Bemutatkozik néhány potenciális befutó

2008 legnagyobb újkeletű sikerét a BBC szerint a 19 éves énekesnő, Adele Atkins arathatja, és itt is van a bemutatkozó lemez, amely pont olyan, mint amire előzetesen számítani lehetett, és ez annyira nem jó hír. Bevált prog-rock kártyáit keveri újra a Mars Volta, míg a metál felé húz a Bullet For My Valentine, szimpatikus kívülállóként egyensúlyoz a Sons & Daughters a régebben pályán levő zenekarok közül. Az indie pop idei nagy befutójának várt Vampire Weekend egy friss és tehetségről árulkodó lemezzel debütál, míg a These New Puritans nagyon szeretne kikerülni a Klaxons árnyékából. Lemezajánló.

Bullet for My Valentine: Scream, Aim, Fire

Várakozások: A még mindig rendületlenül népszerű metalcore erős másodvonalát képviselő, Bullet For My Valentine walesi illetőségű zenekar, legközelebbi rokonai - már csak földrajzilag is - a szintúgy a velszi tartományból startoló, melodikus, fülbemászó metálban utazó Lostprophets, vagy az inkább a karcosabb emo felé húzó Funeral For a Friend. A BFMV eleddig egész szép karriert tudhat maga mögött; a középiskolás nu-metallal indult formáció 2004-ben már egy összeszedett, erős, thrash-es metalcore EP-vel rukkolt elő, így az egy évvel későbbi bemutatkozó nagylemez, a Poison idején már jól csengő névnek számítottak a szubkultúrán belül, ha pedig így haladnak tovább, akkor az igazán nagy áttörés sem tűnik lehetetlennek.

Eredmény: A BFMV a már említett "velszi-metál" elittől való távolsága nem csak a Nagy Britannia földrajzi térképét vizsgálva tűnik elenyészőnek; sem ismertségben, sem pedig a zenei hozzáállásban nem állnak távol egymástól ezek a zenekarok. Leginkább talán mégis a Lostprophets-szel való rokonság a szembeötlő, jóllehet az új lemezt vizsgálva ez az analógia már kevésbé állja meg a helyét, a BFMV inkább a - már az előző lemezen is megidézett - klasszikusok, főként az Iron Maiden és a Metallica felé fordul inspirációért, így a megszólalás és a dalstruktúrák egyaránt sokat fémesedtek, de szerencsére nem feltétlenül a jól megjegyezhető, erős popérzékenységről árulkodó dallamok rovására. MTV-kompatibilisre kerekített, profi metállemezről van tehát szó, ahol a NWOBHM-féle gitárharmóniák, és a thrash-es riffek mellett, a korszellemnek megfelelően kerül még egy jó adag hardcore-punk és egy kis emo is darálóba.

Kiknek ajánlható: Az első tetoválásukon már túlesett kamaszoknak.

Olyan, mint: Egy bőrnadrágokban és terpeszállásban feszítő, humortalanabb Lostprophets.

(SZSZCS)