A 21-ES BIZOTTSÁG

3. sz.

A nemzet tagadhatatlanul feszülten köti reményeit a 21 tagból álló, legnagyobb államférfiainkból alakult bizottsághoz, mely hivatva van megvizsgálni s rámutatni a sebre, mely anyagi úgy, mint szellemi életerőnket rohamosan süllyeszti egyre alább; rámutatni, hogy mi a baj, s mint lehet segíteni rajta.

Már eddig két ülést tartottak a mindkét ízben teljes számmal megjelent tagok; de az eredmény éppen semmi. A feladat sokkal óriásibbnak látszik, mintsem megoldásához hozzá mert volna egyszerre kezdeni valaki, hanem ősi szokás szerint kerülgetve a dolog velejét, mint a macska a forró kását, előbb még arról folyt a vita, hogy határoztassék meg a módozat, miként és mily alapon fogjon a bizottság a nagyfontosságú kérdés tárgyalásához. Természetesen az lett a határozat, hogy az országgyűlés kebeléből választott 21 tagú szűk bizottság válasszon megint a maga kebeléből még egy szűkebb, 5 tagból (Sennyey, gr. Lónyai-, Kerkápoly-, Csengery Antal- és Széll Kálmánból) álló bizottságot, mely összehasonlítván az állam jövedelmét annak elkerülhetetlen kiadásaival, mutassa ki egyszer már kézzel foghatólag tisztán, hogy mink van, azaz inkább: mink nincs.

Nem vagyunk ugyan barátai a sok hókuszpókusznak és a nagy fenekkanyarításnak, mert az idő drága és ki gyorsan segít, kétszeresen segít; mindamellett bizalommal nézünk a 21-es bizottság működése elé, mert már e két ülésben is volt alkalmunk tapasztalni, hogy a nagy horderejű célra ott összejött különböző párt-árnyalatok szegre akasztottak minden mellékes, önző pártérdeket, nemcsak tisztultabb politikai nézetekkel, hanem valódi meleg hazafisággal és lelkiismeretes komolysággal fogtak munkájukhoz, minek bizonyítására elég felhoznom, hogy még Sennyey és Zsedényi is a centralizációt tartják a baj egyik okának, és kiterjeszteni óhajtják minél szélesebbre az önkormányzatot, melyet az elmúlt hét év alatt ők igyekeztek leginkább megnyírbálni.

Egyébiránt addig is, míg a jóléti bizottság munkálkodásának eredménye előttünk feküdnék - ami nem egyhamar lesz -, szabad legyen elmondani tisztelt olvasóimnak nézetemet e tárgyban.

A mi bajunk nem a 67-iki kiegyezés, nem a közigazgatási rendszer, sem nem a centralizáció, hanem az, hogy nincs annyi jövedelmünk, mint kiadásunk.

Ez pedig olyan nagy baj, hogy akármit határoz is a 21-es bizottság, mégiscsak kétféleképpen lehet rajta segíteni. Vagy úgy, hogy megkevesbítjük kiadásainkat, vagy úgy, hogy megnöveljük jövedelmeinket.

Véleményem szerint tehát a 21-ek teendője az lenne, kimutatni: hol és mi módon takaríthatunk meg valamit: mert a másik eszköz a jövedelmek gyarapítása, amennyiben ez csak nagyobb adó behozatala által volna elérhető, szóba sem jöhet, miután az adó már most is olyan nagy, hogy fizetését a nép nem bírja.

Meg vagyok győződve azonban, hogy ezen is segít némileg a földadó szabályozásáról szóló, e napokban tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat: bár ez sem mondható egészen tökéletesnek, mindamellett legalább igazságosan felosztja az adót, leveszi azok válláról a terhet, akik hibás eljárás, hamis bemondás sat. miatt másokért fizettek - és mintegy két millió hold, eddig az adó alól kimaradt földterület jövedelmével szaporítja az állam egyenes jövedelmét.

/mikszath/20060331budapest.html/mikszath/20060403budapest.html