Jajcicából Porcica, avagy a magyar operett halhatatlan

Ha valaki a százéves Operettszínház jubileumát akarja megünnepelni, legméltóbb, ha ezt egy új, magyar operett ősbemutatójával teszi, a téma pedig mi is lehetne alkalmasabb, mint maga az ünnepelt. Éppen ezért Kiss-B. Atilla igazgató felkérésére Orbán János Dénes író és Pejtsik Péter zeneszerző Somossy Károly, a mai színházépületet felépíttető kalandor-zseni életéről készítették el Az Orfeum mágusát. Az első szereposztás bemutatója pénteken volt, a rendező Bozsik Yvette. Röviden: a darab és az előadás tökéletes. Szellemes, vicces, okos, emberi, költői: azaz, tökéletes. A főszereplők - Dolhai Attila, Kiss Diána, Fischl Mónika, Széles Flóra, Erdős Attila és a többiek - operai színvonalon énekelnek és úgy játszanak, mint a legjobb prózai színészek. Ahogy operettet kell. De a másik két szereposztás színészei is - Homonnay Zsolttól kezdve Lékó Péterig - túlzás nélkül tökéletesek. Az Orfeum mágusa januárban ismét a Budapesti Operettszínház műsorán!

Carola Cecília tehát éppúgy valós személy, mint a címszereplő Somossy, vagy legnagyobb ellenfele, a szintén mulató-tulajdonos Waldmann, és persze Lazarovits Zdénkó, a bácskai búzamágnás, aki tényleg ezerpengős bankjegyekkel gyújtott rá, és két év alatt elköltötte Carola szórakoztatására a hárommilliós vagyonát, amiből akkor négy Orfeumot fel lehetett volna építeni.

Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

A többi karakter: Miska főpincér, a primadonnaságra törő takarítólány és az intrikusok mind az operettekben szereplő többi típus általános megtestesítői. Hasonlítanak azokra a commedia del arte- alakokra, akik néma szereplőkként vannak jelen végig az előadásban, nehogy egy pillanatra is elfelejtsük, hogy színházat látunk a színházról.

Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

A történeti hűség amúgy akár nehézségeket is okozhatna, mert bár Somossy vagy Carola Cecília életéből több kalandregény vagy -film is kitelne, az Orfeumról szóló operettben tényleg minden valaha megénekelt történet benne kell legyen, és ha máshogy nem fért bele, hát egy operettben, amit ott mutatnak be, ez a Kelet rózsája, a színház-a-színházban újabb motívuma. A keleties témák és zene amúgy ekkor már majdnem egy évszázada izgatta a művészeket és a közönséget is, szinte minden művészeti ágban és színvonalon, kezdve a buddhista filozófia hatásától és Puccini Turandotjától Gilbert és Sullivan Mikádóján és Lehár Ferenc A mosoly országán át az Orfeum japán stílusban berendezett szeparéjáig. És ezért építette fel Somossy a mai Műszaki Egyetem területén a kis Konstantinápolyt, egy óriási vigalmi negyedet, a magyar Las Vegast, amelyet aztán tényleg egy óriási szúnyoginvázió buktatott meg, mert a Dunaparti ártéren még mocsaras volt a terület. Ezért aztán a budapesti Konstantinápoly idő előtt bezárt, pedig Somossy még valódi török háremhölgyeket is hozatott. Máskülönben viszont a kelet egzotikuma óriási siker volt, mert a férfiaknál már csak a közönség vágyott jobban az újdonságokra.

Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

Valójában a hárem-kérdés maga a fő bonyodalom a darabban, ahogy Somossy életében is az volt. A feleség, az első számú primadonna-szerető és a helyükre pályázó kezdő éppen elég, hogy Somossy nyugalmát feldúlja, hiszen mind a három csakis őt akarja. Pontosabban, a fiatal művésznő beleszeret Zdénkóba, aki viszont Carolát akarja elvenni, és akkor még a hercegekről nem is szóltunk bővebben.

Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

A szerelem, illetve férfiak és nők kapcsolatának minden problémája általában is az operett első számú témája. Igaz, egy kicsit másképp, mint ahogy azt Orbán János Dénes zseniálisan megírta, mert az ő tükrében valósággá torzul az operettek mesés-habos-happy-endes világa. Pontosabban: látjuk ugyanazt a színéről és a visszájáról is. Mert milyen visszás erkölcsi normák diktálják, hogy az éjjel körülrajongott és istenített primadonnának, akinek az arcképére érmékén és köztéri szobrokon lehetett ráismerni, nappal az utcán senki nem köszönt, és egy tisztességes nő a kezét sem fogta volna meg? Hiába adakozott egész vagyonokat az árvák javára Carola Cecília, Wlassics Gyula vallási- és közoktatásiügyi miniszternek kis híján a karrierjébe került, hogy ezt nyilvánosan megköszönte neki.

Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

Álszent és romlott volt a társadalom, a kettő amúgy nyilván összefügg. Az eredmény, hogy az orfeumi művésznők helyzete visszás és tarthatatlan volt, az egyetlen megváltást az jelentette számukra, ha egy rajongójuk elég bolond volt ahhoz, hogy feleségül vegye és ezzel a társadalom tisztes körébe emelje őket, legalábbis látszólag. Addig azonban a férfiak nemcsak szexuálisan használták ki őket, hanem anyagilag is, a rossz lányok jó szívét már Balzac közismertté tette. Somossynak például Carola nemcsak szeretője volt, hanem üzlettársa is, akitől rendszeresen elvette a pénzt, amit rajongóitól szerzett. A prostituált persze prostituált marad, jótékonykodjon bármennyit is, a kérdés, hogy van-e joguk megvetni őt azoknak, akik nemhogy támogatják és állandósítják a prostitúciót, de az egyetlen megélhetési móddá teszik a nők egy egész társadalmi csoportja: dizőzök, táncosnők és színésznők számára.

A cikk folytatódik, kattintson a következő oldalra!