Kabos Gyula komédiákban, tragédiákban bővelkedő, fájdalmasan rövid élete

Meseautó (1934)

Kabos Gyula negyvenéves kora után kezdett forgatni. Aztán már folyamatosan készültek a nevével fémjelzett mozidarabok – egészen addig, amíg a zsidótörvények miatt el nem hagyta az országot. Majd Amerikában azért nácizták, mert védte Magyarországot. Amúgy sokszor maga adta az ötleteket a sztorikhoz, vagy saját érzése szerint igazított a forgatókönyvön. Unikális profizmusa miatt nemcsak filmgyári stábok, de a közönség is úgy kezdte emlegetni: a magyar Chaplin. Mindemellett a színész csak pénzkeresetnek tekintette a mozgóképes lehetőségeket, valójában a színpadon vágyott nagy drámai feladatokra. Abból kevés jutott neki. Annál bővebben a huszonéves korától százával játszott operettszerepből, vígjátéki feladatból, valamint a gyakorta maga által jegyzett kabaréjelenetből. Mindezért viszont olykor erős lenézést tapasztalt a kollégáktól. Áttételesen komoly csalódások is részesei lehetnek annak, hogy az egyik legnagyobb honi nevettetőnk ötvenötödik születésnapját sem élhette meg. Sorsa különös, bár szakmájában nem egyedi.

A vidámság mániákusa

Kabos Gyula egy 1936-os interjú félmondatában utal rá: civil életében gyakran érez szomorúságot a világ történései miatt. Az újságíró elcsodálkozik:

Hiszen maga olyan vicces ember!

Kabos azt feleli:

Ez nagy tévedés, én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni – kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék! Volna egy tippem: rendeletet kellene hozni, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálnia.

Pierre Veber: A hölgy hozzám tartozik (1938) Kiss Manyival Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Nagyjából az interjú idején történik – a színész íróbarátja, Boross Elemér jegyezte le az epizódot –, hogy Kabos Gyula és néhány színész, színházi ember együtt ülnek be valamely színházi bemutató után a Pátria étterembe.

Miközben vacsoráznak, a szomszéd asztalnál italozó fajvédő süvölvények isszák túl magukat, és zsidó vért kezdenek követelni korsóikba.

A színháziak többsége feszeng, egy-két amúgy színárja hőskarakter a hátsó kijáratot fixírozza. Kabos azt mondja:

Nyugalom!

Feláll, kihúzott vállal odasétál egy borospalackkal a tombolókhoz. Nyújtja feléjük az italt, dadogás nélkül, tiszta artikulációval mondja:

Tessék, parancsoljanak. Zsidóvér.

Azok döbbenten nézik, nem a Kann gyereket látják benne, hanem „A Kabost”. Egyikük elveszi a palackot, belekortyol, továbbadja. Mind fintorog, kiköpi. Azt mondja egyikük:

Művész úr, ez keserű!

Kabos erre:

Az, kérlek alássan. Keserű. Zsidóvér.

Áll előttük, mint a cövek, azok meg kezdenek szedelődzködni, elpárologni. A színháziak kérdezik Kabostól:

Hogy csináltad?

Azt feleli:

Sört öntöttem a borba. Mint a Weiszlovics Váradon, amikor a vendég panaszkodott, hogy nem édes a kávé!

Elismerően hajt fejet egy ifjú kolléga:

Szép kunszt!

Csendesen teszi hozzá:

Csak nem tudni, meddig elég bármi kunszt.

Kabos Gyula filmbéli figuráit idéző tanácstalansággal von vállat.

A New York-i kikötő

1938. április 8-án a reggeli lapok főcímeiben két szám és két szó látható: 80% keresztény, 20% zsidó. A Darányi-kormány rendelete szerint 1939 végéig ilyen arányban kell átalakítani a közélet egészét. A törvényjavaslat végigfut a parlamenten, és hamarosan első zsidótörvényként lesz ismert.

A zsidó származású művészek sorsa is megpecsételődik: elbocsátás, kizárás az újonnan alakuló fajvédő Színész Kamarából, ami egyben a pályáról való eltiltást is jelenti. Kabos Gyula előbb István fiát juttatja ki Londonba, aki ott elvégzi az egyetemet, s mérnökként éli majd életét Angliában.

Kabos Gyula és felesége Gabi lányukat rokonokra bízzák, majd István után utaznak Londonba. Pár napot együtt töltenek, majd a szülők átmennek Southamptonba.

Útlevél Forrás: Kabos család archívuma

1939. február 1-jén onnan fut ki a 28 ezer tonnás Paris nevű tengerjáró – a turistaosztály egyik kabinjában M. Jules Kabossal, Mme Marie Kabossal.

A Paris tíz nappal később, február 11-én kora reggel éri el New York partjait. Útját filmjeinek amerikai forgalmazói, az Egyesült Államokban élő Szenes fivérek támogatják, ők álltak jót a házaspárért az amerikai hatóságoknál. Terveik szerint Kabos Gyula majd végigturnézza az ország magyarok által sűrűbben lakott vidékeit, s fellépései előtt levetítik egy-egy sikerfilmjét. Ám a New York-i kikötőben egzaltált nő lép Kaboshoz, és tökéletes magyarsággal győzködi:

ne bízzon a Szenes fivérekben, azok csak ki akarják használni.

Mire Kabos észbe kapna, a nő eltűnik, de már fellobbantotta a színészben a bizalmatlanságot. Kabos közli az elébe siető Mr. Szenessel, hogy pár nap haladékot kér az amerikai turnéval kapcsolatosan, amíg tájékozódik az amerikai színházi viszonyok felől.

Mr. Szenes sértődötten hagyja magára a művészt. Viszonyuk később sem rendeződik.

Műkedvelők társasága

Kabos Gyula némi helyi támogatással előbb nevével jegyzett színpadot nyit Knész Ferenc New York-i vendéglőjében. A vállalkozás egy hónap után érdeklődés hiányában befuccsol. Kabos még a nyitás előtt azt írta az otthoniaknak:

Most, december 25-én nyílik meg itt, N. Y.-ban a Kabos-színpad. Ha csak ezek a tetvesek el nem gáncsolnak, mert csupa feljelentő, áruló ez mind. Egymást megölnék egy kanál vízben. Itt akartam én, naiv lélek magyar célra pénzt összehozni és hazaküldeni, úgy örültem, milyen szép lesz, de ezek mindent megakadályoznak. Nem baj, majd valamit kitalálok, ha ezek meg nem akadályoznak benne.

Vajda Ernő: Váratlan vendég című darabjában Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos Gyula a New York-i bukás után saját szervezésében turnézza végig két alkalommal is az Államokat. Neve nem ismeretlen, de a tervezett filmek előzetes vetítése nélkül – amelyeknek jogai a Szenes fivéreknél vannak, s amelyek garanciái lettek volna sikernek –, pesti tréfái nemigen hatnak.

Ráadásul szedett-vedett társulatában tréfái untermannjai kínosan amatőr műkedvelők.

Máig fennmarad egy Kiss nevű minorita szerzetes bizonyos Chemnitzky vikáriusnak küldött távirata, amelyben arról érdeklődik, hogy a hozzájuk közeledő, és a Chemnitzky városában már fellépő Kabos-trupp produkciója alkalmas-e arra, hogy katolikus körben műsorra tűzzék. Kiss atya táviratában azt is említi, hogy

addig semmi jót nem hallott Kabosék Zűrzavar című előadásáról, rosszat viszont igen.

(Chemnitzky viszontválasza nem maradt fenn.)

Ami a turnék bevételéből Kabos Gyuláéknak összejön, az a napi betevőt s a lepukkant szálláshelyek költségeit fedezi. Kabos Gyula 1940-ben írja egy levelében:

Kedveseim, lent voltunk most egész St. Louisig, de nem volt nagyon érdemes. Ez az egész túra csak annyit jelentett, hogy tudtunk Pistának egyszer 100 dollárt, egyszer 80 dollárt küldeni, és a mi részünkre további 350-400 dollárt jövedelmezett, és mondjuk az 5 heti ellátást. Szóval semmit! Ennyit odahaza krumplikapálással is meg lehet keresni, ennyi szörnyű munkával.

Strandszerelem Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos Gyula hazaküldött leveleinek többsége egyrészt kétségbeesett jajkiáltás, másrészt mindig szó esik bennük arról is, miért nem sikerült egy-egy turné:

hol a böjti időszakra, hol az amerikai elnökválasztási kampányra fogják a kudarcot.

Ugyanakkor a legkisebb pozitív történés kapcsán azonnal arról ír: ha nagyobb pénzhez jut, azonnal hazatér Magyarországra.

Mintha elfeledte volna távozásának egyik fő okát.

Néhány sor egy 1940 novemberében keltezett leveléből:

Hazulról nem tudunk semmit, mert én csak angol lapokat olvasok, és nem hiszem még a századrészét sem annak, mert én ismerem a fajtámat, és az nem olyan. Túl sokat jár itt az emberek pofája, és miután én ellentmondok és verekszem a magyarságért, hát azt mondják rám, hogy náci vagyok. Egy időben az előadásaimat bojkottálják ezért.

Brooklyn, Broadway, Cedar Park, Farkasrét

Abszurd soraiból az is kiderül, hogy Kabos Gyula napra nap tökéletesíti angoltudását. Annak is köszönhető, hogy lehetőséget kap egy angol nyelvű darabban, egy kis brooklyni színházban. Majd Lengyel Menyhért ajánlására nyúlfarknyi szerepet kezd próbálni – már egy Broadway-teátrumban, ahol épp Lengyel-bemutatóra készülnek.

Az első Broadway-lehetőség érzékelhető bevételt ígér, amiből legalább egy hazalátogatásra is futotta volna – s akkor Kabos Gyulát könnyen éri másféle végzet.

Így azt történik, hogy a kis brooklyni színházban egyik előadás közben Kabos a szívéhez kap, összeesik. Kórházba kerül, állapota javulni kezd. Ám orvosai tanácsára a továbbiakban kerülnie kell a színészettel járó megpróbáltatásokat.

Kabos Gyula nem törődik az intelmekkel. Játszik tovább Brooklynban, próbál a Broadwayn.
Második rosszulléte egy próbán történik. A harmadik már otthonában.

Kórházba szállítják, ott tüdőgyulladást kap, két hétig fekszik oxigénsátorban. 1941. október 6-án hal meg.

Aznap már egyetlenegy filmjét sem játsszák a magyar mozik. A Magyar Távirati Iroda október 9-én jelenti:

New York-i jelentés szerint Kabos Gyula magyar színész, aki két év óta az Egyesült Államokban tartózkodik, hirtelen meghalt.

A közleményt minden lap lehozza.

Nekrológot sehol sem közölnek.

A siófoki nyaraló teraszán Forrás: Kabos család archívuma

Kabos Gyula filmjeit a második világháborút követő kommunista diktatúrában legközelebb az 1970-es évektől lehetett megtekinteni az akkor nyíló Filmmúzeumban. Addig „kispolgári eszmeiségük” miatt tiltva voltak.

Kabos Gyulát a New Jersey állambeli Emerson város Cedar parki temetőjében temették el – Gyula Kobas néven.

Utóbbi tényt adminisztratív hiba magyarázhatja, amelyet a betegséggel küzdő, férje halálától megrendült feleségnek nem volt ereje kijavíttatni. Kabos Gyula hamvait – miután a névelírás miatt évtizedekig keresték, majd végre megtalálták –, 1996-ban hazahozták, november 6-án pedig rajongói, tisztelői, utókorbéli kollégái körében ismét nyugalomba helyezték a Farkasréti temető művészparcellájában. Végül méltó helyre került.

Források:
Kabos Gyula: Pesten kezdődött – Kabos Gyula filmtörténete – Royal Printing, Cleveland 1940.
Kabos Gyula: Öcsém ... Kabos Gyula könyve – The Feldman Press, New York 1941.
Bános Tibor: Sorsok és Pályák – Kozmosz könyvek, Budapest 1981.
Cenner Mihály, Geréb Anna, Karsai Kulcsár István, Nemeskürty István, Veres József: Kabos Gyula 1887-1941 Születésének századik évfordulójára – A Magyar Filmintézet kiadványa, Budapest 1987.
Bános Tibor: Kabos Gyula – Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest 2000.
Kalmár Tibor: Legendás Komédiások – Kossuth Kiadó Zrt., Budapest 2012.
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár