Egyre gyakoribb a kiégés-szindróma

Vágólapra másolva!
Az Európai Unióban, így Magyarországon is - főleg a növekvő stressz, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése és a fokozott leterheltség miatt - az utóbbi években egyre többeket érint az úgynevezett kiégés-szindróma, amely később esetleg súlyosabb problémához, például depresszióhoz vezethet. Sokszor a páciensek fel sem ismerik, hogy komoly pszichológusi segítségre lenne szükségük. Mik a betegség tünetei, hová fordulhatunk segítségért, és milyen megelőzési lehetőségek vannak?
Vágólapra másolva!

Mi a kiégés-szindróma?

A kiégés-szindróma krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi és mentális kimerülés, amely a reménytelenség érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív érzelmek jellemeznek.

A kiégés-szindrómát egyre komolyabban veszik a szakemberek, aminek markáns jele, hogy Németországban hivatalosan is betegségnek ismerték el a közelmúltban. A kórkép súlyosabb, előrehaladottabb fázisában munkaképtelenséget is okozhat, ezért ilyenkor az egészségbiztosítóknak fizetniük kell - erről már érvényes bírósági ítélet is született az országban.

A kiégés-szindróma tünetei és jellemző előfordulása

A Berkeley Egyetem munkapszichológusai 1990-ben egy több mint 4000 személyen végzett átfogó vizsgálatot publikáltak kiégés-vizsgálataikról. Ennek alapján kijelenthető, hogy az elsősorban emberközpontú foglalkozást végzőket (humán szolgáltatásban érdekeltek, egészségügyi dolgozók, tanárok, szociális munkások) érinti a megbetegedés, amely alapvetően három-tünettel jellemezhető: érzelmi kimerülés, elszemélytelenedés, az élet több területén pedig a teljesítmény csökkenése.

Ezek a tünetek azonban más foglalkozást végző munkavállalóknál is megjelentek az utóbbi időben, így elmondható, hogy az újságíróknál a napi cikkírás, tévéseknél a riportkészítés, értékesítőknél, vállalkozóknál és cégvezetőknél pedig a mindennapi szigorú elvárásoknak való megfelelni akarás okozhat kiégés-szindrómát.

A tünetegyüttes kialakulásában kulcsszerepet játszanak a munkakörnyezet stresszt okozó tényezői (kevés motiváció, kismértékű munkahelyi elégedettség) és az érzelmi túlterheltség. A tanulmány szerzői ezen kívül kiemelik, hogy az érintett betegeknél testi, érzelmi és szellemi kimerülés egyaránt előfordulhat a kórkép tüneteként. Testi szinten ugyanis krónikus fáradtság, gyengeség, rossz közérzet, érzelmi szempontból reménytelenség, levertség lehet jelelmző, s emellett az érintettekben negatív beállítódás alakul ki önmagukkal, a munkával és általában az élettel szemben.