Tudomány és kultúra Magyarországon 1945-1949 között

Vágólapra másolva!
A második világháború a politikai-társadalmi rendszer mellett alapjaiban rengette meg a hazai tudományos és kulturális életet is. Az alábbiakban röviden áttekintjük azokat a kísérleteket, melyek révén a kommunista hatalom a saját képére igyekezett formálni a művészeket is...
Vágólapra másolva!

1945 után újra kellett gondolni többek között az ifjúság elé állított műveltségeszményt is. Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter szavai kiindulópontul szolgálhatnak további vizsgálódásainkhoz: "Vállalnunk kell tehát s értékesítenünk mindazt, ami a régi magyarságból történelmünkben, hagyományainkban, szokásainkban elevenen él. De meg kell vizsgálnunk e hagyományt, külön kell választanunk benne azt, ami dísznek, emléknek való muzeális érték, s azt, ami valóban építő része lehet életünknek."

A tudományos élet államosítása

Az új hatalom, az egyre erősödő kommunista vezetés fokozatosan kerítette hatalmába az oktatás újabb és újabb színtereit. Bár a közoktatás tartalmi és strukturális reformját rengetegen ellenezték (legnevesebb képviselőjük Mindszenty József hercegprímás volt), a háború után néhány év alatt lezajlott az iskolák államosítása. Mindszenty félreállítása után újabb lépés volt a vallásoktatás eltörlése 1949-ben. A kor minden autonóm törekvést igyekezett csírájában elfojtani: erre a sorsra jutottak a népi kollégiumok is (a szervezetet 1949-ben oszlatták fel).

A közoktatás államosításával közel egyidőben a magyar tudományosság centrumának, a Magyar Tudományos Akadémiának is megszüntették az autonómiáját. Ebben a központi hatalom segítségére volt az a vita, mely az Akadémia berkein belül zajlott a hagyományos, autonómiára törekvő társadalomtudósok (Szekfű Gyula, Bibó István, Kornis Gyula), és a politikával való kapcsolatok erősítése mellett érvelő, pénzigényes természettudományok művelői, így például a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert és Bay Zoltán között zajlott. Utóbbiak 1945-ben (a hamarosan bekövetkező megegyezés miatt alig egy évig fennálló) saját testületet alapítottak Magyar Természettudományos Akadémia néven.

A belső viták elcsitultával a kommunisták több fronton indított támadását már nehezebb volt kivédeni: az Akadémia 1945 utáni történetének egyik legszomorúbb eseménye 1947 tavaszán zajlott, amikor Péter Gábor emberei az Akadémia könyvtárában megsemmisítették az oda nem valónak gondolt, közel 4000 kötetet... Az 1949-ben létrehozott "ellenakadémia", a közvetlen miniszteri felügyelet alá tartozó Magyar Tudományos Tanács is az MTA hathatós meggyengítését célozta. A Tanács kezdeményezésére és finanszírozásával olyan, ma is jól ismert kutatóintézetek jöttek létre, mint a Központi Fizikai Kutatóintézet vagy a Történettudományi Intézet. Az Akadémia belső átszervezésére a vizsgált korszak végén, 1949 őszén került sor (új osztályok alakultak, a taglétszám jelentősen csökkent, az egyes tudományszakok reprezentációja módosult, továbbá változtak a tudományos minősítési eljárás szabályai).