Változás - hatás - válaszadás. Globális és regionális klímapolitika 2005-ben és utána

Évekig tartó huzavona után 2005. február 16-án végre életbe lép az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozó kiotói szerződés. Mit érzékelünk ebből a hétköznapokban?

A miniszteri beszámolót nagy érdeklődés övezte:
az Akadémia díszterme csordultig megtelt

A tengerszint emelkedésétől a milánói dómig

Bár sok szó esett róla, mégis érdemes felidézni, milyen következményekkel járhat a klímaváltozás. A légköri szén-dioxid tartalom az ipari forradalom kezdete után kezdett növekedni: két évszázad alatt az addigi érték harmadával emelkedett ez a szám. Ez természetesen maga után vonja az átlaghőmérséklet növekedését is, ami hatással lehet a sarkvidéki jégtakaró olvadására. Még ha a manapság reneszánszukat élő katasztrófafilmekben látható vagy a sci-fi regényekben olvasható drasztikus következmények egyelőre korántsem valószínűek, a szakemberek számításai mégis riasztó jövőképet vázolnak. Persányi Miklós elmondta, hogy a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró megolvadása esetén a tengerszint közel tizenkét méterrel emelkedhet! Ezután érzékletes példával szemléltette a lehetséges globális következményeket. A hollywoodi filmek ijesztő jelenetei helyett gondoljunk csak arra, hogy mi történik, ha például a Bangladesben a tengerszint alatt egy méterrel élő 17 millió ember elvándorol szülőföldjéről? Az ökoszisztémák változása, egyes fajok kihalása, a parti területek elöntése mellett tehát világméretű migrációval, egy új népvándorlással is számolnunk kell. Mindez természetesen egyelőre csak hipotézis, ám számos bizonytalansági tényezővel kell számolnunk globálisan és regionálisan egyaránt. Ezek közül néhányat ismertetett a miniszter: például a hőmérséklet emelkedése nem egyenletes az egész Földön: a sarkvidékeken nagyobb; nem tudjuk továbbá, hogy lineáris változásról van-e szó vagy sem (a tudósok többsége egyébként ez utóbbira voksol). Persányi Miklós 2004-ben töltötte be az Éghajlatváltozási Keretegyezmény konferenciájának elnöki tisztségét. Magát az egyezményt szemléletesen az évszázadokon át lassan épülő, folyamatosan alakuló és változó milánói dómhoz hasonlította. Vagyis: azonnali és látványos eredmények helyett a megfelelő védekező reakciók körültekintő megtervezését, elindítását és a folyamatba való illeszkedését kell szem előtt tartanunk. Ezután röviden ismertette a magyar elnökség célkitűzéseit és eredményeit. Ezek közé tartozik a légkör javítása (ez a kiotói egyezmény hatályba lépésével teljesült), bizonyos technikai megállapodások tető alá hozása, illetve a megfelelő pénzügyi alapok létrehozása.

Európa és a klímaváltozás

Ezután áttért a minket közvetlenül érintő folyamatokra, vagyis az EU és hazánk klímapolitikájára. Az Unió Éghajlatváltozási Programja 400 millió eurós keretet hozott létre a fejlődő országok megsegítésére. Ezenkívül célként határozta meg, hogy az uniós tagországokban 2010-re a megújuló energiák aránya 12%-ra nőjön (egyes USA-államok egyébként merészebbek ilyen tekintetben: Kalifornia öt éven belül 20%-ban, New York nyolc éven belül 27%-ban állapította meg ezt az értéket). Ami a hosszú távú (2012 utáni) célokat illeti: a hőmérséklet 2 °C-on belüli emelkedését tartják elfogadhatónak, ezzel összefüggésben 2050-re a légköri üvegházhatású gázok arányát az 1990-es érték 50%-ában határoznák meg. Az EU terveiben hangsúlyos helyen szerepel az ökoefficiencia, vagyis a környezeti hatékonyság elve: míg a múltban a gazdasági fejlődéssel arányosan növekedett a környezet károsodása, a továbbiakban azt kívánják elérni, hogy a gazdasági növekedés lehetőleg ne hagyjon nyomot környezetünkön. Magyarországra mint rendszerváltó országra természetesen más keretszámok érvényesek, vagyis az EU vállalásait a helyi körülményekre adaptálva kell alkalmaznunk. A feladatok megállapításánál Persányi Miklós első helyen beszélt a megfelelő jogi alapok megteremtéséről, az emisszió-kereskedelem működtetéséről. A hatások felméréséről, a változásokra való felkészülésről a magyar kormány 2003-2006 között működő VAHAVA-projektje gondoskodik.