Az operett színészkirálya, akit életében állandóan megaláztak, bár egy ország szerette

Rátonyi Róbert színész.

Rózsahegyi Kálmán, a múlt századi színjátszás egyik legnagyobb színházművésze és színészpedagógusa őszintén hitte: hadaró beszédű növendéke stúdiuma végeztével a korszak egyik legerősebb hatású drámai színésze lesz, aki Hamlet szerepében is emblematikus alakítással bizonyítja majd erős képességét az elmélyült emberábrázolásra. Rátonyi Róbert pályafutása némileg másképpen alakult. Hadarásától szabadulva, ugyanakkor makacsul ragaszkodva a hiteles szerepformáláshoz, az operett műfajának lett meghatározó tolmácsolója. Nem feltétlenül saját akaratából, inkább egy olyan korszak vezéreinek szándéka szerint, amely korszakban nem sokat számítottak az egyéni elképzelések.

Az igazgatónő levele

Rátonyi Róbert Molnár Ferenc Liliomának Ficsúr szerepét mondja vissza – pedig erősen vágyik rá – a Vígszínházban, amikor a Magyar Színházat igazgató Gáspár Margit felajánlja számára Strauss Tavaszi harangok című operettjének egyik szerepét. Hatalmas gázsit ígérve. Rátonyi Róbert hangoztatja, hogy csak ideiglenesen távozik a Vígből.

Vissza is tér, de aztán Gáspár Margit újabb zenés feladatra kéri.

Így esik, hogy 1949-ben, a színházak államosítása idején Rátonyi Róbert a Magyar Színházban dolgozik, amelynek igazgatóját viszont kinevezik a Fővárosi Operettszínház igazgatójának. A Vígszínház sorsa kérdéses – a teátrum néhány évig Néphadsereg Színháza néven működik majd –, Rátonyi Róbert pedig követi Gáspár Margitot az Operettszínházba.
Sugár Róbert 1992-ben megjelent Rátonyi Róbert-biográfiájában publikálja Gáspár Margit levelét, amelyet a biográfia szerzőjének kérésére írt meg az akkoriban már egészségileg meggyengült egykori direktornő.

Rátonyi többször is megírta, nyilatkozta, hogy valójában prózai színészként indult a pályán, és én csábítottam el az operetthez. Ezt nem szemrehányóan szokta emlegetni, inkább a nem egészen akaratuk ellenére megesett leányzók szemlesütött pironkodásával. A történtekért jó lelkiismerettel vállalom a felelősséget a magyar színháztörténet ítélőszéke előtt: nem érzem magam bűnösnek. Rátonyi és az operett nem kívánt nászát ugyanis több évtizednyi boldog házasság követte, és sikergyerekek egész rajának megszületését eredményezte. Mert hát Rátonyi (kitűnő drámai kvalitásai ellenére is) az én meggyőződésem szerint százszázalékos zenés színpadi művész. (...) Ez nem csak annyit jelent, hogy feltétlenül üzembiztosan táncol, énekel: az ilyesmi a szakma kiválóságainak alapfeltétele. Rátonyi a játék ritmusát érzi félelmetes biztonsággal. Hajszálpontosan tudja, melyik másodpercben kell a színpadra berobbanni, milyen fokig lehet (és kell) a tempót felpergetni, meddig szabad a feszültséget fokozni, és mikor ül leghangosabban a csattanó. Ezekből a komputeri biztonsággal bemért hatásidőzítésekből alakult ki Rátonyi színpadi jelenlétének legfőbb jellemzője, az ellenállhatatlan sodrású ritmusmámor."

Apáthi Imre Mujkó, a király bolondja, Rátonyi Róbert Antoine de Marini lovag és Honthy Hanna Mária, szelistyei asszony (b-j) szerepében Mikszáth Kálmán: Szelistyei asszonyok című operettjének egyik jelenetében. A darabot a Fővárosi Operettszínház mutatta be Forrás: MTI/Várkonyi László

Tarka tehén a jövő útján

Harmadik éve tagja az Operettszínháznak, a Luxemburg grófjában Brissard zeneszerzőt alakítja, Fleury-t Honthy Hanna adja, a darab Sir Basilja Feleki Kamill. Műsoron van az Állami Áruház is, a szocreál árnyalatú közönségsiker. Rátonyi Róbert Klimkó, a Klimkóval túrázó, de Dánielbe szerelmes Boriska, a női konfekcióosztály eladója Rajnay Elli, Dániel pedig nem más, mint a Klimkót alakító művész egykori példaképe, Latabár Kálmán.
Operettszínházi pályafutásának ekkori korszakában olyan színészek társaságában játszik – említettek mellett –, mint Bilicsi Tivadar, Dénes György, Sennyei Vera, Keleti László, Sárdy János, vagy éppen a Rátonyi Róbertet a pályáról egykor eltanácsoló Pethes Sándor.

Gáspár Margit azt ígéri: Rátonyi Róbert lesz a társulat fő táncos-komikusa.

A direktornő szándéka megkérdőjelezhetetlen, a körülmények azonban nem egyszerűek. A rendszer ugyan megváltozott, de még érvényben vannak azok a „színházi törvények", amelyek a magánszínházak korában fogalmazódtak meg, és amelyeket kizárólag a minőség hitelesít.
Az igazgatónő által említett szerepkört a Rátonyi Róbertnél idősebb Feleki Kamill, Latabár Kálmán is magáénak tudja, s a műfajban még kisebb súllyal esik latba a szereposztásnál – ha esik egyáltalán – a színész kora, mint az addigi teljesítménye.

A műfajba berobbanó Rátonyi Róbert egyelőre üstökös az állócsillagok között.

Eleinte másod-táncos-komikusi feladatokat kap, bár például a Csizmarek Mátyás szövegkönyvíró és Vincze Ottó zeneszerző által jegyzett Boci-boci tarka című, 1953-ban színre vitt termelési operett Fecske Tóbiásaként olyat alakít Zentai Anna partnereként, amely alakítását évtizedekkel később is számon tartják a honi operett-történetben.

Az Operettszínház azokban az években három előadását is bemutatja a Szovjetunióban.

Hazatérésük után Gáspár Margit a lapokban idézi fel, miként összegezte a látottakat Novikov elvtárs, a nagy szovjet zeneszerző. Elmondja, hogy Novikov számára a legkedvesebb és legérdekesebb előadás a három közül a „Boci" volt. Aztán szó szerint idézi Novikov elvtársat:

A szöveg igen szerencsés és mulatságos, bár vannak fogyatékosságai. A darab legfőbb értéke, hogy zenében, táncban kitűnően alkalmazza operettszínpadra a népi hagyományokat, és ezzel jelentős úttörő munkát végez. Persze, ez az út nehezebb és kockázatosabb a régi operetthagyományok kitaposott ösvényénél, de ez a helyes út, ez a jövő útja, és ezen az úton halad a Boci.

Rátonyi Róbert Bóni szerepében Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének bemutatóján a Fővárosi Operettszínházban Forrás: MTI/Farkas Tamás

Bóni gróf

Az 1955-ös szovjetunióbeli turnén Rátonyi Róbert már túl van az első, igazán nagy kiugrásán. Nem az elvtársak által szorgalmazott úton ért el odáig.
A Fővárosi Operettszínház 1954 novemberében mutatta be Szinetár Miklós rendezésében a Csárdáskirálynőt, amelyben Rátonyi Róbert játssza Bóni grófot.
A színész több „forradalmi" újítást is bevet a siker érdekében. Egyebek között kieszközli, hogy a Te, rongyos élet című számának lassúdad folyásába kerüljön be egy foxtrott ritmusú betét, amelyhez persze táncot is koreografált, s a Gyenes Magdával előadott produkciót általában négyszer kell elismételniük esténként. Ugyancsak kiharcol némi bővítést Bóni másik fő száma, a Jaj, cica esetében is, amelyben szintén ünnepli a közönség.
A Bóni gróf esetében a legnagyobb truvájt Rátonyi Róbert szerepformálása jelenti. Egyik elemzője szerint:

Az elvben kedélyeskedő szerepben is világossá tette, hogy Bóni valójában nem könnyelmű nőcsábász, hanem igazi hősszerelmes, aki képtelen választani, hiszen a nők egytől egyig elragadók. A Jaj, cica, Rátonyi „különszáma" nem hódítás, hanem bókolás, széptevés, a hódolatnak az elkárhozást is vállaló kinyilvánítása: „nélküled még a mennyország is fád". Ez a Bóni gróf, ez a táncos-komikus nem csak úgy szerette a nőket, áhítatosan rajongott értük. A gyöngédség férfiasságának szobra lett."

A Boci-boci tarka és a Havasi kürt című szovjet operett mellett éppen a Csárdáskirálynő a harmadik produkció, amelyet az Operettszínház bemutat az 1955-ös moszkvai turnén a Nyemirovics-Dancsenkó Színházban.
Heltai Gyöngyi az Ateasban megjelent Operett diplomácia című tanulmányában idézi fel Münnich Ferenc, akkori moszkvai nagykövet beszámolóját a turnéról:

A Gáspár Margit és csapata által nagy műgonddal, 1949 óta esztergált szocialista operett-prototípus variánsai – a TSZ-operett: a Boci-boci tarka és a szovjet operett: a Havasi kürt – nem nyerték el a szovjet nézők tetszését. Efféle produkciókat éppen eleget láthattak a moszkvai operettszínházban is, miközben a humorra, ritmusra, szenvedélyes melódiákra épülő Csárdáskirálynő – elsősorban a Szovjetunióban gyakorolttól eltérő játékstílusa miatt – revelációt jelentett számukra. A Havasi kürt és a Boci-boci tarka előadásaival kapcsolatban a szovjet és a magyar lapokban közölt cikkekkel szemben meg kell mondani, hogy egyes művészek nagyszerű játéka ellenére egyik darabnak sem volt sikere. Ezt nemcsak a vérszegény tapsokon, az üres páholyokon lehetett lemérni, erről beszélt az a 40-50 személy is, aki a színház előtt az alábbi reklámmal kínálta jegyeit: »ma este olcsó jegyek kaphatók!« A Kulturális Minisztérium véleménye szerint helyesebb és olcsóbb lett volna csak egy darabot, a Csárdáskirálynőt kihozni.

Rátonyi Róbert pályafutása alatt több mint kétezerszer játssza majd el Bóni szerepét, csaknem tíz különböző nyelven.

A „Váci utcán, Váci utcán” című új esztrádműsor próbája. Honthy Hanna és Rátonyi Róbert színművészek Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Gégetályog

Rátonyi Róbert az ötvenes években a Fővárosi Nagycirkusz gyermekekhez szóló előadásaiban is színre lép. A Csinn-Bumm cirkusz Robi bohócaként a manézsban is népszerű lesz olyan színészkollégák társaságában, mint Bilicsi Tivadar, Ascher Oszkár, Pethes Sándor, Komlós Vilmos.
Az Operettszínházban az 1954-es júniusi bemutatón – még a Csárdáskirálynő színre kerülése előtt – alakítja először Székely György és Szinetár Miklós rendezésében Mesterházi Lajos Két szerelem című bányászoperettjében Dohányos Pista vájárjelölt szerepét. A darab egyöntetű politikai siker.
Szakmaszerte azt rebesgetik, hogy Rátonyi alakítása Kossuth-díjat érdemel.

A bemutató után először ajánlják fel a színésznek, hogy lépjen be a pártba. Ahogy az első felkérésre, úgy majd a többire is nemet mond.

1956-ban végül Jászai Mari-díjjal értékelik a Boci-boci tarka Fecske Tóbiását, a Két szerelem Dohányos Pistáját és a Csárdáskirálynő Bóni-alakítását.
Rátonyi Róbert távol tartja magát a politikától.
Keresztény neveltetése ugyanakkor közismert, ahogy az apai ág zsidó származását is vállalja a nyilvánosság előtt – olykor „félvérként" említve önmagát. Interjúban mondta el: ha egykori evangélikus gimnáziumában bárki zsidózni mert volna, azt azonnal kicsapják.
Az akkoriban kötelező, üzemcsarnokokban megtartott munkás-színész találkozókon pedig arról beszél a kollégáinak: véleménye szerint nemcsak értelmetlen, de a munkások szempontjából balesetveszélyes Majakovszkij-verseket szavalniuk, miközben a hallgatóság keze alatt süvít az esztergagép.
Az 1956-os forradalom leverése után, amikor ismét színre kerül a Csárdáskirálynő, Rátonyi Róbertnek az előadás előtt megfájdul a torka. A színház gégésze, Jasper doktor megvizsgálja, letiltja a színpadról, másnapra berendeli a kórházba. A színész mégis színre lép, de a második felvonás után elmegy a hangja. Hazamegy, lefekszik, másnap bemegy a kórházba.

Gégetályoggal operálják, utóbb megtudja, meg is fulladhatott volna.

Rákosi Mátyás étkei

Rátonyi Róbert a Csárdáskirálynő Bónija után kihagyhatatlanná lesz az Operettszínház jelentősebb bemutatóiból. Ugyanakkor sajátos korszakban lett ismert és népszerű operettszínész. Időskori interjújában beszéli el, hogy még első sikerei után is megesett, hogy többhavi gázsiját fizette ki a szövegkönyvek íróinak – név szerint említi Halász Rudolfot, Nádasi Lászlót, Királyhegyi Pált –, hogy dúsítsák fel a rá osztott szerep karakterét. /A dolog financiális hátterét a külsős munkák biztosíthatták. Sz.Á./ Igaz, ennek főként olyan esetekben érezte szükségét, amikor a színesebb figurákat Latabár Kálmánra vagy Feleki Kamillra osztották.

Mindezzel együtt, amikor Rátonyi Róbert az ötvenes évek elején feleségül veszi a Széchenyi fürdőben megismert Németh Margitot, a pár két tanúja Bilicsi Tivadar és Feleki Kamill.

Rátonyi Róbert otthonában felesége, Németh Margit társaságában Forrás: MTI/Keleti Éva

Más kérdés, Rátonyi Róbert évtizedekkel később egy időre bekerül Feleki Kamill „megszüntető" füzetébe – egy ideig szóba sem áll ifjabb kollégájával –, mert egy operettműsorban eljátssza Feleki Kamill egy olyan szerepét, amelyet Feleki Kamill szerint rajta kívül más nem játszhat – igaz, ő olyan gázsit kért, amelyet a rendezvény szervezői nem tudtak kifizetni. Rátonyi vállalásával viszont megmenti a becsületüket, hiszen a szereplő által énekelt dal már ki volt plakátozva. Idővel a két művész kibékül.

Az esküvőre visszatérve: a bankettet a Savoy különtermében tartják. A kínálatban kaviártól, libamájon át a bélszínig, déli gyümölcsökig a legkiválóbb fogások.

A Savoy főszakácsa, Bősze József vállalta a menü összeállítását. Az ifjú férj azonban ledermed, amikor belegondol, mibe kerül majd mindez. Sápadtsága láttán a főszakács megnyugtatja: egy fillért sem kell majd fizetnie. Hozzáteszi:

A lakomához valókat Rákosi Mátyás egyik fogadásán „spóroltam" meg maguknak.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!