Lángosképű állat a babám! A magyar új hullám legjobb dalai, 1. rész

Laár András gitáros, énekes és Márton András dobos a KFT (Korlátolt Felelősségű Társaság) együttes előadásán az óbudai Hajógyári-szigeten megrendezett szuperkoncerten
Vágólapra másolva!
Depresszió, hajtépés, kórház, elveszett pénztárca - ilyen vidám dolgokról énekeltek a nyolcvanas évek új hullámos magyar zenekarai, melyeket most egymás ellen eresztettünk, hogy kiderüljön, mi volt a magyar új hullám ötven legjobb dala. A kategóriát a lehető legtágabban értelmezve mérkőzhet meg egymással az Európa Kiadó, a KFT és a CPG - íme a lista első része. 
Vágólapra másolva!

A beatkorszak, majd a hetvenes évek legjobb magyar számainak összegyűjtése után újra komoly feladatra vállalkoztunk, amikor a magyar új hullám legjobb ötven dalából állítottunk össze listát. Az előző két szerkesztőségi szavazáshoz hasonlóan most sem a történelmi érdemeket részesítettük előnyben, hanem a fő szempont az volt, hogy mai füllel hogyan hangzanak ezek a számok. A legnehezebb azt volt meghatározni, hogy mi is fér bele a magyar új hullámba. Röviden minden, ami tényleg új és formabontó volt Magyarországon, vagy a külföldi punk/new wave egyértelmű hatására született. Odáig nem is volt gond, hogy a magyar punk/új hullám a Spionsszal jelent meg 1978-ban, no de meddig tart? Mi végül a nyolcvanas évek végénél húztuk meg a határt, de szempont volt az is, hogy az adott előadó lehetőleg már legalább az évtized közepe óta működjön, ne pedig egy újabb generációt képviseljen. Viszont van itt punk, alternatív rock, ska, szintipop, oi, no-wave és még ki tudja, milyen stílus. Mindez reményeink szerint pontosan visszaadja a magyar új hullám sokszínűségét.

Bár vannak, akik még három évtized elteltével sem tudnak megbocsátani azoknak a zenekaroknak, amelyeknek megjelenhetett lemezük a szocializmusban, számunkra ez nem volt szempont, és nem teszünk különbséget "állami" vagy nem hivatalos új hullám között, nálunk a KFT és a CPG egyaránt belefér. (Sőt még egy mainstream kakukktojás is az R-GO személyében, de azon hamar túlesünk.)

Laár András és Márton András (KFT) a az óbudai Hajógyári-szigeten, 1981 Forrás: MTI/Benkő Imre

A beatkorszak óta nem söpört végig olyan zenekaralapítási láz az országon, mint a nyolcvanas évek elején, és a hatvanas évekhez hasonlóan e zenekarok nagy többsége nyomtalanul el is tűnt. A hivatalos kultúrpolitika perifériáján vegetáló műfaj tiltott, vagy legjobb esetben is csak megtűrt státusa ugyanis azt eredményezte, hogy rendkívül kevés zenekartól maradtak fenn értékelhető minőségű hanganyagok, és ezen a listán is található borzalmasan szóló dal bőséggel. Erdős Péterék ellenkezésének volt egy másik fontos következménye is: más szocialista országokkal ellentétben nálunk az új hullám sosem lett igazán népszerű, nagyon kevés zenekar jutott el az országos ismertségig, sokakat csak másolt kazettákon keresztül ismerhetett meg az utókor is. Éppen ezért is hangsúlyozzuk, hogy ez az összeállítás a magyar új hullámra koncentrál, aki pedig a nyolcvanas évek legnagyobb slágereit keresné, az csalódni fog.

Néha nem egyértelmű a felvételek keletkezési ideje sem, örömmel vesszük a helyesbítést. Nem szerepel az összeállításban a Beatrice, amellyel már a hetvenes évekről írt összeállításunkban foglalkoztunk, és kimaradtak az új hullámra átnyergelő nagy öregek is, mint a Skorpió vagy a V'Moto-Rock áramvonalasított szerzeményei. Bőven vannak olyan számok, amelyek egyik-másik szerzőnk szívének nagyon kedvesek, de nem fértek be a listára, ezeket Facebook-oldalunkon tesszük közzé.


Az új hullám legjobb 50 magyar számát két részletre bontottuk, ma az 50-26. helyezettek kerülnek sorra. A címekre kattintva természetesen valamennyi dal meghallgatható, a fenti lejátszóban, valamint itt pedig az összeset le lehet játszani.

A szövegeket írta: Bede Márton, Gelegonya Edina, Inkei Bence, Kálmán Attila, Lang Ádám, Rónai András, Sarkadi Zsolt, Szabó Sz. Csaba. A lista összeállításában részt vett: Bede Márton, Dubrovszki Dániel, Fábián Titusz, Gelegonya Edina, Herman Ákos, Inkei Bence, Kálmán Attila, Lang Ádám, Pálinkás-Szüts Róbert, Rónai András, Sarkadi Zsolt, Sidó Zoltán, Szabó Sz. Csaba

50. R-GO: Létezem (1982)

Hogy mennyire új hullám az R-GO? Gyakorlatilag semennyire, Szikora Robi nem volt sem új, mint ahogy a zenéje sem különösebben újszerű. Mégis itt van a listánkon, mert az egész produkció - megdobva a Kid Creole-tól nyúlt trópusi díszletekkel és a gidákkal - szürreálisan példa nélküli volt a magyar popzenében, és népszerű vetélytársaival ellentétben Szikora a csikidammal tényleg átlépett a nyolcvanas évekbe. Aki azonban nem tud felülemelkedni ezen az anomálián, az helyettesítse be ezt a számot a korai, tényleg új hullámos Első Emelettel, a minimál Casio-popot játszó Tormával vagy a peronoszpóra miatt jajveszékelő Sikátorral - ők sajnos mind lemaradtak, pedig. (IB)

49. Független Adó: Zivatar előtti fülledtség (1989)

Ványi "Tamás" Apu 30 évesnél is hosszabb, a Modellstől a Mos-oi-on át a Független Adóig számtalan punk- és oiegyüttesen átívelő karrierje gyakorlatilag hibátlan. Az egyetlen apró gondot a szélsőjobboldali elhajlás jelenti. Ez a szám, amit eredetileg az azonos nevű Ványi-együttes (röviden ZEF) vett fel, ám tőlük sajnos nem maradt fenn értékelhető minőségben, viszont csak szimpla rockandroll. Ez a demós verzió kicsit tisztára és ártatlanra lett keverve, érdemes a "Live at the Fidesz Club" nevű kalózfelvételt megkeresni, azon üt, ahogy az egy skinheadtől illik. (BM)

48. KFT: A pénztárcámat (1983)

Laár András hangja sajnos nem valami jó. Ez a hiányosság pedig sok, kukacoskodni szerető ember számára teszi élvezhetetlenné azokat a KFT-számokat, amikben ő énekel. Az együttes második lemezén szereplő A pénztárcámat című szám zavarba ejtően hatalmas kúlságértékén viszont egyáltalán nem ront az ének, ugyanis csak egyetlen hang van a szólamban. A téma is mindent visz, minek is kéne mindig az elidegenedésről énekelni, meg arról, hogy mindenki tetű, amikor ezeknél sokkal-sokkal rosszabb, ha nem találjuk a pénztárcánkat? (SZS)

47. Trabant: Neon alatt (1983)

Bár a Trabant leginkább a melankolikus szobahimnuszaival lett igazi kultuszzenekarrá, a Neon alatt az együttes másik arcát mutatja meg. Ebben a hajtépős Lukin-Vető szerzeményben pont hogy semmi álmodozó, naiv és unott nincsen, van viszont sok fenyegető, perverz és gonosz. Méhes Marietta mindeközben úgy sikongat, mintha a világ legnyomasztóbb pornófilmjét akarná szinkronizálni, és tessék, kész is a remekmű. (IB)

46. BTK: Depresszió (1983)

Ha egy együttest egy sorozatgyilkos után neveznek el, akkor jó eséllyel nem napáztatta popot várunk tőlük. [Valószínűbb, hogy a Büntető Törvénykönyvről, de a többi így is stimmel - a szerk.] A rövid életű BTK nem is okoz meglepetést zakatoló ipari punkjával. A dob üresen kong, az ének kásás, viszont a gitár hasít. A Depresszió csak úgy árasztja magából a DIY hangulatot, olyan szarul szól, hogy ezzel ismét divatosak tudnának lenni. (KA)

43. CPG: Főnökcsalogató (1981)

Nem biztos, hogy pont erről a számról ismeri a CPG-t, aki ismeri, viszont nem nagyon ismerünk más magyar zenekart, ami ennyire jól nyúlta volna a Sex Pistolst, és amely a város dilisének számító, azóta már meghalt Főnököt hívta el énekelni. A CPG-ről még mindig sokan hiszik azt tévesen, hogy a név a Cigánypusztító Gárda rövidítése, és még mindig nem tudják elegen, hogyan törte derékba a tagok életét az egyre gyakrabban visszasírt Kádár-rendszer. Utóbbiról és a 3,60-as kenyér világáról érdemes lenne megkérdezni a rendszerellenességük miatt börtönbe zárt tagokat. (IB)

44. Prognózis: Tele van a város szerelemmel (1986)

Vörös István a tipikus példája a rockzenéről időben átnyergelő új hullámos zenésznek, aki azonban a szintetizátorok csábítása ellenére sem adta fel gitáros álmait. A legnagyobb Prognózis-sláger, a Tele van a város szerelemmel is egyszerre rockos és szintipopos, de mindenekelőtt elképesztően slágeres. Aki azonban a szintisebb Prognózisra kíváncsi, az hallgassa meg a lenyűgözően neurotikus Háromszögeket is. További érdekesség, hogy a szakállas basszusgitáros Cirmos Kormos Gábor néven futott be presszórockos karriert. (IB)

43. Marina Revue: Robbanj fel, te negédes világ (1985)

A magyar hardcore punk hőskorának rövid életű kulcszenekara legismertebb dalának már-már költői szépségű címével még zavarba ejt, ám maga a zene semmi kétséget nem hagy maga után. A Robbanj fel, te negédes világ messze a legdurvább, legerőszakosabb szám a listánkon: alig több mint egyperces, dühödt és kaotikus idegroham, a műfaj szabályainak megfelelően fékevesztetten csapkodó dobokra és artikulálatlan kiabálásra hangszerelve. Ám messze az átlag fölé emeli egyrészt minden idők egyik legfenyegetőbb gitárriffje, másrészt pedig az az irtózatosan nyomasztó nihil és kilátástalanság, ami csak úgy sugárzik minden egyes másodpercéből. (SZSZCS)

42. Herpesz: Kórház (1985)

Azt mondod, Suicide? Én azt mondom, mainstream csicska vagy, mert a Herpesz a császár! Béna analóg szinti szirénázik, egy-egy hangot fülsértően kitart, eközben egy dühös srác hisztérikusan kiabál. Például olyanokat, hogy "fekete kórházban minden fehér / a magyar ember csak kísérleti egér", vagy "pár másodperc múlva egy halott leszel". Ha rajtam múlik, ez a szám végzett volna a csúcson. (KA)

41. 88-as Csoport: Kubai nők (1985)

A szegedi punk második legjobb együttese, amelyben egy ideig játszott a legjobb helyi zenekarban, a CPG-ben is basszusgitározó Takony is. A zeneileg hardcore-, ideológiailag oielhajlásokat mutató 88-as Csoportnak ez a száma szépen illeszkedik a magyar punk és új hullám elvágyódós vonalába (Fals: Ausztrália, KFT: Afrika, és még vagy tucatnyi szám). Ez a szám azonban nem a Duran Duran Riója és a Wham Club Tropicanája, hanem egy panelszobában a pálmafás gigantposzter előtt néger nős, német pornóújságra unalmában rejszoló, a késő rendszerváltást váró kamaszé. (BM)

40. KFT: Alkalmatlan vagyok (1984)

A popdalok igen nagy százalékát a szexuális frusztráció és vágy ihlette, és elenyészően kevés példát tudunk mondani, ami pont az ellenkezőjéről szól. A KFT ezen dala a kivételek közé tartozik ("nem vagyok kíváncsi rád, ne vesd le a ruhád!"), és úgy felhergeli magát a végére, hogy mi bizony szegény lány helyében már pakolnánk is. Mellesleg mindez a Devót idéző szintivel, neurotikus énekkel a KFT leginkább "új hullámos" szerzeményeinek egyike. (IB)

39. Ápolók: Virág (1984?)

A magyar új hullám egyik nagy erénye volt, hogy számos, addig elszigetelt vidéki zenészt is bekapcsolt a vérkeringésbe, még ha a többségükből nem is lett sztár. A kazincbarcikai Ápolók viszont megragadtak annyira, hogy a kilencvenes évekre igazi kultuszzenekar lett belőle, noha már jóval azelőtt is létezett a zenekar, amely leginkább az avantgárd pop egyik legjobb hazai képviselője lett. Így ebben a számban is felváltva vannak őrületesen szórakoztató elemek és hallgathatatlan kakofónia egyaránt. Minden elmebeteg beteg! (IB)

38. Bizottság: Már megint ez a depresszió (1983)

A magyar popzenében addig csak nyomokban jelenlévő rosszkedv a nyolcvanas években borított el mindent, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a listánkon két szám címében is felbukkan az akkor amúgy is divatos depresszió szó. A Bizottság persze viccesebben nyúl a témához, mint pár sorral feljebb a BTK, és a recsegő szaxofont és a disszonáns éneket hallva nagyon sajnáljuk, hogy nem láthatjuk a '80 augusztusában a Fekete Bárányok-koncerten a zenekarra rácsodálkozó, alföldi papucsos, csöves arcok tekintetét. (IB)

37. Boldog Idő: Film (1984)

A Jugoszláviából behozott lemezeknek és az onnan átszűrődő rádióhullámoknak köszönhetően a dél-magyarországi zenei élet majdnem vetekedett a budapestivel. A bajai Fórum mellett a szegedi Boldog Idő (és nem Idők) volt a legjobb magyar skaegyüttes, a csak részben annak nevezhető GM49, és a később felbukkanó Fals-Skanzelizé vonal között (említésre méltó még a miskolci Kabinet Rt.). A Boldog Idő nagy erőssége a ma Ausztráliában élő Szabadi Zsuzsa énekesnő volt, akitől egészen selecteres lett ez a szám is. (BM)

36. KFT: Bál az Operában (1984)

Egészen bizarr dolog belegondolni, hogy nem is olyan régen voltak emberek, akik még Népköztársaság útjának nevezték az Andrássy utat. Ebben a számban elő is kerül az Operaház miatt, a konfekciókabátba bújtatott, különös alakok kilétét pedig Bornai Tibor a fantáziánkra bízza. A nagyon nyolcvanas évekbeli hangszerelés ellenére is időtlen Bál az Operában még pont megmaradt KFT-slágernek, amely nem kelt önálló életre az Afrikával és a Balatoni nyárral ellentétben, és nem is jön ki senki könyökén. (IB)

35. Európa Kiadó: Ujjlenyomatok (1984)

Mocskos szerelem kevésszer tud annyira frusztrálóan vonzó és emberien tiszta lenni, mint amikor Menyhárt Jenő énekli róla, hogy pedig amúgy mennyire nem is éri meg az egész. Nyomon követni is nehéz, hányszor dobál bennünket ide-oda ez a tébolyult dal az elképesztő és váratlan témaváltásaival, a lehetetlenül őrült táncolhatóságával, a már amúgy is kihegyezett idegeket tovább hergelő szintijeivel. És főleg: a hol izgága és szenvedélyes, hol a kórokozókat és ujjlenyomatokat magán megadóan eltűrő Menyhárt Jenővel. (GE)

34. Neurotic: Miért kell összefüggésbe hozni? (1987)

Ez a dal zeneileg a klimpírozó Trabant-Balaton vonalat hozza, amit az ártatlan női vokál csak erősít. A harsány Neurotic-életműben elbújó dal azonban a szövegíró és éppen nem pózoló Pajor Tamás legerősebb dala. Ez az ötvenes lista végre leszámol a rappelő-szóviccelő Pajorral (lásd a ma már hallgathatatlanul fárasztó Brék), és bemutatja azt a rendkívül tehetséges fiatalembert, aki ha éppen nem hisztire használta az ihletet, simán köröket vert bármelyik, a nyolcvanas évek közepén Aczél Györggyel cicaharcoló magyar költőre. (BM)

33. Trabant: Bearanyozza (1984)

A Trabant a magyar hálószobapop őstojása, a nemzeti Young Marble Giants. Méhes Marietta szégyenlős éneke olyan, mintha a szerelmem suttogna az ágyban mellettem. Ez a zavarba ejtő intimitás talán a Bearanyozzában a legtapinthatóbb. A szám keserédes törékenysége még az olyan idióta dalszövegeket is elhomályosítja, mint hogy "Jó reggelt, itt van a reggelid". (KA)

32. Spions: Anna Frank álma (1978)

Két, a rendezők által félbeszakított koncert 1978-ban - ennyi is elég volt a Spionsnak ahhoz, hogy elindítsák Magyarországon az új hullám évtizedét. Az Anna Frank-emlékest címet viselő program a magyar punk, underground, alternatív zenék ősforrása, amiből a jobbak meríteni tudtak, a rosszabbak - például Müller Péter - egy életművön át csak egyre silányabb minőségben nyúlni. Nem punk volt ez, inkább valami protopunk, a Velvet Underground, a New York-i Lower East Side, és a Stooges egy évtizeddel korábbi világának átültetése Magyarországra, jó adag David Bowie-val leöntve. Ha az Anna Frank álmával ma állna valaki színpadra, a szöveg és a zene majdnem ugyanolyan újszerűnek, meghökkentőnek és ellenállhatatlannak tűnne, mint 35 éve. (BM)

31. Bizottság: Nem bírom a gyűrődést (1983)

Nem egy az egyben vett közérzetdal, mégis nagyon jólesik vele együtt üvöltözni a szöveget; nem is ennek paródiája, mégis lehet rajta röhögni harminc év után is. Egyszerre zsigeri és a maga idióta módján nagyon is reflektált; úgy punkabb a legtöbb punkál, hogy közben nem is az. Ráadásul itt hallható a magyar új hullám legőrültebb orgonaszólója; még úgy is, hogy a másodikról egy szomorú baleset miatt örökre lemaradtunk. (RA)

30. QSS: Kézigránát (1984)

Bajtai Barangó Zoltán nemcsak azt a megtisztelő címet tudhatja magáénak, hogy ő volt az egyetlen a nyolcvanas évek magyar punkjai közül, aki még a kétezresekben is országos balhét tudott okozni részegen elkövetett keresztényezésével, hanem ő írta meg a magyar punk egyik csúcsművét is. Az egyébként a műfajhoz képest túlságosan intellektuális, és így annyira nem is működő szövegeket író Barangó a Kézigránátnál nem bonyolította feleslegesen túl a dolgokat, csak belevágta mindenkibe. Ha kétezer év múlva lesznek még részeg magyar gimnazisták, ők is ezt fogják ordítani. (BM)

29. Kampec Dolores: Ikonok (1988)

A Kontroll Csoport utódzenekara, a Hajnóczy Csaba (gitár) és Kenderesi Gabi (ének, hegedű) által máig működtetett Kampec Dolores a kilencvenes évek elején találta meg egyéni hangját. De már az - itthon és külföldön megjelent - első lemez is több ponton elszakadt az alternatív rock bevett megoldásaitól. A záró szám részleteiben szinte követhetetlen, szaggatott, ideges szólamaiból egészen egyedi, valószínűtlen módon áll össze az álomszerű és sodró, ringató és nyugtalanító pszichedélia. (RA)

28. Európa Kiadó: Popzene (1987)

Kiszámoltam: az Európa Kiadó 1987-es, szinte tökéletes lemezén a játékidő nagyjából 22,1 százalékát a címadó dal teszi ki. Beszarás. Az albumon persze messze nem a Popzene a legjobb szám, de azért ez is nagyon király, tök jól előrejelzi az egész lemez hangulatát. A refrén utáni betét négyszer egymás után is egészen katartikus, a "nekem minden egyformán popzene" mondatnál pedig alig találni mesteribben felépített sort a magyar könnyűzenében. Menyhárt Jenő hangjától kezdve a kiálláson át a "popzene" szó vállvonogatósan nyegle kiejtéséig minden a helyén van benne. (SZS)

27. Kőnigh és a Ciklámen: Coca-cola, jégrakéta (198?)

Kőnigh Péter a magyar új hullám nagy, melankolikus ellenállója volt. Legtöbb dala ilyen szerelmes-kiábrándult, de felemelő nyomasztás volt, direkt rendszerkritika nélkül is szigorú bírálója az életnek. Kőnigh a legenda szerint szerepelt a Ki mit tud?-ban is, egy ország fagyott meg egy pillanatra, amíg előadta műsorát. A Megáll az idő nihilista popzenei megfelelője, a nosztalgikus Coca-cola, jégrakéta, és a Moziklip filmben is hallható Indián dal ugyan kicsit kilógnak az életmű szenvelgő monotóniájából, mégis ezekkel a dalaival írta be magát Kőnigh a magyar poptörténelembe. (LÁ)

26. Bikini: Lángosképű (1984)

Telefonszex, body szalon, szauna, hordozható hifitorony - biztos, hogy a Magyar Népköztársaságban élnek ezek? Akárhogy is, a XX. századi híradó című, legendás Bikini-lemez egyik legismertebb dala Nagy Feró legkreatívabb korszakát örökíti meg, és talán még valódi sláger is lehetett volna, ha nem az a refrénje, hogy "Lángosképű állat a babám". A következő lemezén aztán a Bikini már a Rollsból érkezett D. Nagy Lajossal indul el az ország legnépszerűbb rockzenekarává válás útján. (IB)