HELYZETÜNK

1. sz.

Eddig mindenki észrevehette, hogy mostani politikai helyzetünk tarthatatlan. Olyanok vagyunk ez év [1873] végén, mint a rossz gazda, ki visszanézve kiadásaira és bevételeire, kétségbeesve látja: hogy nemcsak az erszénye üres, hanem a háztartása is olyan zilált, miszerint csak napról napra élhet meg egy ideig. Az országgyűlés, fájdalom, későn vette vagy akarta észrevenni e bajokat, miket az ínséges év még csak nevelt, s egy 21 tagból álló bizottságot választott, mely tanácskozni fog e bajok orvoslásán. Ezalatt a képviselőkből Ghiczy Kálmán lépett ki, s midőn egyszerre fényes elégtételt nyújtott a 67-iki kiegyezésnek azáltal, hogy elfogadta azon elveket, amik ellen öt évig küzdött, egyúttal kijelentette, miszerint nincs megelégedve a mostani kormányrendszerrel, több reformot, célszerűbb intézkedéseket s takarékosabb államháztartást kíván. Minélfogva kilép ugyan a baloldalból, de a kormányt pártoló Deák-párthoz sem csatlakozik, hanem alkot egy önálló "középpártot". Ez a múlt két hónap összes eseménye, mely még folyvást lázas izgalomban és kíváncsiságban tartja az embereket. Kétséges, sikerül-e Ghiczy terve, hogy ti. hozzája csatlakozván a balpárt mérsékeltebb s a Deák-párt szabadelvűbb emberei, egy nagy többséggel rendelkező középpárt vegye át a kormányt s határozzon az ország sorsa felett. Kétséges pedig azért, mert az emberek, bár óhajtanák is a jobbat, úgy vannak néha az eseményekkel, mint ahogy a mívelt társalgó előszabja az asztalfeletti regulákban, hogy az ember csak akkor nyúljon a leveséhez, mikor a szomszédja már enni kezd. Csakhogy ha mindenki azt várja, míg a szomszédja kezdeményez valamit, akkor az lesz belőle az eredmény, miszerint senki sem kezd semmit, a leves elhűl s abban marad.

/mikszath/20060331budapest.html