Elnökválasztás Szerbiában: szövetségesek egymás ellen

A szeptember 29-i választáson esélyes két elnökjelölt párharca folytatása annak a küzdelemnek, amely közel két éve jellemzi a szerbiai belpolitikát, és megakadályozza a mélyreható reformokat. Az új elnök megválasztása nem oldja meg a válságot, csupán új színnel gazdagítja majd a politikai káoszt. A rendezés nem kezdődhet el addig, amíg meg nem választják az új szerbiai és montenegrói parlamentet, illetve meg nem állapodnak a két tagköztársaság leendő együttműködéséről - Makai József jelentése Szerbiából.

Kostunica lesz a legkomolyabb ellenfele a szintén esélyesnek tartott Miroljub Labusnak. Kettejük párharca folytatása a viadalnak, amely eddig Kostunica elnök és Zoran Djindjic szerbiai kormányfő között zajlott.

Labus úgy bírja a Szerbiában kormányon lévő koalíció, a Szerbia Demokratikus Ellenzéke (DOS) többségének támogatását, hogy névleg független jelölt, akit polgárok csoportja kért fel az indulásra. Ennek több oka van. Egyrészt a DOS már nem létezik: Kostunica és Djindjic harcának egyik állomása volt a DSS kiválása a koalícióból, későbbi fejezete pedig a DSS képviselőinek kizárása a szerbiai parlamentből.

Labus azért is igyekezett valamilyen távolságot jelezni a DOS maradéka felé, mert a kormánykoalíció korántsem olyan népszerű, mint két éve volt. A gazdasági nehézségek, a belvillogások és a tisztázatlan, kétes ügyletek megtépázták a kormány tekintélyét.

Végül pedig Labus arra építi imidzsét a kampányban, hogy úgy tesz, mint ha nem lenne köze a pártokhoz: a gazdasági ügyekkel foglalkozó jogászprofesszor, a jugoszláv kormány tagja "a népet akarja szolgálni", és a gazdasági kérdésekre koncentrál, jobb életet ígérve a nélkülöző Szerbiának.

Hasonló kampányelemekkel operál Kostunica is, bár nála hangsúlyosan jelenik meg még egy elem: Kostunica a DSS főbizottságának vasárnapi ülésén kijelentette, hogy azért is jelölteti magát Szerbia elnökének tisztségére, mert meg akarja menteni Jugoszlávia, azaz Szerbia és Montenegró "közös államát". Szerbia, Crna Gora és a szövetségi kormányzat az EU nyomására aláírták az úgynevezett belgrádi nyilatkozatot, ám a leendő unió alkotmányos alapelvein dolgozó bizottságok hónapok óta képtelenek előbbre jutni. A szövetségi küldöttség szorosabb szövetséget javasol, míg Montenegró továbbra is menekülne Szerbiától.

Időközben a szerbiai és a montenegrói kormány - a szövetségi, jugoszláv kormányzat megkerülésével - titkos tárgyalásokon megegyezett a leendő alkotmánytervezetről, ezt azonban Kostunicáék (és a többi szövetségi intézmény képviselői) nem fogadják el.

A jelenlegi jugoszláv elnök továbbá maffiakapcsolatokkal is vádolja a közelmúltbéli szövetségeseit, a szerbiai kormányt.

A kormány ellenvádja szerint viszont Kostunica környezete a hadsereget akarta bevetni a kormány ellen, mondván, a titkosszolgálat lehallgatja a jugoszláv elnököt.