Kutast visszafordították a határon

Október 29-én a Magyar Olimpiai Bizottság közleményben tudatta, hogy - más politikai vezetőkkel együtt - Kutas István nem kísérheti az olimpiai csapatot Melbourne-be. A nagyhatalmú sportvezető akkor ébredt tudatára időleges trónfosztásának, amikor nem engedték át a határon. A vezetőségből egyedül Hegyi Gyula, az OTSB elnöke tarthatott a sportolókkal.

"Az, hogy kommunista párttag volt, természetes volt" - magyarázza Keleti Ágnes. "Zsidó fiú volt, és úgy tudta átvészelni a háborút, hogy elmehetett vagy a cionista, vagy a kommunista szervezetbe. Csak ezek tudtak valamilyen védelmet nyújtani számára. Neki a sport volt az élete, és ezt nagyon jól csinálta."

Arról a kérdésről, hogy Kutas Istvánnak valóban volt-e félnivalója Budapesten, a sportolók véleménye eltért. Keleti Ágnes amellett érvel, hogy Kutasnak nem kellett félni, hiszen sokat segített a bajba jutott sportolókon. Parti János viszont emlékszik, ahogy mondták a visszaforduló Kutasnak: "főnök, ilyeneket, mint maga, mostanában lábbal felfelé szokás a fákra akasztani otthon."

"Kutas nagyon szélsőséges megítélésű személyiség volt" - mondja Tass Olga. A tornásznő elmeséli, hogy a tornásznők vezetője, Vali néni felajánlotta a lakását Kutasnak, arra az esetre, ha bujkálni kényszerülne. "Ebből is látszik, hogy míg egyesek a vérét kívánták, mások meg akár bújtatták is volna."

Mi történt volna, ha Kutast nem fordítja vissza Hegyi a határnál? Keleti Ágnes erre a kérdésre határozottan válaszol: "Az 52-es helsinki olimpián nagyrészt neki volt köszönhető a tizenhat aranyérem és a nemzetek versenyében a harmadik hely. Ez utolérhetetlen a mai napig is. A felkészülést továbbra is ő irányította, és biztos, hogy még rátett volna egy lapáttal."