői helyeinek számát 91-gyel (626-ról 535-re) csökkentették. Bulgária és Románia kiválásával a nizzai alkut úgy kellett módosítani, hogy az eredetileg a két országnak szánt mandátumokat szétosztották a 25 EU-tagállam között. A 2004 nyarán megválasztandó új EP-ben már 732-en ülnek majd, de ha Bulgária és Románia időközben csatlakozik, akkor átmenetileg 2009-ig még ennél is több képviselő foglal majd helyet a padsorokban. Magyarország és Csehország Nizzában kettővel kevesebb parlamenti mandátumot kapott a hasonló lélekszámú jelenlegi tagokhoz képest. Ezt a sérelmet azóta a felvételi tárgyalások hajrájában orvosolták. Így a belépés után 24 magyar tagja lesz az Európai Parlamentnek.

A képviselői helyek megoszlása:
Németország 99 hely
Nagy-Britannia 78
Franciaország 78
Olaszország 78
Spanyolország 54
Lengyelország 54
Hollandia 27
Görögország 24
Csehország 24
Belgium 24
Magyarország 24
Portugália 24
Svédország 19
Ausztria 18
Szlovákia 14
Dánia 14
Finnország 14
Írország 13
Litvánia 13
Lettország 9
Szlovénia 7
Észtország 6
Ciprus 6
Luxemburg 6
Málta 5
EU-teljes 732*

(*A tizenötök 1997-ben Amszterdamban még 700 főben maximálták az EP-létszámát)

Az Európai Bizottság összetétele

Ebben a kérdésben Nizzát megelőzően két javaslat feküdt az asztalon. Az elsősorban a francia elnökség által propagált változat a hatékonyság szempontjait szem előtt tartva 20 főben szerette volna maximálni a testület létszámát és a tagállamok rotációs alapon küldtek volna képviselőt Brüsszelbe. A másik kézenfekvő megoldásnak az tűnt, hogy - mint ahhoz a kicsi államok az intézmény legitimitására hivatkozva ragaszkodtak - minden tagországnak egy biztosa üljön a testületben, ami viszont szükségszerűen maga után vonta volna az elnöki jogkör kiszélesítését és hierarchikusabb viszonyok kialakítását a testületen belül. A végső megoldás közelebb áll a befolyásuk elvesztésétől tartó kis országok által elképzelt modellhez.

Az unió 27 tagúvá válásáig minden tagország megtarthatja egy biztosát (a nagy országok 2004. november 1-től, az új Bizottság hivatalba lépésétől lemondanak két bizottsági helyük egyikéről), utána viszont a testület tagjainak száma kevesebb lesz a tagállamok számánál. (Hogy mennyi, arról egyhangú döntéssel határoznak majd a tagállamok.) A biztosok rotációs rendszerben követnék egymást, mégpedig az egyenlőség elve alapján. A tárgyalás során előterjesztett előzetes szövegtervezetek még 2010-es határidőt szabtak volna az új (rotációs) rendszerre való áttérésre, végül mégis a taglétszám alakulásától tették függővé a váltást.

Az elnök jogkörei erősödnek: egyedül ő dönt majd a tárcák elosztásáról és esetleges visszavonásáról, az alelnökök kinevezéséről, és lemondásra szólíthatja fel biztosát, igaz annak menesztéséhez a testület kollektív döntése szükséges. Változik a kinevezési eljárás is: a bizottsági elnök személyét az Európai Tanács minősített többségi döntéssel jelöli, a jelölést az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Végül az elnököt és a Bizottság tagjait a tanács nevezi majd ki minősített többségi döntéssel, miután az EP jóváhagyta a biztosok testületét.