Rendszerváltás az új EU-tagállamokban

2004. május 1-én nyolc olyan állam csatlakozott az Európai Unióhoz, mely a vasfüggöny leomlása előtt a keleti tömbhöz tartozott. Cikkünkben bemutatjuk, milyen gazdasági és politikai változások jellemezték leginkább ezeket az országokat a rendszerváltás közben a 80-as, 90-es évek fordulóján.

1985-ben a Szovjet Kommunista Párt főtitkárának választotta Mihail Gorbacsovot, a párt egyik reformista tagját. Az új főtitkár még beiktatásának évében meghirdette a gazdasági (peresztrojka) és a társadalmi (glasznoszty) változásokat, más szóval a "nyitást", ami az összes szovjet befolyás alatt élő országban éreztette hatását; Közép-Európában és a Baltikumban egészen a szocialista rendszerek felbomlásához vezettek, és rendszerváltást idéztek elő. "A rendszerváltás politikailag azt jelentette, hogy az egypártrendszerű diktatórikus rendszer helyébe a többpártrendszerű demokrácia lép, gazdaságilag pedig azt, hogy az állami tulajdon dominanciájára épülő államszocialista rendszert felváltja a magántulajdonra épülő piacgazdaság, a kapitalizmus." (Bozóki András)

Mihail Gorbacsov

Szlovénia

A Szlovéniát, Horvátországot, Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát magába foglaló Jugoszláviában a 80-as évek közepétől erősödni kezdett a szerb nacionalizmus (élén Szlobodan Milosevic, későbbi szerb elnök), miközben - részben ennek hatására - a tagállamok önállósodási igényei is egyre hangosabbá váltak. Jugoszlávia felbomlását a szerbek ellenezték, mert Szlovénia kivételével az összes tagállamban jelentős szerb kisebbség élt, akiket egy államban szerettek volna tartani.

A gorbacsovi enyhülés eredményeképpen 1990 májusában első alkalommal többpárti választásokat tartottak, ahol a szerbek vezette kommunisták helyett váratlan módon a Horvát Demokratikus Közösség szerezte meg a szavazatok 40 százalékát (a mozgalom élén Franko Tudjman, későbbi horvát államfő állt). A győztes erők a teljes függetlenség mellett döntöttek: 1991 júniusában Horvátország mellett Szlovénia, októberben pedig Bosznia-Hercegovina is bejelentette kiválását a Jugoszláv államszövetségből. Ez a szerbekkel való konfliktushoz, többéves válsághoz és délszláv háborúhoz vezetett, amelyből azonban Szlovénia szinte teljesen kimaradt.

A nagyhatalmak által - kezdeti hezitálás után - 1992-ben elismert Szlovéniában a függetlenség után hamar talpra állt az új rendszer. Az ország mindig is a jugoszláv állam legfejlettebb régiója volt: a föderáció lakosságának 10 százalékával állította elő a nemzeti jövedelem 20 százalékát. Ehhez hozzájárult az is, hogy a titói Jugoszlávia már régen levált a szovjet gazdasági modellről és egy szabadabb, nyugat felé nyitottabb gazdaság jellemezte. Ezt az előnyt sikerült is megőrizniük, hiszen a mai napig a legfejlettebb ország a régióban. Szlovéniában a magánszektor nem volt ismeretlen, csak meg kellett, hogy erősödjön, és a piacgazdaság egyes elemei is működtek. Az új vezetés lassú reformokat hirdetett, hogy a teljes átmenet megvalósulhasson. Sikerült megfékezni a magas inflációt; a magánosítás során főleg hazai kézbe kerültek az állami tulajdonok, mert a belső piacon is volt fizetőképes kereslet.